Szent Páltól tudjuk, hogy a testvéri feddés valójában a testvéri szeretetről szól, senkit sem határozhatnak meg pusztán a rossz cselekedetei. Hogy ítéljünk meg tehát egy bűnt anélkül, hogy megítélnénk a személyt, aki elköveti?
„Hallottam egyszer egy nagy gonosztevőről, akit borzalmas bűnökért ítéltek halálra. Minden jel arra mutatott, hogy bűnbánat nélkül fog meghalni. Mindenáron meg akartam akadályozni, hogy elkárhozzék […]. Azt mondtam a jó Istennek: bizonyos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani a szerencsétlen Pranzininak, s hiszem ezt még akkor is, ha nem fog meggyónni s ha a bánatnak semmiféle jelét nem fogja mutatni, annyira bízom Jézus végtelen irgalmában.”
Teréz még 15 éves sem volt, amikor Henri Pranzinit halálra ítélték egy aljas módon elkövetett hármas gyilkosságért, többek közt egy kilencéves kislány meggyilkolásáért. Teréz kívánsága teljesült: mielőtt kivégezték volna, Pranzini megfogta a feszületet, amit a pap nyújtott feléje és megcsókolta.
Isten igazságossága nem az emberek igazságossága
Nyilvánvaló, hogy Teréz irtózott ettől a hármas gyilkosságtól, amelyről széles körben tudósított a korabeli sajtó. Hogy ne háborodott volna fel ártatlan emberek feláldozása hallatán? A leendő karmelitának ez nem szegte kedvét: nem azért imádkozott, hogy enyhítsék Pranzini büntetését vagy azért, hogy kapjon kegyelmet. Az emberi igazságszolgáltatás már döntött és Teréz ezt elfogadta. A fiatal lány azért könyörgött Istenhez, hogy a gyilkos másképpen legyen megmentve: nem a teste, hanem a lelke, nem a földi élete, hanem az örök üdvössége. Teréz azért imádkozott, hogy Pranzini az áldozataival együtt a mennyországba kerüljön. De hát ez felháborító, nem?
Az emberek számára nyilván az. De Isten igazságossága nem azonos a miénkkel, és sok szent tanúságtételében találkozhatunk a jézusi szeretet e misztériumának illusztrálásával. Gondoljunk csak például Goretti Szent Máriára, akit 1902-ben lett gyilkosság áldozata, 12 éves korában Alessandro Serenelli megölte, miután nem tudta őt megerőszakolni. Halálos ágyán Mária mégis megbocsátott neki. 45 évvel később a gyilkosa részt vett a szentté avatásán, majd élete végéig kertészként élt egy ferences kolostorban.
Nemde a Sátán az, akinek a neve héberül azt jelenti, hogy „vádló” és „ellenszegülő”? Isten nem vádol. A bűnt gyűlöli és nem a bűnöst. Pedig a halálos bűn, vagyis mindaz a bűn, „melynek tárgya súlyos anyag, és teljes tudatossággal és megfontolt beleegyezéssel követik el” (Katolikus Egyház Katekizmusa § 1857), valóban elvágja az embert Isten szeretetétől és kizárja a szentek közösségéből. „A halálos bűn […], ha a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja, kizár Isten országából és a pokol örök halálát okozza, mivel szabadságunknak hatalmában áll végső, visszavonhatatlan döntéseket hozni. Mindazonáltal – jóllehet meg tudjuk ítélni, hogy egy cselekedet önmagában nézve halálos bűn-e -, a személy fölötti ítélkezést rá kell bíznunk Isten igazságosságára és irgalmára.” – folytatja a KEK (§ 1861).
„Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! – tanít bennünket maga Krisztus. – Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!” (Mt 7,1-5) „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.”, mondja továbbá Jézus Szent János evangéliumában (Jn 12,47).
Az édeni kísértés
Ez a kísértés, hogy saját magunk döntsük el, mi a jó és mi a rossz, amely a Teremtés könyvének a középpontja is egyben, ez az alapja az eredendő bűnnek. Ugyanis a jó és a rossz tudásának fájáról ette meg Ádám és Éva azt a gyümölcsöt, amelyet a kígyó adott nekik, amivel megszegték az isteni szövetséget: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” (Ter 2,16-17) E tudás megszerzésével Ádám és Éva egyfajta erkölcsi autonómiára tettek szert, azaz arra, hogy maguk döntsék el, mi a helyes és mi a helytelen, anélkül, hogy Isten bölcsességére vagy a Teremtőjükbe vetett hitre hagyatkoznának.
Ellenben az ítélkezés bosszúhoz vezethet, mert a másik embert a hibáival azonosítja. Valamilyen módon mi magunk akarunk igazságot szolgáltatni magunknak, elfoglalva ezzel az Úr helyét. „Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik – mondja Szent Jakab. – Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?” (Jak 4,11-12)
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. augusztus 4. at 22:53
INRI,
Jezus nem itel el senkit aki megbánja büneit. Aki nem bánja meg büneit az saját magát iteli el. Nemfognyugodni lelke. Mert csakis emberek megitélése az amit a maga oldalára tud, vagy akar a maga szamára igazolásként, vagy manupulálva, kenyszeriti ki az elismerést, csak is evilági érdekei miatt. Ez azonban embert még soha
sem tett maradektalanul boldoggá. Mert az ember hallhatatlan lelkénewk ez kevés vogasz. Van ugyan nehány elvetemült hazudozo aki csakis az evilági boldogságot favorizálja, mert nem akarja elfogadni, hogyvan egy mindenkire ervényes boldogito örök normativa. Eza 10 parancsolat….Azert nem fogadja el, ezt mert csakis evilāgi klikkek érdekeiveltud azonosulni. Olyan rmberekkel nem, akikaz egész emberiséget Egyenrangban Isten kegyeltjeinek tekinti. Tehāt nem mkndenkire egyformán ervényes tiltasokat és patancsolatikat vall igaznak. Mert vannak szerinte kivételeuett embetek Istennéll is, akikre mās megitélés ervenyes evilágon, mknt a saját klikkek tagjaira. Jeuzs ezert jött el hogy ezt megmutassa…Isten áldd meg az anyákat apákat és a babákat….hogy ezt felismerve imadkozzanak és ęljenek….
Josefayerbrider
2024. augusztus 8. at 12:21
INRI,
A párbeszéd mindenkivel nagyon fontos. Azonban a bűnt ezzel nem lehet legalizálni. Egyetelenegy cselekedetünk sem nem bünös sem nem erényes önmagában. Ezt csak akkor lehet érthetöen megfogalmazni, hogy mi a rossz és mi a jó, ha van egy minta ehez, amivel gondolataimt szavaimat és tetteimet összehasonlitom (mihez képest jók vagy rosszak?) Mert ugye az emberekre rátör a sok érzék= (ösztönös vágy a kellemes és örömszerzö tettek iránt), érzés=(a tettek általi boldogságérzés) és érzelem=(az ezekhez való vonzalom, és ezen lehetöségek utáni vágyakozás). Mert minden ember tartósan boldog akar lenni, helyesen…érthetö módon.
Namost kinek van igaza, hogyan lehetek én boldog? Erre számtalan sok filozófia, vallás, és véleményvezér sza´mtalan sok választ ad annak aki ezeket keresi, mert boldog akar lenni. Kivel érdemes erröl párbsze´det folytatni, mert bizony ezek sokszor éppen az ellenkezöjét tanitják a boldogságol, mint a többiek…
Erre kevés egy ember élete, hogy mindenki véléményét erröl részletesen kikéredezze és és arról bizony a sokszor nagyon-nagyon hamis és bünös véleményeket is végighallgassa és azok javaslatait ki is próbálja, mert sok olyan is van köztük amelyik a biztos boldogtalanságba vezet éveken keresztül, majd pedig a halálba (ezeket inkább ki se probájuk kérem).
Akkor kivel keressük a párbeszédet ezekröl a boldogságadó kérdésekröl?
Csakis azokkal, akik tisztelik a másik embert. Akik nem akarnak pl. a bilologia és az orvostudomány állításaival szöges ellentétben álló hamis ötleteket=kitalációkat kötelezöen állami-törvényekkel ráeröltetni mindenkire. Akik nem akarnak a szüleik akarata ellenére kiskorú gyerekeket=akik sokat változnak még maguktól is 7-töl 18-20 éves korukig, az ö gyermeki véleményük alapján pl. átmüttetni fiúvá vagy lánnyá. Vigyázat itt nem a bioloogiailiag kétnemünek született hermafroditákról van szó, ezekböl csak tízezerböl egy személy érintett (az emberek 0,0001 %-a —sokak szerint 0,1%-a)! Hanem a gyerekek szándékos ovodáskori “érzékenyitése”-röl a többnemüség “férfias nö-avagy nöies férfi” szimápátia irányában. Mert igaz az, hogy a kisgyereket ha valaki pedofil módon megrontja (a felnöttek élevezetkeresö módján szexuálisan ingerli magátés a gyereket) abban a gyerekben könyebben kialakulhat egy a saját nemhe´z való beteges természetellenes vonzodás=ilyenre is “nevelhetö lesz”).
Pl. gyereket arra is lehet nevelni, hogy szándékosan játszon a vasuti sineken. Azt a szülöt azonban büntetni, aki épp az ellenkezöre neveli a gyerekét (hogy megvédje attol, hogy valaki erre tanítsa az iskolában öt és emiatt a vonat majd elüsse a gyereket) azokkal erröl nem szabad vitakozni=elutasáitással kell lenni ellenük…a zsidó és keresztény tiz parancsaolatra való hivatkozással (ez a mérce).
A dialógust ezekröl a kérdésekröl azzal lehet folytatni, aki nyitott a másik ember véleményére.
Sokan azt mondják, hogy a kereszténység legfontosabb tétele, hogy szeressük ellenségeinket. Igen ez igaz. Emígyen igaz: Az ellenségemet szeretnem kell, de ha az azt karaja, hogy ismerjem el, högy ö nem bünös-pedig ki is mondja, hogy ellenkezni szándékozik a jövöben is a tíz parancsaolattal (vagy annak egyes parancsaival), akkor azt nem tehetem meg neki bármennyire is szeretem…Az hogy valaki “másság” álneve alatt bünöket tervez be elöre az életébe, attól a bün még bün marad. Mert mihez képest akar ö “más lenni” azt elöször meg kell mondania. Az pedig nem lehet kifogás, hogy a tizparancsaolthoz képest az “azzal ellentétes tettek is jók”, mert a másság is “lehet jó” nem képezik vita tárgyát. Ezt tudjuk már Mozes óta amiota a Sináj hegyen megkapta a tiz parancsaolatot Istentöl. Aki erröl nem vitázik az nem kirekesztö. Peldául:
Ambrus pap a császárt egy ellenséges város-rész háborús legyilkolása miatt nem engedte be a templomába. A császár erre bűnbánatot tartott, kihirdette, hogy egy hónapig ne öljenek meg senkit az ö parancsára. Majd kérte, hogy, egy hónapig ne hajtsák végre az álatala kimondott kivégzéseket, mert lehet, hogy igazságtalan volt a vizsgálat és ujra vizsgálják meg azokat az ügyeket…Egy romai pap erre beengedte öt a misére, azzal, hogy az Uristen elött kell majd számot vetnie tetteivel, ezt pap csak javasolni tudja, hogy mit tegyen egy király, törvényes hatalma nincs felette…Ez az önkéntességet és nem a “másságra való” kötlezö elfogadást helyezi elötérbe. Nem lehet kirekesztö az, aki kimondja, hogy a bün az nem helyes. Mánapság már az ilyeneket akinek a tizparancsaolat számít, sokhelyen szélsöjobboldali bünösöknek kiáltják ki…
A másság még nem jelenti azt, hogy a bünöket engedélyezem a családomban.
Isten maga a szeretet. Istenszeretünk személyválogatás nélküli ember-szeretetre kötelez, ebben az Isten a mintánk. Lásd János evangeliuma 8 fejezetben: A házasságtörő asszony.
“1Jézus kiment az Olajfák hegyére, 2majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. 3Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, 4és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. 5Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” 6Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. 7De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” 8Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, 9ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. 10Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” 11„Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Az utolso mondata, az „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”. Ez azonban továbbra is egy kitétel marad. A halálos megkövezés ezért most elmaradt, de te többé ne vetkezzél!
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.