Genovai Szent Katalin: A szeretet tisztítótüzében – Szentek élete
Genovai Szent Katalin – özvegy
* Genova, Itália, 1447. április/május + Genova, 1510. szeptember 14/15.
Katalin 1447 áprilisában született Genovában. Apja, a hatalmas Giacomo dei Fieschi 1438-1439-ben Nápoly alkirálya volt, de Katalin születése előtt meghalt. Anyja, a genovai nemes nevelte föl Katalint négy testvérével együtt.
Katalin élete a liguri köztársaság történetének legviharosabb szakaszára esett. A Fieschi és az Adorno család háborúban állt egymással. A lakosságot igen megviselték a háborúk, a drágaság és a járvány. Mindezek ellenére Genovában gazdag és eleven humanista kultúra virágzott.
Részben családi, részben politikai okokból már tizenhat évesen férjhez adták Giuliano Adornóhoz, aki akkor a Scio-sziget kormányzója volt. Katalin külső szépségének megfelelt gazdag lelki élete: tizenkét éves korától az imádságnak szentelte magát, s a szenvedő Krisztus iránti szeretet és részvét mind mélyebben megragadta. Férje igen nehéz természetű ember volt, „aki miatt annyit szenvedett, hogy alig bírta elviselni az életet”.
Katalin magába zárkózott. Menekült a világ embereinek társaságától, de úgy tűnt, belső világában sem talál békét. Szomorúság vett rajta erőt, mely elviselhetetlen volt számára, anélkül, hogy tudta volna, mit is akar. És akkor megoldást keresve Katalin megkísérelte, „hogy úgy tegyen, mint mások”. De ebben a világ felé forduló életben sem találta meg a békét. Csaknem a kétségbeesés határáig jutott el, amikor 1473-ban Szent Benedek ünnepének vigíliáján a bencések nagy patrónusához fordult segítségért. Másnap nővére tanácsára, aki már jó ideje a Madonna déllé Grazie kolostorban élt, elment a nővérek gyóntatójához. Alig térdelt le a gyónáshoz, váratlanul „végtelen istenszeretet” ragadta meg „kicsinységének, hibáinak és Isten jóságának belső szemlélésével”. Csaknem eszméletét vesztette az élménytől, mely „izzó szeretettel formálta meg lelkében az elhatározást: Soha többé a világot, soha többé a bűnt!”
Néhány hónappal ezután a férje, Giuliano is megtért. Katalinnal együtt letelepedett a pammatonei kórház egyik melléképületében, s a betegek és szegények szolgálatának szentelték magukat. Katalin megtérését négyéves vezeklés követte. Gyakran gyónt, és mindennap szentáldozáshoz járult.
Az 1477-től 1499-ig tartó második korszakot az jellemezte, hogy nem volt külső lelkivezetője. Csak belső sugallat vezette: a tiszta szeretet átformálta, és teljesen másoknak, felebarátainak a szolgálatára indította. Ezt a mozzanatot így írta le a Lelki párbeszédben: „Sohasem akarom – mondja a Lélek -, hogy választhass, mindig mások akaratát kell tenned. Ezzel formállak majd mindenféle jámbor tevékenységben.
Nem kell látnod, hogy mi szükséges és mi nem, mert a tetszés és nemtetszés minden rendetlen indulatát ki szeretném kapcsolni benned. Meg akarlak tisztítani minden tökéletlenségtől, és nem szeretném, hogy valaha tétlenkedj, akár tetszésből, akár nemtetszésből. Olyannak kell lenned, mintha meghaltál volna. Mindezt pedig a gyakorlati tevékenységben szeretném véghezvinni benned, olyan próbákban, amelyeket Én jónak látok.”
1489-ben a pammatonei kórház vezetőjévé választották, nyolc évig maradt ebben a szolgálatban, amikor 1497-ben meghalt a férje, Giuliano.
Élete harmadik szakasza 1499-ben kezdődött. Befejeződtek szigorú böjtjei, lelkivezetője lett Cattaneo Marabotto, aki megírta az életrajzát és lelki üzeneteit is közvetítette felénk. Tanítványok csoportja sereglett köréje: papok, szerzetesek és világiak, s általuk kórházak, közhasznú zálogházak, oratóriumok, jámbor egyesületek kötődtek hozzá. Ez a „tisztulás” korszaka volt, a nagy misztikus próbatételeké, a betegségeké, amelyek Katalint 1506-tól kínozták és haláláig kísérték. 1510. szeptember 14-én Genovaban halt meg.
Katalin számára Isten a szeretet volt, a tiszta, egyszerű szeretet. És erre a szeretetre ő is szeretettel válaszolt. „Szeretetem oka – mondta gyakran – nem más, mint a szeretet, egyedül az isteni szeretet.” Amint az igazi szeretet nem is lehet más. Minden más esetben „beszennyezné az önszeretet, amely mindig az igazi szeretet ellentéte”.
Romlatlan testét Genovában őrzik.
