Egymásnak teremtve – gondolatok a házasságról

Testvérlelkek vagyunk … Egymásnak teremtett bennünket az Isten … Házasulandó fiataloktól gyakran hallott szavak. Hát nem, ilyen nincs – erről jelentetett meg egy elmélkedést Paul Habsburg atya, a Krisztus Légiója Kongregációjának tagja.

És milyen jól van ez így! „Ha ugyanis így lenne – mondja Habsburg atya – , vajon valóban szabadok lennénk-e? Isten szereti és nagyon is becsüli a szabadságunkat. Esketéseken gyakran mondom a fiatal párnak: Milyen jó, hogy soha többé nem kell feltegyétek magatoknak a kérdést, jól választottatok-e vagy sem! A választás megtörtént. Mostantól annak a kérdésnek szentelhetitek magatokat, hogy a kapott színekből hogyan festitek meg a lehető legszebb festményt.”

Amikor Isten színe előtt házasságra lépünk, akkor válik a másik ember a testvérlelkünkké, akkor bízza őt ránk az Úr. Ettől a pillanattól fogva a házasság nem az a hely, ahol a boldogságot keressük. Nagy tévedés! A házasság az a hely, ahol megtanulhatunk szeretni, kilépni a saját komfortzónánkból és magunkat a másiknak ajándékozni.

A házasság célja nem az, hogy az élet kellemesebb, könnyebb, problémamentesebb legyen, hanem az, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét. Nem azért van szükség a másikra, hogy ne legyünk egyedül, hanem hogy megtanuljuk magunkat átadni a másiknak, annak, aki különbözik tőlünk, megtanuljuk elfogadni és megérteni őt, és megértsük, mire van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát.

„Emlékszem, egy idős írországi pap egyszer azt mondta nekem: Az esküvő előtt jól nyissuk ki a szemünket. Utána viszont inkább csukjuk be néha egy kicsit.” Még ha azt is hisszük az esküvő napján, hogy jól ismerjük a másikat, egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletesen ismerjük. Nem tudjuk, hogyan fog viselkedni egy csomó helyzetben, amit még nem éltünk át együtt. Szóval nem hiszem, hogy a házasság előtt létezne a testvérlélek. De azt igenis hiszem, hogy egy házaspár szent lehet, még ha a másik fél nem is igazán az. Azért hiszem ezt, mert Isten jelen van a házaspárban. Nem külső szemlélő, aki valahonnan fentről megáldja az ifjú házasulandókat… Valóban tevékeny. A boldogság forrása Isten, és nem a házastárs.”

A belgiumi Stéphane Seminckx atya, orvosi és teológiai doktor könyvet jelentetett meg a házasság és a házastársi szeretet értelméről (Azért vagyunk teremtve, hogy odaadhassuk magunkat – Pierre Téqui Kiadó). Érdekes hasonlatot használt a magyarázatához: a házastársi szeretet olyan, mint az orosz Matrjoska babák. Három dimenzióban kell gondolkoznunk. Az első a fizikai vonzódás (görögül: eros), amely érdeken, szükségleten alapul (vonzódom a másikhoz, hogy szerethessem), forrása a gyönyörűségnek, és testi vetülete is van. „Úgy érzékellek téged, mint valamit, amit nekem jó.”

A második dimenzió magában foglalja az elsőt, de túlmutat rajta: a barátságon alapuló szeretet (philia). „Úgy érzékellek téged, mint egy másik embert, a javadat keresem.” Ez már érdek nélküli érzés, spirituális vetülettel, az öröm forrása, és annak a szükségletnek felel meg, hogy kilépjünk önmagunkból. Végül következik a legnagyobb orosz baba, amelyik mindkét előző dimenziót magában foglalja, a házastársi szeretet (agapé). „Neked adom magamat.” Ez a dimenzió a teljes átadást jelenti, válasz egy hivatásra, és a boldogság forrása.

A szeretetre való képességünk a teljességet célozza. Nem szoktuk azt mondani: „Valamennyire szeretlek téged” vagy „Szeretlek, de csak a hétvégeken”. A házastársi szeretetnek nincsen light változata: Istentől származó, végtelen szeretet, és Isten a  csúcs elérésére hív bennünket.

A francia nemzetiségű, csaknem 90 évet megélt pap, Denis Sonet atya nagy szakértője volt a párkapcsolatoknak. Házassági tanácsairól számos könyvet jelentetett meg.  Külön művet szentelt a házasság első éve buktatóinak. Hiszen milyen izgalmas, lázas készülődéssel telő hónapok után érkezik el a Nagy Nap, köszöntenek be utána a mindennapok, és velük néha a hideg zuhany. Figyelem! Nincsen kegyelmi időszak! A dolgok nem mennek maguktól gördülékenyen, és a nem eléggé felkészült fiatalokat néha gyors csalódás éri. Kiderül, hogy az egyik fél kevésbé szereti a rendet, mint a másik. Az egyik nyitott, a másik zárt ablaknál szeret aludni. Máskor fekszenek és máskor kelnének fel. Mennyi feszültség tud hirtelen felhalmozódni! És ha túl sokáig alkalmazkodunk, az robbanáshoz is vezethet. Sonet atya a következő meghatározást kínálja: „Az teszi a házaspárt házaspárrá, hogy megvan bennük az akarat a kitartásra.” A hangsúly tehát az akaraton, nem pedig a házaspár érzelmein van. És ez az akarat a szeretet felé irányul.

Összeállításunk végére egy olyan cikkből idézünk, amely azoknak az egyedülállóknak ad tanácsokat, akik szeretnék feladni magányukat, de nehezen boldogulnak ezzel. Georges Bernanos, híres francia író a halálos ágyán azt mondta: „Felelős vagyok mindenért, ami nem voltam”. Kemény szavak, amikor az ember szembekerül a saját életéért viselt felelősséggel. Bántók lehetnek sok olyan házasságot nem kötött ember számára, akik pedig hevesen vágytak arra, hogy találkozzanak a szerelemmel.

Bernanos szigorú szavai mégis rámutatnak egy lehetséges kiútra: az egyedüllétért ugyan nem vagyunk teljes mértékben felelősek, de azért igen, hogy megpróbálunk-e barátságokat találni, kapcsolatokat építeni másokkal, szeretetet keresni és adni. Három fontos tanácsot is kapunk ehhez.

Békéljünk meg önmagunkkal! Nehéz a „MI” helyzetet felvállalni, ha az „ÉN” nincs békében önmagával. Kudarcra van ítélve az a szerelmi kapcsolat, amelynek az alapját a magánytól való menekülés jelenti.

Keressük a találkozásokat! Otthon a fotelben nem fogunk senkivel sem találkozni. Nem hagyhatjuk egyedül a Gondviselésre a párunk megtalálásának a gondját. „Én majd imádkozom, az Úr pedig talál nekem egy férjet/feleséget” – ez így nem fog menni. Hiszen még a munkanélküli is aktívan keres magának valamilyen állást. A Gondviselésre hagyatkozás nem ment fel a felelősségünk alól. Járjunk kirándulni, fogadjuk el a meghívásokat, iratkozzunk be egy tenisztanfolyamra vagy végezzünk önkéntes munkát.

Vállaljuk a kockázatokat! Vannak, akik néhány szerelmi csalódás után nehezen kötelezik el magukat újra valaki mellett. A szerelmi kapcsolat elköteleződést jelent, és minden elköteleződéssel kockázatot vállalunk.