Hogyan építettek fel a katolikusok egy civilizációt? – Szent Lajosra emlékezünk

A napokban, pontosabban augusztus 25-én volt a franciák királyának és kiemelkedő szentjének, Szent Lajosnak az ünnepe (uralkodásának évei: 1226-1270). A mi IV. Bélánknak kortársa volt, a keresztény lovagkirály eszményét testesítette meg. Két keresztes hadjáraton is részt vett, uralkodása alatt katonailag, gazdaságilag és kulturálisan is Franciaország volt Európa vezető hatalma.

Visszatekintve a régmúlt idők e nagy szentjére és uralkodójára megkérdezhetnénk: mi visz rá minket, hogy most róla emlékezzünk?

William J. Slattery atyának, a spokane-i (Egyesült Államok) egyházmegye papjának a könyve: Comment les catholiques ont bâti une civilisation, (Hogyan építettek fel a katolikusok egy civilizációt) ad erre választ.

Hogy megérthessük a katolikus vallás szerepét a nyugati civilizáció kialakulása terén, William J. Slattery atya azt a módot választotta, hogy konkrét személyiségeket állított érdeklődése középpontjába. Férfiakat és nőket idézett meg, akik Istenről és emberről valódi katolikus elképzelést tudtak magukévá tenni és életükben megvalósítani. „Ezek a személyek nem akartak mindenáron egy civilizációt felépíteni, hanem annak sürgető szükségességét érezték, hogy megismertessék az emberekkel a katolicizmust azért, hogy minden egyént segíthessenek találkozni a történelem egyetlen Megmentőjével” – magyarázza Slattery atya. „Apránként, szinte meglepetéssel döbbentek rá, hogy az egyéni megtérések hogyan változtatják meg a társadalom intézményeit: a házasságot, a családot, az igazságszolgáltatást, a politikát, a gazdaságot, a művészeteket…”

Az általa idézett személyiségek sorából emelkedik ki Szent Lajos király alakja, akit csodálattal és tisztelettel állít elénk.

IX. Lajos, a kiemelkedő államfő

Buzgó katolikus, bátor harcos, „olyan államfő volt, aki ítéleteit Isten színe előtt helyezte mérlegre, nem az emberek tetszése vezette, és akinek a közvetítését számtalanszor kérték nemzetközi ügyek megoldásánál. Látjuk őt, mint a lovagi erények megtestesítőjét, amiket az Egyház az emberek szívében évszázadokon át ápolt”.

Slattery atya szemében „IX. Lajos király volt a legnagyobb államfő az emberiség történetében”. „Nagy bölcsességről tett tanúságot az igazságszolgáltatás gyakorlásakor és csodálatos rátermettséget a nemzetközi diplomáciában, ami nagy tiszteletet váltott ki irányában Franciaországon kívül is. Azt lehet mondani, hogy ő maga testesítette meg az Európai Uniót!” – állapítja meg a szerző.

Édesanyja, Kasztíliai Blanka királynő egy alkalommal így írt fiához, a jövőbeni szenthez: „Fiam, jobban szeretném önt holtan látni, mint halálos bűnbe esve”. Csodálatos szavak olyan valakitől, aki mély keresztény hitről tesz tanúságot, aki számára a lélek élete és örök üdvössége minden más megfontolás fölött áll. Félelmetes, megbotránkoztató érzéketlenséget tükröző szavak olyanok számára, akik ezekben az Isten ajándékának, az életnek megvetését vélik látni. Tényleg, vajon hány szülő volna, aki merne ilyen módon választani gyermekének lelki vagy a testi halála között, ha kérdőre vonnák? Minden esetre nincs szó választásról, hanem arról, hogy egy feladatot, egy kötelezettséget tudatosítani kell.

Szent Lajos nem lett volna szent, ha nem lett volna hittel eltelve. Ismerjük imaéletét, tudjuk, hogy naponta vett részt szentmisén, közismert az ereklyék iráni mély tisztelete. Az a szándéka, hogy Franciaországba hozza Krisztus szenvedésének ereklyéit, ebből a mély tiszteletből adódik. Amint országának határához megérkeztek az ereklyék, fogadásukra eléjük sietett és palotájáig kísérte azokat. Ott máig álló, kőből készült csodálatos ékszerdobozt készíttetett az elhelyezésükre: a híres Sainte-Chapelle-t. Lajos udvarában gyakran megfordult Aquinói Szent Tamás, és említsük meg azt is, hogy a nagynevű Sorbonne egyetemet a király gyóntatója, Robert de Sorbon alapította.

Fiához, Fülöphöz, Franciaország jövendő királyához intézett végrendeletében Szent Lajos király szép áldást mond. Imát, amit minden apa alkalmazhat, hogy Isten áldását kérje gyermekére.

„Mindazt az áldást adom neked, amit apa fiának adhat és adnia kell. Kérem Urunkat, Jézus Krisztust, hogy nagy irgalmasságában és boldogságos Édesanyja, Szűz Mária, az angyalok és arkangyalok, az összes szentek imái és érdemei által őrizzen és védelmezzen téged, hogy ne tégy olyat, ami az Ő akarata ellen lenne, és hogy adja neked kegyelmét, hogy mindig teljesítsed az akaratát, hogy általad tisztelve és szolgálva legyen. Adja meg neked és énnekem, hatalmas nagylelkűsége által, hogy halandó életünk után eljuthassunk Hozzá az örök életbe, ahol láthassuk, szerethessük és vég nélkül dicsőíthessük őt. Ámen.

Övé legyen a dicsőség, tisztelet és dicséret, aki egy Isten az Atyával és a Szentlélekkel, mindörökkön örökké. Ámen.”