Ferenc pápa katekézise az irigység és a hiúság főbűneiről: karöltve együtt a rosszban

A zarándokokkal teli VI. Pál aulában a napok óta könnyebb influenzás megbetegedéssel küszködő Ferenc pápa megtartotta az általános kihallgatást, de elővigyázatosságból a katekézisét Filippo Ciampanelli prelátus olvasta fel az irigység és a hiúság alattomos bűneiről.

Ferenc pápa katekézise először az irigység bűnét elemezte, mely a Szentírásban úgy jelenik meg, mint az egyik legrégebbi vétek. A Teremtés könyvében látjuk Káin gyűlöletét Ábel iránt, mely akkor szabadul el, amikor észreveszi, hogy testvére áldozata kedves az Isten előtt. Káin Ádám és Éva elsőszülött gyermeke, ő kapja meg az atyai örökség legtekintélyesebb részét, ennek ellenére elég Ábel öccsének egy sikeres műve, hogy Káin arca elsötétüljön. Az irigy ember arca mindig szomorú, lesüti a tekintetét, mintha folyamatosan a földet fürkészné, noha igazában nem lát semmit, mert az elméjét rosszindulatú gondolatok hálózzák be. A kontroll nélküli irigység a másik meggyűlöléséhez vezet. Ábelt megöli Káin keze, mert nem tudta elviselni testvére boldogságát – szólt a pápa katekézise.

Az irigységet, mint valami rosszat, minden kultúra filozófusa és tudósa megpróbálta értelmezni és hozzá alapul a gyűlölet és a szeretet kapcsolatát értelmezték. Az irigy ember a másiknak rosszat akar, de titokban mégis olyan akar lenni, mint ő. A másik ugyanis annak a megnyilvánulása, amivé mi szeretnénk lenni, de ami mégsem vagyunk. Az ő jó sorsa igazságtalanságnak tűnik számunkra, mert úgy véljük, hogy mi sokkal inkább megérdemeltük volna a sikereit vagy a jó sorsát!

Az irigységnek a gyökere az Istenről alkotott hamis felfogás, mely nem fogadja el, hogy Istennek más a logikája, mint a miénk – folytatódott a pápa katekézise, majd példaként említette Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példabeszédét. A gazda a nap különböző óráiban munkásokat hívott a szőlőjébe, akik közül az elsőként érkezők magasabb fizetést reméltek, mint az utolsóként érkezők, ám, a gazda mindenkinek egyforma fizetést adott, ezt mondván: „Talán nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel, irigykedve nézed, hogy én jó vagyok?” (Mt 20,15). Mi ugyanis szeretnénk önző logikánkat ráerőltetni Istenre, ám Isten logikája a szeretet. A tőle kapott javakat nekünk egymás közt meg kell osztanunk. Ezért buzdítja Szent Pál is a keresztényeket:

„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást”.

Róm 12,10

Íme az irigység orvossága!

A pápai katekézis második része a hiúságot értelmezte, aminek olasz neve vanagloria, üres-dicsőség. Ez a hiúság karöltve együtt jár az irigység ördögével és arra az emberre jellemző, aki a világ közepe akar lenni, hogy szabadon kihasználjon mindent és mindenkit. A hiúság pöffeszkedő és alaptalan önbecsülés. A kérkedő ember a maga tolakodó „én”-jével, mivel nincs empátiája, nem veszi észre, hogy rajta kívül is vannak még emberek a világon. Kapcsolatait eszközként használja, hogy azokkal mások fölé kerekedjék. Örökkön magamutogató és mindig elismerést koldul önmaga iránt másoktól, s rögtön dühös, ha azt nem kapja meg. Evagrius Ponticus egyházatya a főbűnöket elemző írásában szól a hiú szerzetesekről is. Megesik velük, hogy a lelki élet tett első sikerek után szinte már megérkezettnek érzik magukat, és ekkor belevetik magukat a világba, hogy megkapják tőle a kijáró dicséretet. Nem érzik, hogy még csak a lelki élet elején járnak, ahol olyan kísértés leselkedik rájuk, amiben könnyen elbotolhatnak.

A hiúság önmagában hordozza a gyógyírját, mert a remélt dicséretek hamarosan ellene fordulnak

A hiúság gyógyítására a lelkiélet mesterei kevés gyógymódot tudnak javasolni. Végső soron ugyanis a hiúság önmagában hordozza a gyógyírját, mert azok a dicséretek, melyeket learatni remélt e világban, hamarosan ellene fordulnak. Hányan is vannak olyanok, akit önmagukról hamis képet alkotva végül olyan bűnökbe esnek, amiket aztán hamarosan szégyellni fognak!

A hiábavalóság legyőzésének legszebb példáját Szent Pál tanúságtétele mutatja. Az apostolnak mindig küzdenie kellett egy hibával, amit soha nem tudott legyőzni. Háromszor is kérte az Urat, hogy szabadítsa meg ettől a kíntól, míg végül Jézus így válaszolt neki: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében”. Attól a naptól kezdve Pál megszabadul. Tegyük magunké mi is az ő végkövetkeztetését: „Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém” (2Kor 12,9) – zárul Ferenc pápa katekézise, melyet munkatársa, Filippo Ciampanelli prelátus olvasott fel a szerda délelőtti általános kihallgatáson, melyen részt vett a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 11. évfolyamának C osztálya 33 fővel, akik hagyomány szerint az érettségi utolsó előtti évében zarándokolnak el Rómába, hogy ott Szent Péter és Loyolai Szent Ignác emlékeinek nyomába eredjenek.

Forrás: Vatican News