„Isten fiatal! – Hát Te se vénülj meg!”
A címben szereplő idézet Kerényi Lajos atyától származik.
Július 18-21 között rendezték meg Egerszalókon a 36. Egerszalóki Ifjúsági Találkozót és Lelkigyakorlatot, melynek idei mottója: „Isten fiatal!” A találkozó ideje alatt színes programok várták a fiatalokat: előadások, kiscsoportos beszélgetések, szentségimádások, színdarab Szent II. János Pál pápa életéről, műhely-foglalkozások, koncertek, szentmisék. A szentgyónás szentsége által kiengesztelődhettek Istennel és embertársaikkal, és elűzhették szívükből az összes terhet, melyek nyomták őket. A találkozót megtisztelte jelenlétével Palánki Ferenc a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke és Ternyák Csaba egri érsek. A lelkigyakorlat ideje alatt közöttük volt az örök ifjú, Kerényi Lajos atya, aki Egerszalók atyja.
A találkozó előadásai, szentmise homíliái megerősítettek abban, hogy Isten fiatal, így nekem is az Ő fiatalságát kell sugároznom.
„Ha bennünk a fiatal Isten, mi is fiatalok vagyunk.”
– mondta Palánki Ferenc megyéspüspök a szombat esti szentmisében. Megértettem, hogy fontos a személyes kapcsolat kialakítása, elengedhetetlen, hogy meghalljam Isten hangját, hiszen csak így tud istenivé, azaz fiatallá formálni engem. Ő közelebb van hozzám, mint én saját magamhoz. Ismer engem, és a Biblia olvasása által tudhatom meg, hogy mit gondol rólam. Isten szemében fontos vagyok én is, hiába vagyok fiatal. Szüksége van rám, terve van az életemmel. Be akar lépni szívembe. Olyanná kell válnom, mint az égő gyertya az éjszakai áramszünetben. Nem azért szeret, mert jó vagyok, hanem azért, hogy jó legyek. Akkor lesz életem ugyanis mindig fényes, Istenre mutató.
A színdarab megmutatta számomra, hogy a szentéletű pápa élete sem volt mindig egyszerű és könnyű. A hitét és reményét azonban sosem veszítette el, így az Isten nagy dolgokat tudott cselekedni általa. Szent II. János Pál pápa ugyanis megtanította nekünk, hogy a kulcsszó mindig a szeretet. A színdarab nézése erőt adott nekem, hiszen az én életemben is vannak néha nehézségek, leküzdhetetlennek látszó akadályok, gyakran nem értem a dolgok miértjeit. Megértettem, hogy a hitemet és a reményemet azonban soha nem veszíthetem el ezekben a helyzetekben, hanem mindig bíznom kell Isten gondviselő jóságában, mert ő mindig kárpótolja azt, amit elvett.
A szentmiséken való ministrálás pedig megerősített abban, hogy az Isten feladatot szab ki számomra is, részt kell vennem nekem is a megváltás művében. A szombat esti fáklyás körmenet, mely a szentmisével volt összekötve, óriási tanúságtétel volt, mivel a település utcáin járva, az Oltáriszentség és a kereszt kíséretében énekelve tettünk tanúbizonyságot amellett, hogy ki a mi Urunk, kit imádunk és áldunk.
A találkozó alatt lelkiekben mindannyian megfiatalodtunk, és megéreztük azt, ami a találkozó almottója is volt:
„Isten szeret benneteket, mert Ő maga is fiatal…”
(Szent II. János Pál pápa)