Ho-ho-homousziosz: Amikor a Mikulás megvédte Jézus istenségét

Szent Miklós püspökről sokaknak a jóságos és adakozó alak jut eszükbe. Ám azt már kevesen tudják, hogy amilyen mértékben gondja volt az elesettekre, olyan vehemensen védte a hit tisztaságát.

Myra püspöke 325-ben részt vett a Nicea városában tartott első egyetemes zsinaton, ahol az Atya és a Fiú viszonyát vitatták meg. Ott egy alexandriai pap, Áriusz kifejtette tévtanait, miszerint Jézus, a fiú nem egylényegű az Atyával, hanem csupán egy tökéletes teremtmény. Amíg a többi püspök ezt tisztelettel hallgatta, addig Miklós püspök annyira felháborodott, hogy helyéről felpattanva a zsinaton elnöklő Konstantin császár és a többi püspök jelenlétében arcul csapta Áriuszt. Ez nagy megdöbbenést váltott ki, de mivel ezt nem hagyhatták büntetlenül, megfosztották püspöki hatalmának jelképétől, az omoforiontól, és láncra verve börtönbe vetették, hogy ügyére a tanácskozás végén visszatérjenek.

Legendája szerint Miklós a börtönben szégyellte magát és megbocsátásért imádkozott anélkül, hogy a hitében megingott volna. Az első éjszakáján megjelent Krisztus és az Istenszülő, és megkérdezték tőle: „Miért vagy börtönben?” Miklós így válaszolt: „Az irántatok érzett szeretetem miatt.” Az előbbitől egy evangéliumot, az utóbbitól az omoforiont kapta vissza. Másnap reggel, amikor Miklós őrzői enni hoztak neki, meglepődve tapasztalták, hogy püspöki jelvényét viseli, míg kezében az evangéliumot olvassa csendben, láncai pedig a földön hevernek. Miután ezt jelentették a császárnak, ennek hatására kérte a püspököket, hogy helyezzék vissza Miklóst a szolgálatba. A zsinat végül Áriusz elítélésével megalkotta a niceai hitvallást, amit a mai napig használunk.

Tehát legközelebb, ha a szentmisén a Hitvallásban az Úr Jézusról szóló szakaszban ahhoz érünk, hogy „az Atyával egylényegű” (görögül: homousziosz), gondoljunk Szent Miklósra, aki a nehézségeket és a megalázást is vállalta ezért az igazságért.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Írta: Jámbor Tibor
Forrás: St. Nicholas Center