Hogyan haltak meg az apostolok?

Péter Rómában térített.

Saját kérésére fejjel lefelé feszítették keresztre, mert méltatlannak érezte magát arra, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Krisztus.

Jakab, Alfeus fia, a jeruzsálemi egyház feje volt.

A Templom délkeleti oldalán ledobták a párkányról, 30 méteres magasságból. Túlélte az esést, ezért ellenségei botokkal halálra verték.

Ez az a párkány, ahová a Sátán Jézust vezette, hogy megkísértse.

Andrást keresztre feszítették, miután a Fekete-tenger vidékén hirdette az evangéliumot.

Tanúk szerint András, amikor meglátta a keresztet, így kiáltott:

„Régóta vágytam és vártam erre az órára. A keresztet megszentelte a felfüggesztett Krisztus teste.”

Halála előtt két napon át folytatta a prédikálást kínzóinak.

Jakab, Zebedeus fia Spanyolországban térített.

Ő volt az első apostol, aki vértanúhalált halt, amikor Jeruzsálemben lefejezték.

Fülöp Kisázsiában evangelizált.

Frígiában (a mai Törökországban) halt meg, ahol megkövezték, majd fejjel lefelé keresztre feszítették.

Bertalan Arábiában és Mezopotámiában térített.

Megostorozták, elevenen megnyúzták, keresztre feszítették, majd lefejezték.

Tamás Indiában hirdette az Igét, és ott alapított meg egy első keresztény közösséget, amelyhez a királyi család néhány tagja is csatlakozott.

Ott halt meg Indiában, egy lándzsadöféstől.

Máté Etiópiában működött. Kard által halt meg.

Júdás Tádé Perzsiában, Mezopotámiában és más arab országokban evangelizált. Úgy tudni, Perzsiában halt mártírhalált.

Zelóta Simon Perzsiában, Egyiptomban és a berbereknél térített. Fűrésszel szabdalták szét.

János az egyetlen, aki öregségtől halt meg.

A vértanúi szenvedést azonban ő is megismerte, amikor Rómában forrásban levő olajfürdőbe merítették. Később bányamunkára ítélték Patmosz szigetén, itt írta meg a Jelenések Könyvét. Természetes halállal, öregségben halt meg, a mai Törökország területén.

Mindegyikük elfogadta és beteljesítette Jézus hívását: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16, 15)

„Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket.” (Lk 21, 17-19)