Fél év hátizsákkal az ismeretlenben, Dél-Amerikában – NőiTérErő
A NőiTérErő podcast legújabb epizódjában Till Judit Tillman Kingával beszélgetett, aki egy merész döntéssel maga mögött hagyta a megszokott mindennapokat, és egyedül vágott neki Dél-Amerikának. Fél év, kilenc ország, számtalan találkozás és olyan élmények, amelyek egyszerre formálták, tanították és megerősítették abban, hogy valóban „nincs lehetetlen”.
Kinga gyógypedagógusként dolgozik hátrányos helyzetű gyermekekkel, de régóta vágyott arra, hogy a világ távolabbi részeit is felfedezze. Amikor úgy alakult, hogy felmondott korábbi munkahelyén, megérezte: most eljött az idő. Egy hátizsákkal és néhány előre lefoglalt szállással elindult Rio de Janeiróba – onnantól pedig hagyta, hogy az út és az emberek vezessék. Kilenc országon haladt végig, a nagyvárosok nyüzsgésétől a perui hegyekig, az argentin jégmezőktől a bolíviai tradicionális falvakig.
Kinga számára Bolívia jelentette a legmélyebb élményt: olyan világ tárult elé, ahol a hagyományok még élők, a piacok színes kavalkádja, a népviseletbe öltözött asszonyok és a mindent átjáró zene különösen megérintette. Az utazás azonban nemcsak szépségekkel, hanem kihívásokkal is járt: volt, amikor napokra elakadt egy településen, máshol pedig szinte lehetetlen volt megszervezni az odajutást egy-egy túra kiindulópontjára. A nyelvi nehézségek is próbára tették, mégis minden helyzetből talpraesetten jött ki.
Bár sokan tartanak Dél-Amerika veszélyesebb hírű országaitól, Kingát komolyabb atrocitás nem érte – mindössze egyszer próbálták meg ellopni a kameráját egy buszon, ám azt is sikerült higgadtan megoldania. Ez azonban nem változtatott azon, hogy az emberek mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak, sokszor még akkor is, ha a tanácsaik nem mindig bizonyultak pontosnak.
A legmeghatározóbb élmény végül egy karácsonyi túra lett Patagóniában, ahol egy ausztrál utazóval kötött barátságot, és együtt küzdötték át magukat folyókon, jégmezőkön és hegyi ösvényeken. A legnehezebb pillanatot pedig az okozta, amikor először szembesült azzal, mennyire jelen van a gyermekszegénység bizonyos térségekben – ez mély nyomot hagyott benne.
Kinga hazatérve azt mondja: nyitottabb, elfogadóbb és tudatosabb lett. Rájött, hogy mindenért érdemes megküzdeni, amit az ember igazán szeretne, és hogy az élet sokkal nagyobb és tágasabb annál, mint amit a komfortzónánk határai engednek látni. Már a következő álma is megvan: Közép-Ázsia, a „sztánok” felfedezése. De mielőtt újra nekivágna, elhatározta, hogy megtanul spanyolul – mert az emberekkel való mélyebb kapcsolódás még fontosabbá vált számára, mint valaha.
