A Szentatya csütörtökön délután fél ötkor a luxemburgi Miasszonyunk székesegyházban találkozott a katolikus közösség tagjaival. Emlékeztette őket az ország befogadó szellemiségére, a szekularizált társadalomban az egyház evangelizáló és lelkipásztori szerepére, valamint arra, hogy mindig örömmel éljék meg Krisztushoz való tartozásukat.
A luxemburgi egyház egy Mária-évvel emlékezik védőszentje, Mária, a szenvedők vigasztalója négyszáz éves tiszteletére. Ehhez jól illeszkedik a téma, amelyet a pápalátogatásra választottak: „Szolgálni”. A vigasztalás és a szolgálat ugyanis a szeretet két olyan alapvető vonása, amelyet Jézus nekünk ajándékozott, és amit küldetésként ránk bízott, mint a teljes öröm egyedüli útját – kezdte beszédét a Szentatya, aki három kulcsszót bízott a katolikus közösségre: szolgálat, küldetés és öröm.
Szolgálat és befogadás
A luxemburgi egyház Jézus Krisztus egyháza akar lenni, aki nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa a befogadás fontosságára mutatott rá. Az evangélium a befogadás, a mindenki előtt való nyitottság szellemét közvetíti, és nem enged meg semmilyen kirekesztést. Ezért a luxemburgiak maradjanak hűek ehhez az örökséghez, és barátként fogadják azokat, akik ajtajukon kopogtatnak segítséget és vendégszeretetet kérve. Ezt követeli az igazságosság és a szeretet. Olyan Európára és világra van szükség, amelyben az igehirdetést a szeretet gesztusai kísérik.
Lelkipásztori gondoskodás és missziós hithirdetés
Ez a gondolat átvezet a második témához, a misszióhoz. Hollerich bíboros a luxemburgi egyház fejlődéséről beszélt a szekularizált környezetben. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte: az egyház egy szekularizált társadalomban fejlődik, érik, növekszik. Nem zárkózik önmagába, szomorúan, beletörődve, sértődötten. Sokkal inkább elfogadja a kihívást, hű marad a mindenkori értékekhez, hogy újra és más módon felfedezze és érvényre juttassa az evangelizálás útjait: az egyszerű lelkipásztori gondoskodástól a missziós igehirdetéshez lépve.
Ennek a növekedésnek volt szép példája az a zenés-táncos jelenet, amit a fiatalok a székesegyházban bemutattak a Laudato si’ – musicalből. A teremtett világ iránti felelősségünkre emlékeztet minket, de arra is, hogy ez a küldetés csodálatos lehetőség arra, hogy mindenkinek beszéljünk az evangélium szépségéről. Nem a létszám növelése, a prozelitizmus ösztönöz minket a misszióra, hanem az a vágy, hogy minél több testvérünk megismerhesse a Krisztussal való találkozás örömét. A nehézségeken túl pedig ilyenkor a Szentlélek élő dinamizmusa dolgozik bennünk, merünk új utakat választani.
A mi hitünk örömteli
A harmadik kulcsszó, amit a pápa a luxemburgi katolikus közösség figyelmébe ajánlott: az öröm. A találkozó elején egy fiatal megosztotta az Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalatát, milyen boldogan várták az ünnepet, és most egy évvel később itt gyűltek össze Luxemburgban. A Szentatya erre reflektálva megerősítette: a mi hitünk ilyen; örömteli, táncoló, mert azt üzeni, hogy Isten gyermekei vagyunk, aki az ember barátja, aki azt akarja, hogy boldogok legyünk és egységesek, és a legnagyobb öröm számára a mi üdvösségünk. Ezzel kapcsolatban a pápa megemlítette a luxemburgi tavaszi körmenet szép és örömteli szokását, amelynek során Echternach-ban felidézik Szent Willibrord missziós művét, aki elhozta erre a földre az evangéliumot.
Kedves testvérek! Szép az a küldetés, amit az Úr ránk bíz, hogy vigasztaljunk és szolgáljunk Mária példájára és segítségével. Köszönet a munkátokért és a nagylelkű segítségért, amelyet a rászorulóknak nyújtotok – búcsúzott a pápa a luxemburgi katolikusoktól, majd megáldotta és imáiról biztosította őket, személyére is imáikat kérve.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2024. szeptember 28. at 13:42
INRI,
naja a világ talán leggazdagabb országa, mindenki beszél angolul, németül, de csak az öshonosok Luxenburgiul=német-holland keveréknyelv. Sokat-jól tanult emberek. Akik oda “menekünek” azok is. Adóparadicsom. Fiktiv postaláda cégekkel kerülik ott el a világ szálhámosai az adófizetéseket otthon/onnan többezer kilométerre, ahol ök “luxenburgi menekültek”. A több mint félmilló lakosból azért 70 %-uk “menekült”. Naja van egy-két igazi menekült is közöttük. Pl. a biborosnál a háborús menekült ukrán család…A többi “menekült” gazadasági, akiket otthon nem üldöznek politikailag–söt onnan hazajárnak az országukba “szabadságra”…
Nem értem!? 1920 óta pl. Magyarország és Ausztria között egyre erösödö határellenörzések voltak a 2007-es évekig…Pedig a Monarchiában elötte 600 évig az Osztrák császár egyban magyar Király is volt! Magam 1990-töl 5 évig ingáztam 12 km-re, kezdetben Nagymartonba (amelyik város 1920-ig Magyarország volt, s´akkor Mattersburg lett!) A betongyári segédmunkámra igyekeztem (mivel nyelvtudás nélkül az épitész szakmámba nem mehettem). Utiokmányok és Munkavállasási engedély-fix ottani munkahely/vagy vizum=beutazásiengedély és nélkül nem mehettem egyszer sem át. Ketorás határsorokban álltam reggel-este. Ha a kocsimat az osztrákok mindíg átkuatatták a határon késöbb is. Ha találtak félüveg tejet találtak nálam akkor kidobták, nehogy megfertözzem szalmonellával Ausztriát-ahogyan Ök mondták! Ez 2007-ben szünt csak meg a szomszéd népek között! Most meg csakis okmányok nélküliek élveznek elönyt a beutazásnál a nagy tavolkeleti országok vadidegen tömegei…Söt menekült sztátuszt és nagy segélyeket kapnak, munkanélkpl is évekig. 2/3-ad részük gazdsági menekült akit otthon nem üldöznek! Ki vannak okosítva, pl. ha homoszexuálisnak, (vagy 18 év alattinak=kiskrorúsági-védelem) vallja magát az elöny, mert azt otthon a hazájában üldözik és akkor beutazhat nyugatra…Föleg a Sevejci, Luxenbrurgi, meg a Német munkaeröhiány miatt igy csalogatják-be a gazdaságimenekült embereket akikre elöbb utóbb munkahelyken számítanak…A saját népeiket pedig elabordálják! Olcsóbb a kész felnött-leendö-munkaerö, mint “sajátot kitermelni”-felnevelni…Ez tiszta (rövidlató) politika. A balos hitetlen rezsimek túlélésitaktikája, ami egészen biztosan lakosságcseréhez vezet. A keresztény Európa megszüntetése a célja…
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…