A Miatyánkról szóló kakekézis-sorozatában ezúttal a pápa az imádság második részét elemezte, amelyben szükségleteinket tárjuk az Úr elé. Ezek közül kiemelkedik a mindennapi kenyér fohásza, amelynek kapcsán a pápa emlékeztetett: ma is sok ember nélkülözni kényszerül a betevőt, gondoljunk csak a háborúban szenvedő gyermekekre.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Jézus imája egy koldus könyörgésére emlékeztet: Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket! Ez az ima egy olyan alapvető igényből fakad, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: vagyis, hogy nem vagyunk önfenntartók, minden nap táplálkoznunk kell a fennmaradásért. A Szentírásban sokhelyütt olvassuk, hogy az emberek, amikor Jézussal találkoztak, egy-egy kéréssel fordultak hozzá. Volt, aki kenyeret kért, volt, aki gyógyulást, mások megtisztulásra vágytak, vagy a látásukat szerették volna visszakapni, esetleg egy elveszített kedves személyt. Jézus soha nem ment el közönyösen e kérések és fájdalmak mellett.
Ne a lakás kényelméből gondoljunk az imára
Jézus tehát megtanít minket, hogyan kérjük az Atyától a mindennapi kenyerünket. A világon sok-sok édesanya és édesapa számára ez az imádság egy kétségbeesett kiáltás, mert nem tudnak elegendő élelmet adni gyermekeiknek. Gondoljunk most erre az imára más szemszögből: ne lakásunk kényelméből, hanem annak az embernek a szívével, aki egy nyomorult szobában húzza meg magát és nincs miből élnie. Jézus szavai így új erőt kapnak. A keresztény kérő ima ezen a szinten kezdődik – szögezte le a pápa. Nem aszkétáknak való gyakorlat, hanem a valóságból indul ki, a rászoruló emberek szívéből és testéből. Még a tudós keresztény misztikusok sem vonatkoztathatnak e kérdés egyszerűségétől. Atyám, add, hogy nekünk és mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyerünk. A kenyér pedig jelentheti a vizet, a gyógyszert, az otthont és a munkahelyet is… tehát mindazt, amire szükségünk van az élethez.
Ne csak magunknak kérjünk kenyeret
A keresztény a Miatyánkban nemcsak önmaga számára kér, hanem úgy mondja: a mi kenyerünket, tehát az egész világ nevében szól. Ebben benne rejlik a szolidaritás, az empátia. Most pedig gondoljunk az éhező gyermekekre – szólt Ferenc pápa. – Azokra, akik háborúban élnek: Jemenben, Szíriában, Dél-Szudánban. Sok országban, ahol nincs meg a betevő kenyerük. Gondoljunk ezekre a gyerekekre és együtt kérjük az Urat: Atyám, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Az étel nem magántulajdon
Katekézise második részében a Szentatya a megosztás fontosságáról beszélt. Jézus a kenyérszaporításkor azt a keveset sokszorozza meg csodás módon, amit egy gyermek ajánlott föl a többiek javára. (vö. Jn 6,9) Nem szabad önzőnek lennünk, kötelességünk megosztani a kenyeret azokkal, akiknek szükségük van rá. Véssük eszünkbe, hogy az étel nem magántulajdon, hanem Isten kegyelme, amit meg kell osztanunk a rászorulókkal. Jézus a Tibériás tavánál nemcsak a kenyér- és halszaporítással tett csodát, hanem a megosztással: adjátok ide, amitek van, és én csodát teszek – mondta. Jézus a felajánlott kenyér szaporításával elővételezte önmaga felajánlását az eucharisztikus kenyérben. Csak az eucharisztia tudja ugyanis csillapítani a végtelen iránti éhünket és az Isten utáni vágyat, mi minden ember lelkében lakozik, a mindennapi kenyér keresésében is – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Gedő Ágnes – Vatican News
