Drexel Szent Katalin: szegényekért vállalt szegénység és az elnyomottak felemelése – Szentek élete

Drexel Szent Katalin – rendalapítónő

* Philadelphia, Pennsylvania, USA, 1858. november 26. + Philadelphia, 1955. március 3.

         1858. november 26-án született Philadelphiában.

         Apja Francis Anthony Drexel bankár, vallástalan humanista volt. A szülők a filantrópia elvei szerint belenevelték két leányukba, hogy vagyonukat kölcsön kapták, s meg kell osztaniuk másokkal. Amikor a család az USA nyugati részére kirándult, a bennszülött indiánok nehéz helyzetének és nyomorának láttán a fiatal Katalinban fölébredt a vágy, hogy tegyen valamit értük. Személyesen és anyagiakkal támogatni kezdett számos amerikai missziót és misszionáriust, s ebben egész életén át kitartott.

         Az első iskolát 1887-ben Santa Fében (Új-Mexikó) alapította, ez lett a Szent Katalin Indián Iskola. Nem sokkal később Rómába zarándokolt, s kihallgatáson XIII. Leó pápától azt kérte, hogy küldjön misszionáriusokat az indiánok közé. A költségeket magára vállalta. Legnagyobb elképedésére a pápa azzal válaszolt, hogy leányom, te magad légy misszionárius. Hazatérve tanácsot kért a gyóntatójától, James O’Connor püspöktől, elhatározta, hogy szerzetesnő lesz és örökségét az indiánok és a négerek szolgálatára szenteli. Ettől kezdve a lélekért vállalt szegénységben csak a legszükségesebbeket fordította magára.

         1891. február 12-én fogadalmat tett, s ezzel megalapította az Oltáriszentség Nővérei Kongregációt. A nővérek az amerikai indiánok és négerek között az evangélium hirdetésére, s különösen az eucharisztikus élet terjesztésére szentelték magukat. Lelki életük alapja az Eucharisztia volt, benne találták meg a szegények és elnyomottak iránti, valamint a fajgyűlölet következményeit enyhíteni képes szeretet forrását.

         Katalin szenvedélyes késztetést érzett, hogy hozzájáruljon a faji előítéletek megváltoztatásához. A négerek ekkor az USA-ban nyomorúságos körülmények között, béresként vagy alulfizetett cselédként, a neveléstől és az alkotmányos jogoktól, a szabad és nyugodt élettől megfosztva éltek. Az ültetvény jól körülbástyázott társadalmi intézmény volt, ahol a színesbőrűek folyamatos elnyomás alatt éltek. A kiutat Katalin a megfelelő oktatásban és nevelésben látta. A vidéken élőket Délen jogi korlátozások is gátolták az elemi iskolázottság megszerzésében.

         Katalin élete során közel 60 iskolát és missziót nyitott, látott el tanárokkal és támogatott közvetlenül, különösen az USA nyugati és délnyugati részén. 1925- ben Louisianában megalapította a Xavéri Egyetemet, az USA egyetlen olyan (katolikus) felsőoktatási intézményét, amelyben túlsúlyban voltak a négerek. Kezdeményezésének prófétai tanúságtétele révén az USA egyházának rányílt a szeme a bennszülött amerikaiak és a négerek közötti apostolkodás súlyos szükségére. Katalin bátran fölemelte szavát az igazságtalanság ellen, és törvényes védelmet is keresett, ha a faji megkülönböztetés bizonyított volt.

         Élete utolsó 18 évében betegség következtében szinte mozgásképtelenné vált. Ezekben az években egészen Isten imádásának és a szemlélődésnek szentelte magát, amire kisgyermek kora óta vágyott.

         Katalin 1955. március 3-án Philadelphiában meghalt.