Ferenc pápa szavai a képmutatásról

Az elmúlt héten csütörtökön interjú jelent meg Ferenc pápával a Credere című olasz hetilapban, amely 2013-ben a pápa megválasztásakor indult, csak papír formátumban megjelenő sajtótermék. Az interjúban ismételten a vitatott Fiducia supplicans kezdetű dokumentum védelmére kelt, és azzal érvelt, hogy a minden embernek tisztelnie kell a másikat, és mindenki kaphat áldást – számol be az interjúról a CNA hírügynökség.

Vincenzo Vitale atyának, a lap szerkesztőjének a kérdésére a pápa azt mondta, hogy „azok a legsúlyosabb bűnök…, amelyek ’angyali’ külsővel álcázzák magukat”. „Senki sem botránkozik meg azon, ha megáldok egy vállalkozót, aki talán kizsákmányolja az embereket, pedig ez nagyon súlyos bűn – mondta a Szentatya.  – Azon viszont megbotránkoznak, ha egy homoszexuálist áldok meg …. Ez álszent képmutatás! Mindannyiunknak tisztelnünk kell egymást. Mindenkit.”

„Nem egy homoszexuális házasságot áldok meg – mondta a pápa. – Két embert áldok meg, akik szeretik egymást, és arra is kérem őket, hogy imádkozzanak értem.”

Ferenc pápa az FS megjelenése óta már többször is védelmébe vette a dokumentumot. Elmondta, hogy az áldások célja, hogy konkrétan megmutassa az Úr és az Egyház közelségét mindazoknak, akik különböző helyzetekben segítséget kérnek ahhoz, hogy a hit útján járjanak, vagy akár csak elinduljanak ezen az úton. Az áldás elnyerésének nem feltétele az erkölcsi tökéletesség – hangsúlyozta a Hittani Dikasztérium tagjaival tartott audiencián január 26-án.

A pápa szavaira kritikusan reagált az amerikai jezsuita, Peter Ryan atya. A szabálytalan helyzetben lévő párok és az azonos nemű párok megáldása egyáltalán nem állítható párhuzamba egy olyan egyéniüzletember megáldásával, aki esetleg kihasználja az embereket. Ryan atya zavarba ejtőnek találja, hogy a pápa elítéli az LMBT-áldásokat kritizálók “képmutatását”, mivel ő maga is kritikusan áll ehhez a kérdéshez. „Elszomorít, hogy a Szentatya képmutatónak tart” – írta.

Véleménye szerint tanulságos elgondolkodni a két áldás közti különbségeken. Először is, az üzletember megáldása egy személy megáldását jelenti. Ezzel szemben az “LMBT-áldás” nem egyének megáldására utal, az FS inkább “rendhagyó helyzetű párok és azonos nemű párok megáldásáról” szól.

Másfelől, a pápai mondatban az üzletember megáldása azt jelenti, hogy megáldunk valakit, aki talán kihasználja az embereket. Ha kizsákmányolja, akkor lehet, hogy tudatában van ennek, de az is lehet, hogy nem. Ha tudatában van, akkor lehet, hogy az áldás ellenére, és utána is folytatni kívánja a kizsákmányolást, de az is lehet, hogy nem. Reméljük, hogy az áldás alkalmat ad arra, hogy kövesse Zakeus példáját, aki odaállt az Úr elé, és így szólt:

„Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.”

Lk 19,8

Mindenesetre, ha nincs okunk azt gondolni, hogy az üzletember a saját praktikáira keres jóváhagyást az áldással, akkor nyilván sem ő, se a körülállók nem fogják az áldást jóváhagyásnak tekinteni.

Ezzel szemben a “rendhagyó helyzetben lévő párok és az azonos nemű párok” megáldása nem egyetlen emberről szól, és nem is egy olyan emberről, aki „talán házasságon kívüli szexuális kapcsolatban él”. A pár megáldása éppen a bűnükre való, kissé burkolt hivatkozással történik, személyüket így azonosítják, azaz elég egyértelmű, hogy tiltott szexuális viszonyban élnek. Vajon egy ilyen pár csak a kapcsolatuk nem bűnös aspektusaira kér áldást? Nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy hiszen éppen arra szeretnének biztosítékot kérni, hogy nem rossz dolog az ő szexuális kapcsolatuk, amelyet az Úr is jóváhagy, amidőn ott állnak a pap előtt, és romantikusan fogják egymás kezét az áldás alatt. Ha így vesszük, egy ennek megfelelő összevetésben, párhuzamban egy üzletember-csoportnak kellene szerepelnie, akiket pontosan arról azonosítanak be, hogy tevékenységük kizsákmányoló jellegű, történelmi példával élve például rabszolgatartók, és mint ilyenek, kapnának áldást.

Ryan atya szerint a helyes magatartás az lenne, ha a képmutatást a homoszexuális párok megáldásának megtagadásával kerülnék el, és inkább segíteni kellene őket abban, hogy belássák: az üdvösség megtalálásához meg kell bánniuk minden bűnüket, és először Isten országát kell keresniük.

A dokumentumot védő, illetve kritizáló fenti két álláspont mellett persze megjelennek azok a vélemények is, amelyek szeretnének már túllépni ezen az ügyön. Egy vezető dél-afrikai jezsuita, Russell Pollitt atya, a Dél-Afrikai Jezsuita Intézet igazgatója azt mondta, hogy az azonos neműek nem liturgikus megáldását engedélyező vatikáni dokumentum miatti felháborodás nem más, mint „vihar egy teáskannában” (a megfelelő magyar kifejezés erre más edényt említ).

Pollitt atya azzal érvelt, hogy a vita eltereli a figyelmet sokkal fontosabb, ámde elhanyagolt kérdésekről, mint például a nők és gyermekek bántalmazásáról, a hatalommal való visszaélésről az egyházban, az egyház pénzügyi rossz gazdálkodásáról, valamint a világot napjainkban zajló számos háborúról.