Fan püspök, a kínai földalatti katolikus egyház hőse
Most tavasszal éppen 33 éve, 1992. április 13-án történt, hogy valahol Észak-Kínában, egy névtelen és azonosítatlan, hivatalosan nem is létező börtönben magányosan meghalt egy tüdőgyulladásban szenvedő öreg ember.
Peter Joseph Fan volt a neve. Halálakor családja és barátai már évek óta nem hallottak felőle. Többnyire azt feltételezték, hogy már halott, akik pedig azt hitték, hogy még él, valószínűleg azért imádkoztak, hogy gyors halála legyen.
Halála után nem sokkal minden további nélkül odadobták a család otthona elé, műanyag fóliába csavarva, olcsó hullazsákban, egy cetlivel, amely szerint tüdőgyulladásban halt meg. Sok csontja törött volt. Néhány korábban tört el, kezelés nélkül összeforrt, majd újra eltörték. Kínozták és bántalmazták. Alultáplált volt.
Peter Fan püspök volt, az apostolok utódja és Jézus Krisztus papja.
1934-ben szentelték pappá Rómában, a Pápai Urbaniana Egyetemen végzett tanulmányai után. Röviddel ezután hazatért Kínába. 1951-ben, 43 éves korában XII. Pius pápa Baoding püspökévé nevezte ki.
Nem sokkal ezután lehetetlenné vált a Vatikán számára, hogy püspököket nevezzen ki Kínában. A kulturális forradalom közepette fokozódott a keresztények üldözése, és Peking magának követelte a jogot, hogy püspököket nevezzen ki a kínai egyházmegyékbe.
Fan püspök, akit püspöktársai tiszteltek, és bizonyára kiemelkedő személyiség volt, a kommunista hatóságok célpontjává vált. 1957-ben, amikor a pekingi kormány megalapította a Kínai Katolikusok Hazafias Szövetségét, ő szembefordult ezzel.
Nem akart olyan esküt tenni, amely a kormányzat főhatóságát biztosítja a pápával szemben. Nem ismerte el a liturgia és a hitoktatás feletti állami hatalmat.
Fan püspököt letartóztatták. A legtöbb beszámoló szerint a következő 21 évet kényszermunkatáborban töltötte. Bebörtönzése alatt a kormány bejelentette, hogy már nem ő Baoding püspöke, de a posztot nem töltötték be mással.
1979-ben szabadult. Kis ideig szabadlábon volt, és hozzálátott, hogy egyházmegyéjével foglalkozzék.
De aztán a 80-as évek elején, egy különleges engedmény alapján, amely lehetővé tette a püspökszentelést a kínai földalatti egyházban, Fan püspök – kormányzati jóváhagyás nélkül – felszentelt három püspököt, valamint olyan papokat, akik nem jelentkeztek be a Hazafias Szövetségnél.
Emiatt 1982-ben letartóztatták, tíz év kényszermunkára ítélték, és börtönbe zárták. Akkoriban a hetvenes éveiben járt. Püspöksége idejének zömét munkatáborokban töltötte.
1988-ban nemzetközi tiltakozás hatására szabadon engedték, házi őrizetben tartották, zaklatták, mindenütt szaglásztak utána. Kevés püspök vagy pap találkozhatott vele anélkül, hogy a maga letartóztatását ne kockáztatta volna.
De már a puszta léte – az, hogy egyáltalán élt – bátorítást jelentett a földalatti egyház számára. Akár az ókeresztény egyházban, házról házra, szájról szájra terjedt a csendes imádság Fan püspökért, mint hősért és hitvallóért.
1989 novemberében a kínai földalatti egyház püspökei titokban találkoztak Sanhsziban. Titkos püspöki konferenciát hoztak létre, szemben az állam által felállított konferenciával. Egyhangúlag Fan püspököt jelölték tiszteletbeli elnöküknek.
Majd azután ezek a püspökök kezdtek letartóztatásba kerülni, vagy eltűntek. A következő néhány hónapban kilenc püspököt vettek őrizetbe, három tucat pappal együtt. Néhányukat szabadon engedték, másokat határozatlan időre fogva tartottak.
És 1990-ben eltűnt Fan püspök. Nem volt hivatalos feljegyzés a bebörtönzéséről, nem emeltek vádat ellene. Szerettei közül sem tudta senki, hol van, amíg holttestét a család otthona elé nem dobták. Senki sem tudta, milyen kínzásokkal kellett szembenéznie.
De ha meghátrált volna – ha gyalázta volna Jézus nevét vagy az Egyházat –, a hatóságok ezt propagandájuk jelentős győzelemként hirdették volna. De ezt a diadalt soha nem érték el.
Helyettük Fan püspök győzött, de ez más diadalnak látszott. Csendes diadal volt. Magának a feltámadásnak a diadala.
84 éves volt, amikor meghalt. Több mint 34 évet töltött börtönben. Nem nyilvánították mártírnak, de az volt. Harmincezer ember vett részt a temetésén, annak ellenére, hogy a kormány figyelmeztette őket, maradjanak távol. A kínai katolikusok kegyhelyként tisztelték sírját, amíg a kormány le nem rombolta azt. Később sírjának helyét tisztelték ugyanúgy.
A pillanatnyi politikai helyzet miatt valószínűleg egyhamar nem avatják szentté.
De úgy érzem, már most élvezi Isten boldogító látásának teljességét. Az Egyház ajándékába vetett hitéért halt meg – a római pápa iránti engedelmességért, és magába a pápaságba vetett hitéért.
Úgy érzem, ezen a héten XIV. Leó pápáért imádkozik. Nekünk is ezt kellene tennünk.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: The Pillar
