GDPR vagy szentségi tény? – Vita a keresztelési anyakönyvi bejegyzések törléséről
Egy megkeresztelt, de az egyházból kilépett személy 2021-ben az Európai Unió általános adatvédelmi rendeletére (GDPR) hivatkozva azt kérte a belgiumi genti egyházmegyétől, hogy töröljék az egyházi nyilvántartásokból minden rá vonatkozó adatát, beleértve a keresztelési anyakönyvi bejegyzést is. A püspökség ezt elutasította: álláspontjuk szerint a keresztség egyszeri, megtörtént szentségi tény, amelyet az egyháznak dokumentálnia kell; a kilépés tényét viszont bejegyzéssel lehet jelölni az anyakönyvben. A keresztelés, mint szentség, keresztény szemszögből egész életen át érvényes, nem vonható vissza, és az egyházból való kilépés után is fennmarad.
Az ügy a belga adatvédelmi hatóság elé került, amely 2023 decemberében a kérelmezőnek adott igazat, és kötelezte a genti egyházmegyét az adatok törlésére. Európában ez volt az első ilyen döntés.
2024-ben a cathobel, a belga katolikus egyház francia nyelvű hivatalos honlapja és a Vatican News is beszámolt arról, hogy a döntés ellen a belgiumi egyház fellebbezést nyújtott be.
2025. április 7-én a Törvényszövegek Dikasztériuma közzétett egy egyértelmű magyarázó feljegyzést, miszerint szigorúan tilos törölni egy nevet a keresztelési anyakönyvből. A Vatikán feljegyzése világos volt:
„A keresztelési anyakönyv nem taglista, hanem a ténylegesen celebrált keresztelések nyilvántartása.”
A keresztség nem tagsági igazolvány és nem adminisztratív hovatartozás, hanem szentségi, objektív, visszavonhatatlan tény, amely beírja az embert Krisztus misztikus testébe. A szöveg pontosította, hogy a nyilvántartás célja egy egyháztörténeti tény igazolása, nem pedig az, hogy bizonyítsa az egyének vallási hitét vagy pillanatnyi tagságukat. Azon a tényen, hogy egykor Krisztus kitörölhetetlen pecsétjével lettek megjelölve, még azok sem változtathatnak, akik ma elutasítják hitüket.
A püspökség fellebbezése nyomán az ügy végül az Európai Unió Bírósága (CJEU) elé került, amely jelenleg foglalkozik az üggyel. Döntés 2026 végére vagy 2027 elejére várható.
Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) 2026. szeptember 4-én a törlés lehetőségét ellenző állásfoglalást tett közzé (német fordítását lásd itt, ismertetését ld. itt). A bizottság állásfoglalása ismételten cáfolta, miszerint a keresztelési nyilvántartás a katolikus egyház „taglistájaként” működne. A püspökök szerint a nyilvántartás megtörtént események rögzítésére szolgál, azaz adott esetben azt örökíti meg, hogy valakit egy adott időpontban megkereszteltek.
„A keresztelési anyakönyv célja nem az, hogy tanúskodjon az egyes személyek hitéről vagy arról, hogy valaki az egyházhoz tartozik-e, illetve részt vesz-e az egyházi életben”
– írták a püspökök. Nem arról van tehát szó, hogy valaki köteles-e vallását gyakorolni vagy kiléphet-e az egyházból. Hanem arról, hogy az keresztelésről szóló dokumentum eltörölhető-e, megsemmisíthető-e úgy, mintha az esemény meg sem történt volna, és ettől vajon jogilag meg nem történtté válik-e a keresztelés ténye.
Ezek a nyilvántartások gyakran alapvető bizonyítékként szolgálnak olyan ügyekben, amelyek az egyház belső életével kapcsolatosak, ideértve például a házasságkötéseket, a szerzetesi fogadalomtételeket vagy a bérmálásokat. Más esetekben történeti forrásként szolgálhatnak bizonyítékul például polgári jogi, öröklési, állampolgársági vagy genealógiai ügyekben. A püspökök szerint lehetetlen lenne ellenőrizni a személyi adatokat, ha azokat eltávolítanák a nyilvántartásból.
A COMECE úgy látja, hogy a keresztelési bejegyzések törlésének előírása azt jelentené, hogy az Egyháznak kell alkalmazkodnia egy adott személy érzéseihez vagy véleményéhez abban a vonatkozásban, hogy az Egyház maga hogyan tekint a keresztelési bejegyzésekre.
Ezek a bejegyzések a katolikus tanítás szerint egy szentség egyszeri, megismételhetetlen és visszavonhatatlan kiszolgáltatását rögzítik.
Az egyházi autonómia kérdését érintené, ha egy világi bíróság határozná meg, hogy az egyház milyen teológiai jelentést tulajdonít a saját keresztelési nyilvántartásának.
Az is lényeges érv, hogy a törlések megtéveszthetik mind a katolikusokat, mind a nem hívőket, és elhitethetik velük, hogy a keresztség szentsége „ismételhető és opcionális”. Mindez komolyan akadályozná az egyház megfelelő működését.
Az egyház álláspontjával szemben lehet azzal érvelni, hogy az érintett személynek valóban lehet joga arra, hogy ne őrizzenek róla szükségtelenül személyes adatokat egy olyan érzékeny területen, mint a vallási kötődés.
A döntés nem ígérkezik könnyűnek. Az Európai Unió Bíróságának most azt kell megmondania, hogy az a megoldás – az egyház elhagyásáról szóló bejegyzés –, amit az egyházmegye az adat törlése helyett választott, összeegyeztethető-e a GDPR-ben biztosított jogokkal. Az alapvető kérdés az, hogy az uniós adatvédelmi jog milyen mértékben, meddig kötelezhet egy egyházat arra, hogy megváltoztassa azt a módot, ahogyan hitét jogilag és látható formában kifejezi.
Ha pedig az uniós bíróság a törlési jog mellett döntene, az nemcsak Belgiumra, hanem potenciálisan minden EU-tagállamra vonatkozna: a Katolikus Egyháznak (és más felekezeteknek) át kellene gondolnia, hogyan vezeti a keresztelési anyakönyveket.
