González Szent Rókus: Szíve a tűzben, népe a szívében – Szentek élete
González Szent Rókus – jezsuita áldozópap
* Asuncion, Dél-Amerika, 1576. és társai vértanúk + Caaró, 1628. november 15.
A Paraguay folyó középső folyásánál terül el Asunción városa. A 16. században a mai Argentína, Paraguay, Uruguay, Dél-Brazília egész vidékének, valamint Bolívia és Chile egy részének fővárosa volt. Bár az 1537-ben alapított és püspöki székhellyé emelt város nem lett olyan gazdag, mint Lima, mégis az újkori latin-amerikai kultúra és civilizáció kezdetei hozzá kapcsolódnak.
Roque González de Santa Cruz 1576-ban született.
Rókust jó keresztény családja mellett a jezsuiták nevelték. Buzgó volt az imádságban, szerette az imádságos magányt. Társai szentnek tartották. Emellett irodalmi műveltsége a legjobb volt, amelyet ebben a városban szerezni lehetett. Jól ismerte országa természeti viszonyait, már ifjú korában gyakorlottá vált a lovaglásban, s szülőföldjének hatalmas folyamain és vad folyóin biztonságosan közlekedett. Apja földbirtokának indióival együtt megtanulta a kézműves mesterségek mindenféle fajtáját: a kőművességet, ácsmunkát, kovácsolást, gyapjúfonást és szövést. Egyúttal megismerte az indiókat is, és már gyermekként lelkesedéssel tanulta meg az őslakók guarani nyelvét. Az indiókkal való érintkezése kötetlen volt és magától értetődően természetes; emberként bánt velük, és csakhamar megismerte hitvilágukat, vérmérsékletüket, gondolkodásukat és életmódjukat.
Amikor Tucumán püspöke Asunciónban bérmált, kérték, hogy Rókust szentelje pappá. Végül 1598 ádventjében felszentelte.
Asunciónban ő volt az első bennszülött pap, haladéktalanul hozzáfogott a térítéshez. Elhagyott mindent: otthonát, testvéreit, addigi életének szokásait, és teljesen új munkájának szentelte magát. Felkereste az indió falvak lakosait, nevelte és tanította őket, munkája gazdag termést hozott. Missziós területe kiterjedt a Jejui-folyótól a Maracayú-hegységig.
Rókus az indiók között olyan eredményesen dolgozott, hogy a város a székesegyház plébánosává javasolta. Nagy sajnálkozással búcsúztak el tőle az indiók; 1600-ban pedig átvette a spanyolokból és kreolokból álló új plébániáját. A nép – megfigyelve, milyen áhítattal misézik, s látva mindenki iránti nagy szeretetét – már ekkor szentnek tartotta. 1609-ben a püspök általános helynökévé nevezte ki. Rókus, hogy meneküljön az elismerések elől, s mert nagyon vágyódott az immár kilenc éve elhagyott indiók után, elhatározta, hogy belép a jezsuiták közé. 1609-ben, harminchárom évesen fölvételét kérte a rendbe. Életének következő szakasza redukciók (indió telepek) alapításának a sorozata.
Diego de Torres atya, Paraguay jezsuita tartományfőnöke kezdeményezte ezt az új missziós rendszert, mellyel a gyarmatosító uraktól független, önálló településekre gyűjtötték össze a bennszülötteket, itt tanították őket gazdálkodásra, közösségi életre és mindenekelőtt a katolikus hitre. Ezzel a feladattal küldte Rókus atyát és egy társát a guaycuruk, a még civilizálatlan indiók közé a Paraguay folyó túlsó partjára.
Rókus atya ünnepélyesen elbúcsúzott a néptől és a papságtól, s a püspök áldásával elindult társával és két spanyol ifjúval. Nagy nehézségek közepette érkeztek el az első telephez, és kérték, hogy beszélhessenek a törzsfőnökkel. Guarani nyelven megmagyarázták: csak arra kérnek engedélyt, hogy békében megtanulhassák a nyelvüket. A nyelv tanulásával együtt elkezdték az evangélium hirdetését. A változás meglepő gyorsasággal következett be: csakhamar felbukkantak Asunciónban olyan indiók, akik békésen kínáltak halat és más egyebet is eladásra. A bennszülöttek fogadták és nagy tiszteletadás közepette a törzsfőnökhöz vezették. Ezt látva engedélyezte egy redukció alapítását, ami hihetetlen gyorsasággal meg is történt. Rókus volt az egész vállalkozás lelke. Fáradozásának első közvetlen gyümölcse a guaycuruk törzsfőnöke fiának nyilvános megkeresztelése Asunción városában.
Miután Rókus megszervezte az első redukciót, 1612 májusában átvette a Szent Ignác-redukciót, fölváltva Lorenzana atyát, aki már megkeresztelt 300 indiót. Mindez egy maroknyi hithirdetőnek, mindenekelőtt a latin-amerikai jezsuita atyának, Rókus Gonzáleznek a műve volt. De állandó önmegtagadásban és önátadásban, amely egyben a keresztény élet maradandó példáját nyújtotta az indióknak, a hithirdetőknek sokat kellett szenvedniük a magányosság miatt.
Rókus a már virágzó Szent Ignác-redukciót elhagyva egyre újabbakat hozott létre.
Ezen alapítások után behatolt egy olyan vidékre, ahol spanyol még soha nem járt: az Uruguay folyótól keletre eső területre. 1619-ben megalapította a Fogantatás-redukciót, s itt maradt 7 évig.
1628-ban egy további redukció alapításához fogott Caaró vidékén, az Yjuhi folyó partja mentén, ahol egy Nezú nevű varázsló uralkodott. Augusztus 15-én Castillo Jánossal együtt megalapította a Mennybevétel-redukciót. Rókus atya távollétében a fiatal János atya, aki még nem rendelkezett nagy tapasztalattal, hirtelen szembetalálta magát a Nezú varázsló által szított lázadással. Rókus Rodriguez Alfonzzal együtt visszatért Caaró vidékére, és lerakta a Mindenszentek-redukció alapkövét.
1628. november 15-én, miközben misézett, a Nezú varázsló által felizgatott indiánok megtámadták a redukciót. Rókus a mise után a falu számára egy új kisharangot akart felfüggeszteni egy gerendára, amikor egy doronggal fejbe verték; azonnal holtan esett össze. Alfonz atya hasonló sorsra jutott. Rókus szívét átszúrták és a tűzbe dobták.
