Indiai származású mainzi papból segédpüspök: legfőbb ideje ennek a világegyházban

A püspöki karból nemcsak a bőrszínével, hanem a szerzetesi habitusával is ki fog tűnni, mondja magáról Joshy atya. Az új mainzi segédpüspök ezzel példát ad a világegyházból érkező számos papnak, akik a német egyházat életben tartják.

„Nem vagyok elméleti szakember, nincsen doktori címem sem. A prédikációim ritkán hosszabbak öt percnél” – mutatkozott be Joshy George Pottackal atya egy sajtótájékoztatón. A poén ült, jóllehet papírról olvasta fel:  a dél-indiai Keralában született karmelita atya láthatóan meghatódva kért bocsánatot nyilatkozata elején, amiért először a jegyzeteihez nyúlt. Nem gondolta volna, hogy egyszer majd segédpüspök lesz, ráadásul a szülőföldjétől távol. „Fiatal szerzetesként egészen másról álmodtam: misszionáriusi hivatásról Észak-Indiában vagy Afrikában, később aztán, miután ideérkeztem, egészen mostanáig a külföldön élő németek lelkipásztori szolgálatáért dobogott a szívem.”

Pottackal 1977-ben Meenkunnamban született. Tizenöt évesen lépett be a karmeliták fiúszemináriumába, majd 1996-ban, tizenkilenc évesen tette le első szerzetesi fogadalmát. Thrissurban a kapucinusoknál és Bengaluruban a kármelitáknál hallgatott teológiát. 2003-ban pappá szentelték, majd hamarosan Németországba került.

2004 óta Mainz az otthona. Itt németül tanult, Münsterben pedig elvégezte a szerzetesek papi szemináriumát. 2006-tól a Mainzi Püspökségen tevékenykedett: először Mainzban városi ifjúsági referensként és káplánként, később plébánosként, helyettes esperesként, majd az esperesi kerületek megszűnése előtt nem sokkal megbízott esperesként. Ezen kívül 2016 óta szerzetesrendjében a Németországban élő rendtagok tartományfőnöke is.

Lelkipásztorból hivatalnok

Egészen idáig Pottackal útja hasonlított a világegyházból származó, Németországban tevékenykedő sok más papéhoz. A következő lépés viszont szokatlannak számított, 2022 novemberében Pottackal ugyanis a lelkipásztori szolgálatból az igazgatási területre váltott, és elsősorban papi ügyekkel foglalkozó személyzeti referens lett. A mainzi papi szemináriumban 2024-től mostanáig képzési prefektus az egyházmegyei ifjúsági referenssel együtt. Más egyházmegyéktől eltérően Mainzban már nem csupán a rektor szava dönt a szemináriumba való felvételről, hanem a képzési prefektusok szavazata is számít.

Segédpüspöki kinevezésének bejelentése utáni első nyilvános megnyilatkozásaiban Pottackal őszintén beszél arról, milyen vegyes érzelmekkel fogadta az új feladatot. „Természetesen örülök, hogy kiválasztottak, hogy kinevezést kaptam a pápától, de miért éppen én? Ez volt az első kérdésem” – meséli. A nuncius Berlinbe hívatta, egészen rövid időn belül, másnap már Írországban kellett lennie, hogy találkozzon a bátyjával és az unokatestvérével. Ők ketten és más közeli ismerősök is arra biztatták, hogy fogadja el a kinevezést.

A kérdés, hogy a segédpüspöki kinevezés a helyes út-e a számára, a karmelita szerzetest spirituálisan is foglalkoztatja: „Képes vagyok-e az Isten által nekem adott talentumokkal betölteni a segédpüspöki tisztséget úgy, hogy közben hiteles maradjak?” – beszélt a megkülönböztetés útjáról bemutatkozásakor. Bízik Istenben és az Ő útjában, hangsúlyozta. A zsoltár szavaival „az Úrban bízva” fogadja el a kinevezést, és „Ágoston után szabadon” így kívánja betölteni püspöki hivatalát: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok segédpüspök” – fogalmazza át az egyházatya szavait.

Karmelita lelkiség

Pottackal atya szellemi gyökerei a karmelitákhoz nyúlnak vissza – egy rendhez, amelynek nincsen alapítója, hangsúlyozza az atya, egy közösséghez, amely a 12. században a Szentföldön, a Kármel hegyen jött létre, s példaképének a Szűzanyát és Illés prófétát tartja. „Mária az, aki Isten akaratát követi, és igent mond rá, nyitott a döntéseire, Illés próféta pedig azt mondja: »Isten él, és én az Ő színe előtt állok«” – utal rendje két példaképére.

Indiai születésűként a szerzetes, annak ellenére, hogy időközben német állampolgárságot szerzett, kitűnik a Német Püspöki Konferencia tagjai közül. Ő az egyetlen a közel 70 megyés- és segédpüspök közül, aki nem Európában született, és ez már a külseje alapján is egyértelmű: „Mindig ki fogok tűnni. A Német Püspöki Konferencia tagjai között én vagyok az egyetlen barna bőrű” – jegyzi meg. De nem csak ezért, szerzetesként is egy kisebbséghez tartozik a püspöki karon belül, még ha ez a kisebbség nem is olyan kicsi.

„Németország számomra nem idegen” – mondja 21 év után, amit az országban töltött. „De ez először másként fog hatni arra, aki meglát engem.” A mainzi egyházmegye és egész Németország papjainak körülbelül 30 százaléka a világegyházból származik. Az első olyan német segédpüspök kinevezése, aki nem Európából származik, fontos jelzés Pottackal számára is a német egyház valós helyzetéről. „Legfőbb ideje, hogy valaki migrációs háttérrel kerüljön ilyen tisztségbe” – mondja ezzel kapcsolatban.

Világegyházi inspiráció az ökumenizmus felé

Ezt a mainzi püspök is kiemelte az új segédpüspök bemutatásakor. Számít olyan megjegyzésekre, amelyek a nem német származást kifogásolják. Úgy véli, hogy a kinevezés egy erős és fontos jel: „Ebben az egyházban nincsenek idegenek.” A katolikus világegyházban nincsen uniformizáltság. Ezt a protestáns egyház is elismerte a kinevezés kapcsán adott első reakciójában: a katolikus egyház világszerte jelenlévő sokszínűségéből sokat tanulhatunk. Ez egy olyan impulzus, amely a protestáns egyházat is megmozgatja, írta Ulrike Scherf, a Hesseni és Nassaui Evangélikus Egyház (EKHN) helyettes elnöke a kinevezés alkalmából küldött levelében.

Főként a mainzi ifjúsági referensként töltött időszakot emelték ki az első reakciókban, ahogyan Ulrike Scherf is: „Az Ön nyitottsága a párbeszédre, érdeklődése Isten szavának közös meghallgatása iránt és szenvedélyes elkötelezettsége a helybeliek mellett igazi ajándék az ökumenizmus számára” – írja a mainzi evangélikus ifjúsági lelkészek katolikus kollégájukkal kapcsolatos tapasztalatairól. Pottackal maga is intenzív időszakként írja le a fiatalok lelkigondozásával és a plébániai lelkipásztori munkában töltött éveket: „Mindig fontosnak tartottam, hogy örömeikben és nehézségeikben közel legyek a plébániai közösség tagjaihoz, meghallgassam és megértsem, mi fontos számukra, mit jelent számukra a hit, mit értékelnek az egyházban, de azt is, hogy mit néznek olykor kritikus szemmel az egyházban, mint intézményben.”

Március 15-én Pottackal atyát püspökké szentelik. Egy feladat már biztosan vár rá: segédpüspökként a szerzetesrendek püspöki helynöke lesz. Mit szeretne elérni, mire kíván hangsúlyt fektetni? „Jó kérdés, ezt először még meg kell emésztenem!” – válaszolja megnyerő hangon. Ezen még nem gondolkodott. Egyszerűen olyan akar lenni, amilyen.

Fordította: Klausz Eszter
Forrás: katholisch.de