Húsvéti ráhangoló: Oszd meg húsvét örömét!

Húsvéthétfőn, a húsvéti nyolcad második napján Szénégető István atya Máté evangéliumának (28, 8–15) azon jelenetét idézi fel, amikor az asszonyok egyszerre félelemmel és hatalmas örömmel futnak el az üres sírtól, majd szembetalálkoznak a feltámadt Jézussal, aki első szavával azonnal bátorítja őket: „Ne féljetek!” Atya kifejti, hogy ez a személyes találkozás a feltámadott Krisztussal az igazi, kiapadhatatlan öröm forrása. Amikor valaki Krisztushoz közel lép, megnyílik a szíve, kicseréli vele gondolatait és érzéseit, s ebben a kölcsönös jelenlétben az isteni élet lüktetése tölti be az embert.

Ez az öröm azonban nem magánügy: a húsvéti asszonyok példája óta az Egyháznak küldetése, hogy továbbadja. Szénégető István atya emlékeztet, mennyire hajlamosak vagyunk inkább a problémákra figyelni, mint arra, ami már jelen van és örömre ad okot. Tudatos gyakorlással azonban megtanulhatjuk észrevenni a jót – legyen az egy kisgyermek első stabil lépése, egy óvodás büszke rajza, az érettségivel küzdő fiatal sikere, vagy a friss szülők, nagyszülők boldogsága. Az öröm megosztása minden életkorban természetes reflex, a közösségi média pedig korunk gyors eszköze arra, hogy a feltámadás derűje széles körben is továbbáradjon.

Az atya arra is rámutat, hogy a szentségi élet teszi kézzelfoghatóvá bennünk ezt a húsvéti ajándékot: már a keresztségben, az elsőáldozásban és a bérmálásban részesültünk belőle, és valahányszor a szentségekhez járulunk, újra megerősödik. A húsvéti köszöntés – „Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt!” – akkor hiteles, ha nem puszta formaság, hanem benső meggyőződés, amely a mindennapokban is egyensúlyban tart, akár örömben, akár próbatételben élünk. Atya végül Szűz Mária közbenjárását kéri, hogy mi magunk is a Feltámadott örömteli tanúivá váljunk, majd megköszöni a nagyböjti ráhangolóban szolgáló paptestvérek munkáját, és hírül adja a Napiráhangoló elindulását Barsi Balázs atyá­val.

A nap kihívása

Ma válassz ki valakit – legyen az rokon, barát, kolléga vagy akár régen látott ismerős –, és oszd meg vele személyesen a feltámadás örömét! Szánj rá néhány percet: hívd fel, írj üzenetet, vagy ha teheted, kopogj be hozzá, köszönj így: „Krisztus feltámadt – Valóban feltámadt!”, és egy‑két mondatban mondd el, hogyan ad neked reményt, békét és lendületet ez a hit. Figyeld meg, hogyan születik meg köztetek a közös öröm.