“Je suis Charlie”… Kirk!
„Én vagyok Charlie”… Kirk!
Közel 65 000 ember gyűlt össze szeptember 21-én az arizonai Phoenixben, hogy leróják tiszteletüket Charlie Kirk előtt, akit szeptember 10-én gyilkoltak meg. Az esemény során felesége, Erika, megbocsátott a gyilkosnak. Xavier Patier író szerint Franciaországban vannak jó Charlie-k és rossz Charlie-k.
Hogyan lehetséges az, hogy míg a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni 2015-ös párizsi terrortámadást egyhangúlag elutasították, tíz évvel később Charlie Kirk meggyilkolása után ennyire mérgező megosztottság alakult ki a közvéleményben? Én magam is azok közé tartoztam, akik nem kedvelték a Charlie Hebdo hangvételét, módszereit és újságjainak tartalmát. Ez a hetilap, amelyet a HaraKiri magazin folytatásaként hoztak létre, nagy élvezettel használt egyfajta megvető retorikát, amely mindig is elborzasztott. De az újságírók meggyilkolása mérhetetlenül nagyobb borzalmat váltott ki belőlem. Nem értettem egyet François Hollande elnökkel abban, hogy a Charlie szerkesztőit „hősöknek” tartsuk. Nem, ők nem voltak hősök. De áldozatok lettek, és mi, franciák, az áldozatok családja voltunk. Nem volt alkalmas az idő a vitatkozásra.
A szólásszabadság védelme
Habozás nélkül elmentem a Charlie Hebdo tiszteletére szervezett menetre, amelyet kantonom székhelyén szerveztek 2015 novemberében. Ott volt a polgármester és a városi önkormányzat, a plébános, a hívek, az imám, egyesületi aktivisták és sok más, hozzám hasonló ember. Megbántottak voltunk, és elszántak. Csendben vonultunk, hogy kiálljunk a terroristák által meggyilkolt szólásszabadságért. Volt egyfajta hangulata ennek. A hallgatásunk volt a legjobb módja a szólásszabadság védelmének. Amikor komoly idők járnak, nem foglalkozunk konkrét esetek erkölcsi megítélésével. Nem arról volt szó, hogy büszke lettem volna erre a végnapjait élő liberális kultúrára, amit zászlóra tűztünk, sem arról, ahogyan François Hollande megtestesítette azt a köztársaságot, amit egyre gyakrabban szégyelltem, de úgy éreztem, hogy ez nem a megfelelő pillanat a kételyek és lelki vívódások táplálására. Én voltam Charlie.
Természeténél fogva bűnös
Tíz évvel később egy bátor, a párbeszédben megalkuvást nem ismerő és meggyőződéseihez szilárdan ragaszkodó férfit meggyilkoltak az Egyesült Államokban. Az ő neve is Charlie. De ezúttal megtagadják tőlem a jogot, hogy Charlie legyek. A „jól gondolkodó” baloldal, amely olyan gyorsan kiállt a szólásszabadság mellett, amikor az a saját eszméit szolgálta, megtagadja tőlem a jogot, hogy Charlie legyek, azon az alapon, hogy Charlie Kirk nem úgy gondolkodik, ahogyan kellene. Gondoljunk csak bele: ellenzi az abortuszt és a wokizmus túlkapásait, tehát fasiszta, ezért én is az vagyok, ha fel merészelek háborodni a meggyilkolása miatt. De hát a fasizmus pontosan ez: bűncselekménnyel vádolni azokat, akik nem értenek egyet veled.
Semmi sem hasonlít jobban a megtévesztéshez, mint az a nem szándékos közelítés, amellyel bizonyos, progresszívnek mondott szerkesztőségek élnek ebben az ügyben. Számukra a szólásszabadság csak akkor értelmes, ha civilizációnk lebontását kell védeni. Egy reakciós személy, még ha meggyilkolták is, természeténél fogva bűnös. Ha Charlie Kirk bűncselekmény következtében hunyt el, az azért van, mert ő provokálta ki. Ez a merénylet áldás, szerencsés fordulat a szélsőjobboldal számára, olvashatjuk a Médiapart blogon: igen, egyes publicisták ilyet mertek sugallni. Ugyan már! Mostantól, aki fel mer háborodni egy merényleten, az egy szélsőséges.
Szembesülve a lelkiismereti szabadságunkkal…
De kit is csapunk be? Franciaországban régóta léteznek egyfajta gátlások a nyilvános beszédben, ami miatt nagyon nehezen értjük az amerikai szokásokat, ahol szabadon lehet beszélni jóról-rosszról. És évről-évre úgy látjuk, egyre inkább csökken a szólásszabadság Voltaire országában. Mégis, a Charlie Hebdo elleni merénylet után egy pillanatra sikerült a nemzeti egyetértést megteremtenünk. Charlie Kirk halála jelenleg csak tovább mélyíti a megosztottságunkat. Bármilyen túlzásokba esett is Charlie Kirk, halála végül mégis előre fog minket vinni, mert szembesít majd a lelkiismereti szabadságunkkal. És az igazság szabaddá tesz.
Írta: Xavier Patier, író
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia
