Egy gazdag ember vallomása

Bernard Arnault-tól, a luxuscikkeket gyártó multinacionális LVMH elnök-vezérigazgatójától kezdve Florent Menegaux-ig, a Michelin-csoport elnökéig megszólaltak a nagy cégek vezetői a francia termelés védelmében. Ők azok a gazdagok, akiket túl akarnak adóztatni. Kik ők?

Jean-Étienne Rime rovatvezetőnk tanácsadóként találkozott és adott tanácsokat a nagyvállalatok vezetőinek, akik néha diszkréten felfedték magukat előtte.

Valahogy így lehetne rekonstruálni egy mai gazdag ember vallomását, egy paradox vallomást azok számára, akik jeges tekintettel néznek a pénzre, és az anyagi bőségre: „Én egy másik világ, a pénz világának a lakója vagyok. Igen, gazdagnak hiszel, és egyesek irigyelnek, ez igaz, egy vagyont szereztem, és egy nagy vállalatcsoportot vezetek, amelynek én vagyok a fő részvényese, az emberek látnak az üzleti magazinokban és néha a bulvársajtóban, nekem tulajdonítanak egy szép műkincsgyűjteményt, egy csodálatos szőlészetet, és tudják, hogy beutazom a világot. Egyszóval teljes a siker.”

Látszólag teljes siker, olyan, amely ennek a vezetőnek a kortársait álmodozásra készteti, de amely őt magát mégsem elégíti ki. Mások előtt nagy önbizalmat mutat, viszonylagos felsőbbrendűséget, amelyet finom, kissé lekezelő alázattal relativizálva ad elő, azonban egyedül van, nagyon egyedül, és ez az oka, hogy igazi magányt él át, világunk perifériáján. Meg is mondom, miért.

Nem, a pénz nem a boldogsága

Az okok egyszerre anyagi, szellemi, erkölcsi és lelki eredetűek. A pénz nem boldogít, mondják, és azok számára még szerencsétlenséget is hozhat, akiknek sok van belőle. Egy példa a többi közül: „Lányaim intelligensek, eléggé csinosak, jó tanulmányokat végeznek, és mégsem tudnak könnyen baráti kapcsolatba kerülni másokkal, különösen a fiúkkal, mivel soha nem tudják, hogy ők maguk, vagy a mögöttük lévő vagyon érdekli-e azokat. Nehéz számukra olyan társadalmi életet élni, mint amilyen a másoké, nevetni és táncolni, dolgozni és sportolni anélkül, hogy észre ne vegyék őket: Tudod, ez annak a lánya…. aki tele van zsozsóval…” Ennek az embernek a lányai, éppúgy, mint egész családja, sohasem tudják, vajon barátokkal, igazi, érdekektől mentes barátokkal, vagy a gazdagság fényében magukat mutogató udvaroncokkal van-e dolguk.

Mint „gazdagnak”, neki kötelessége adnia, és sokat ad is, de ez mindenki számára magától értetődő, hiszen ő gazdag. Mint gazdagot, azzal vádolják, hogy együttműködik egyes, a korrekt nyugati gondolkodásmódtól eltérő országokkal, és elfelejtik, hogy munkahelyeket teremt, hogy gyárai egész családokat emelnek ki a szegénységből, miközben természetesen tisztességes körülmények között dolgoznak. Gazdagként különböző országokban kell adót fizetnie, miközben azt gondolják, hogy adóelkerülő; amikor meg az energiaátállás felgyorsításán dolgozik, opportunistának tartják.

Magánélete szegényes, zavaróan sivár. Nincs ideje a családjával foglalkozni, szabadidejét unokáinak az iskolába fuvarozásával tölteni, esti mesét mondani vagy belerúgni egy labdába. Egy pillanata sincs a kultúrára, kivéve, hogy megjelenik egy általa szponzorált opera vagy kiállítás premierjén. Ahogy a dalban szerepel, egyik repülőről a másikra rohan, közeli munkatársai társaságában.

És Isten hol van mindebben?

És senki sem sajnálja őt, soha nem fogunk imádkozni a gazdagért, mert egy pillanatig sem tudjuk elképzelni az imént leírt szegénységét. Lelki ürességet él meg: hol van Isten mindebben? Még később meglátjuk! Egyáltalán nem vágyik arra, hogy sajnálják, önök se sajnálják őt, ez egyébként illetlenség is lenne, ő csak egy olyan ember szeretne lenni, mint bárki más, akit annak tartanak, ami, amit ad, és amit kapni remél: igaz barátságot és egy családot, amely időt szán a másik meghallgatására és az odafigyelésre. Szeretné, ha ideje lenne megállni, nem mindig a tőzsdére és a nemzetközi piacokra figyelni, hanem a másikra, aki a szívével beszél arról, aki őt teremtette, és akihez oly sokan buzgón imádkoznak. Ne felejtsük el, hogy Jézus soha nem a pénzt ítélte el, hanem annak a helytelen használatát. Megfizette adóit (Mt 17,27), anyagilag a barátok támogatták (Lk 8,3).

Egy szegény ember, aki nem önmagával törődik

Gazdag emberünk olyan peremvidéken él, amelyre senki nem gondol. Senki nem imádkozik a gazdagokért, mégse irigyeljék őket és ne kívánják senkinek azt az életet, amit ő él, és amely olyan, mint egy pokoli körforgás, melyből nem tud kiszabadulni: a gazdag ember kockázatot vállal egy csoportért, férfiakért és nőkért, akik ebben a világban, helyesen vagy helytelenül, de működtetik a nagy gazdasági gépezetet.

Ti, akik imádkoztok, irányítsátok buzgalmatokat a valóban szegényekre, azokra, akiknek nincsenek meg az élethez szükséges feltételeik, a kirekesztettekre, a foglyokra, az özvegyekre az időskorban elhagyottakra, a migránsokra és a hajléktalanokra, a kábítószerfüggőkre, a bántalmazott gyerekekre és a megerőszakolt nőkre. Tudjátok meg, hogy a gazdag ember egy olyan szegény, aki soha nem mondja, soha nem ismeri el szegénységét.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia