Hogyan lehet ellenállni egy Jégvarázs mintás tolltartó megvásárlásának?

Melyik gyerek ne próbálta volna rávenni szüleit szerény sóhajtozással vagy hangos követeléssel, hogy megvegyenek neki egy Jégvarázs tolltartót vagy egy Pókemberes iskolatáskát?

Ha a szülők nem értenek egyet az ilyen típusú holmik megkérdőjelezhető esztétikájával vagy azok elképesztő árával, akkor az ő feladatuk, hogy segítsék gyerekeiket megszabadulni a külsőségek kultuszától és mások tekintetétől. Íme néhány módszer ennek elérésére.

Melyik szülő ne tapasztalta volna még az iskolai kellékek őrült vásárlási rohamai során a marketing hihetetlen erejét? A gyerekek ösztönösen vágynak arra, „ami mindenki másnak megvan”, még akkor is, ha sohasem látták a szóban forgó filmet vagy rajzfilmet. Márkák pressziója, társadalmi presszió és szülői depresszió! Valérie Halfon, a Mindenkinek van, csak nekem nincs! című könyvében (Tout le monde en a un, sauf moi, Albin Michel Kiadó, 2019) jó tippeket ad arra, hogyan lehet egy kicsit megszabadulni ettől a társadalmi kényszertől.

Megszabadulni saját félelmeinktől

Az első tényező, ami megingathat egy szülőt: nem akarja, hogy a gyermeke is ugyanazt élje át, amit ő maga is átélt fiatalon, például amikor teljesen kívülállónak érezte magát egy Poivre Blanc iskolatáskával, miközben már mindenki Quicksilver hátizsákot hordott. Ha valaki szenvedett a különbözőségtől, előfordulhat, hogy félti gyermekét, hogy ő is kirekesztett lesz a kinézete miatt. „De ez a félelem elsősorban bennünk, szülőkben él” – állapítja meg Valérie Halfon. „Ha a gyerekek érzik, hogy mi félünk attól, hogy ők kilógnak a sorból, ők is félni fognak attól, hogy mások legyenek. A különbözőség erő, nem gyengeség. Természetesen lehet kompromisszumot kötni, anyagi lehetőségeinkhez mérten. Fontos, hogy a gyerekek érezzék: megértjük, hogy szükségük van arra, hogy beilleszkedjenek a csoportba. De nem szabad bűntudatot éreznünk amiatt, ha nem tudjuk megadni nekik az összes vágyott ruhát és kiegészítőt.”

Együtt visszatérni a lényeghez

Az ipar, a marketing és a reklám arra ösztönzik a gyerekeket és a tinédzsereket, hogy a kinézetüket alapvetően fontosnak érezzék. A közösségi média, a videók és fotók fő terjesztője, nagyban hozzájárul ehhez. Pedig a külső messze nem a legfontosabb. Valérie Halfon arra biztat, hogy előzzük meg ezt a szemléletet, és már kisgyermekkortól kezdve „kezdjünk el egy másfajta üzenetet átadni nekik: ti a tehetségetek, a képességeitek, a kedvességetek, a kíváncsiságotok vagytok, az értéketek nem függ attól, hogy mit viseltek.”

Arra ösztönözni a gyermekeket, hogy térjenek vissza az alapvető dolgokhoz azt jelenti, hogy együtt gondolkodunk velük arról, mi az, ami igazán fontos az életben, és hogy mi a céljuk. Az-e a céljuk, hogy a legszebbek vagy a legmenőbbek legyenek, vagy hogy szentekké váljanak? És ha ez utóbbi a cél, vajon hozzásegít-e téged ez a Jégvarázsos tolltartó ahhoz, hogy jobb emberré válj?

Megmutatni a gyermeknek, hogy a külső megjelenésen túl is vannak érdekes dolgok

Christophe André pszichiáter a Psychologies c. lapban megjelent „Hagyjuk abba, hogy a nőket csak a szépségükért dicsérjük!” című írásában így idézi fel, hogyan nevelte három lányát:

„Amikor dicsértem őket, igyekeztem visszafogni magam, hogy ne mondjam nekik túl gyakran, hogy szépek és aranyosak. Pedig azok voltak. Természetesen azért ezt is mondtam nekik, elég gyakran. De arra is törekedtem, hogy ne csak ezt hangsúlyozzam, hanem emlékeztessem őket arra is, hogy okosak, erősek, bátrak, érdeklődők, kreatívak és elszántak — minden alkalommal, amikor azok voltak. A szülők feladata, hogy segítsenek gyermekeiknek a belső értékeikre irányítani a figyelmüket: a saját erősségeikre, képességeikre – és másokéra is. Valérie Halfon szerint „ez fogja őket valóban értékes emberré tenni.”

Ha segítesz gyermekednek más érdeklődési köröket találni, azzal elterelheted a figyelmét arról, hogy túlzottan aggódjon a külseje miatt. „Minél inkább a kinézetre, a szépségre és a divatra fókuszálunk, annál kevésbé fordulunk más érdeklődési körök felé” – hangsúlyozza Valérie Halfon. Egy középiskolai tanár megfigyeléseit is idézi: azok a diákok, akiket a legkevésbé foglalkoztat a külsejük, tulajdonképpen azok, akiknek van valamilyen szenvedélyük vagy érdeklődési területük – sport, zene vagy bármi más. Akiket a „cselekvés” érdekel, és nem a birtoklás.

Megtanulni, hogy ne ítélkezzünk mások felett

A legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk mások véleményének terhétől, ha először mi magunk hagyunk fel azzal, hogy másokat megítéljünk. Mert – ahogy Valérie Halfon hangsúlyozza – „minél többet ítélkezünk mások felett, annál inkább érezzük úgy, hogy minket is megítélnek. Minél jobban figyelünk mások kinézetére, annál kritikusabbá válunk a saját megjelenésünkkel szemben is.” Ha felhagyunk mások megítélésével, az egy egészséges szokás lehetne, egy igazi ajándék a jövőre nézve, hiszen – a tanácsadó szerint – „túl sokan nem hallgatnak a belső hangjukra, túlságosan lefoglalja őket az, hogy mit fognak mondani róluk, ha ezt vagy azt választják.”

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia