Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval
A Válaszkereső új részében Pécsi Rita neveléskutató a fegyelmezés, korlátok, határok és szabadság témakörét járja körül. A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll, hogyan tud a szülő szeretetteljes, de egyértelmű vezető lenni — anélkül, hogy elveszítené tekintélyét, vagy épp ellenkezőleg, túlzottan szigorúvá válna.
Rita rámutat: a gyermekeknek biztonságot adnak a határok, mert vezetésre szomjaznak. A „baráti szülői” szerep félreértése épp a gyermek fejlődését nehezítheti meg. A nevelés lényege nem a korlátozás, hanem az útmutatás — ahogy egy karó a növény mellett segíti a növekedést, de nem a karó a cél.
A műsorban két konkrét kérdésre is választ ad: az egyik a testi fenyítés, a másik pedig a gyermeki dacos ellenállás és tombolás kezeléséről szól. Pécsi Rita gyakorlati példákkal és pszichológiai magyarázatokkal világít rá, hogy a fegyelmezés szeretetből, nem indulatból fakadhat, és hogy a gyereknek nem a teljes szabadság, hanem az életkorához igazított, biztonságot adó korlátok segítenek a fejlődésben.
1. Kérdés (Csilla, Nyíregyháza):
„Gyerekkoromban minket rendszeresen fegyelmeztek pofonokkal, és azt mondták: a verésből még senki nem halt meg. Most a férjem ugyanezt teszi a gyerekeinkkel. Hol húzzuk meg a határt, és mit tanácsol, hogyan avatkozzak közbe?”
A testi fenyítés a szülő tehetetlenségéről árulkodik, nem a nevelés hatékony eszköze. Az elcsattanó pofon a gyermekben mély sebet hagy, mert nem a viselkedést, hanem a kapcsolatot rombolja. A harag pillanatában az agyunk elveszíti a racionális kontrollt, ezért fontos, hogy a felnőtt megtanulja kezelni az indulatait.
A verés helyett a következetes, szeretetteljes iránymutatás a megoldás. A szülőnek példát kell mutatnia a harag kezelésében – így tanítja meg a gyermeket is arra, hogyan vezesse le feszültségét elfogadható módon.
„A verés valóban nem öl meg senkit – de sok mindent megöl a kapcsolatban.”
2. Kérdés (Lilla, Pécs):
„A 7,5 éves gyermekem minden nap dacol a szabályokkal – fogmosás, fürdés, táskapakolás ellen lázad, hiába kap szabadságot és választási lehetőségeket. Sokadik felszólításra tombolásba torkollik a helyzet. Mit tehetek?”
A gyereknek még nincs fejlett önkontrollja, ezért a túl sok szabadság zavaró lehet számára. Ilyenkor szűkebb, átláthatóbb keretekre és egyértelmű iránymutatásra van szüksége.
Nem kell mindent javaslatként megfogalmazni, inkább határozott, de szeretetteljes utasítást adjunk:
„Most ez jön, kész.”
A szülő gyűjtse be a gyerek figyelmét, mielőtt kérne tőle valamit – egy rövid kapcsolódás, ölelés, szemkontaktus segíti a megértést. Fontos, hogy ne ismételjük hatszor ugyanazt a kérést, hanem világos, egyszeri jelzéseket adjunk.
A pozitív megerősítés is kulcsfontosságú: ha a gyerek együttműködik, érezze a siker örömét és a kapcsolat megerősödését.
„A szabadság csak akkor működik, ha a gyerek még elbírja. Ha túl nagy, akkor segítség helyett teher.”
