Gyermekmaros – az önkéntes szemén keresztül
„Kicsiny kis fényemmel,
Világítani fogok…”
Október 5-én Nagymaroson a gyerekek számára is megrendezésre került az őszi GYERMEKMAROS, melynek témája az élethivatás – papság, szerzetesség, házasság volt. A Gyermekmaroson önkéntesként én is részt vettem, és a nap folyamán 2.-4. évfolyamos gyerekekkel foglalkoztam.
Már a találkozót megelőző napokban feszülten vártam, hogy milyen lesz egy teljes napon át a gyerekekkel lenni, játszani velük, és az ő szintjükön a krisztusi utat megmutatni nekik. Péntek este pedig, mikor megérkeztem a többiekkel a helyszínre, azt éreztem, hogy a következő napon mindannyian Krisztusért dolgozunk közösen. Ki-ki a maga helyén és csoportjában, de mindnyájunknak ugyanaz a feladatunk, küldetésünk.
Másnap reggel izgatottan vártam, mikor érkeznek meg az első gyerekek, akik a nap folyamán ránk lesznek bízva. A gyerekek megérkeztek, sokfélék voltak – sírósak, félénkek, szóvivők, aranyosak -, de egy közös volt bennük: szerettek játszani és énekelni. Az esős időjárás miatt ugyanis a program egy kicsit módosult, és a napot nagyrészt benti játékokkal töltöttük. Jó érzés volt látni, ahogy a gyerekek egyre nyitottabbá válnak, és a félénkekből lesznek a leghangosabbak. Névmemoriterek, ügyességi és sportjátékok, ismerkedős játékok – mind a nap részei voltak. A programot a dicsőítő énekek is színesítették, melyek könnyen tanulhatóak voltak, így a legkisebbek is megjegyezték őket. Ambrózy Tamás atya interaktív előadásából – melyben meglátogattak minket a láthatatlan világban élők -, a gyerekek megtanulták, hogy mitől lesz majd házasságuk erős: az Istennel való kapcsolattól, mely az ima által jön létre és az erős köteléktől, mely összeköti a házastársakat.
A nap fénypontja a szentségimádás és a szentmise volt. Bár úgy éreztem, a szentségimádáson jobban sikerült összpontosítanom a Lényegre: Krisztusra, mégis megérintett, hogy a legszentebb áldozatot bemutató Tamás atya mennyire a gyermekek számára is átélhetően celebrálta a szentmisét. Szólt hozzájuk a homíliában, melyben az mustármagnyi hitről elmélkedett, és arra kérte őket, hogy mondjanak olyan dolgokat, melyek bár aprók, mégis rendkívül fontosak. Az egyetemes könyörgésekkor pedig a gyermekek megfogalmazhatták, hogy kiért és miért kérik a jó Istent, hogy hallgassa meg imáikat. Voltak, akik békéért imádkoztak, mások azért, hogy legyen sok barátjuk, de olyanok is akadtak, akiknek beteg hozzátartozóikért szállt imájuk az Úr trónja elé. Belém ivódtak ezek a kérések, hiszen ezek a gyermekek nem azért imádkoztak, hogy megkapják a legújabb játékokat, a szüleik megvegyék nekik azt, amire épp vágynak, hanem felismerték azt, hogy vannak az életben ezeknél fontosabb dolgok is.
Bízom benne, hogy a gyerekek megtapasztaltak valami igazán értékeset a nap folyamán, melyet napról napra egyre inkább megélve gyümölcsöt tudnak majd teremni, maradandó gyümölcsöt. (vö. Jn 15,16).
