Dr. Seidl Ambrusné halálára

Gyászol a Zarándok.ma szerkesztősége. Ma érkezett a szomorú hír arról, hogy október 12-én eltávozott hűséges fordítónk, Dr. Seidl Ambrusné sz. Hochenburger Zsuzsanna.

Szerkesztőségünk legidősebb tagja volt: novemberben töltötte volna be a 99. életévét. 69 évi házasság után férje 2018-ban távozott az élők sorából, és három gyermekük közül pap fia, Ambrus, és mérnök fia, Ágoston is már elhunyt. Kiterjedt, szép családjában 9 unoka és 27 dédunoka boldog nagy- és dédmamája volt. „Legidősebb dédunokámnak május végén lesz az esküvője, én pedig már spekulálok az ükanyai státusra” – írta egyik utolsó levelében.

Utolsó éveiben, amikor már nehezebben mozgott, egy Telkiben található nyugdíjasotthonban élt és innen küldözgette nekünk a fordításokat. Jól érezte magát, és mindig talált magának tennivalót.

„Szívesen fogadok munkát, mert a foglalkozások nem annyira vonzóak, időm pedig van bőven. … Elhírlett, hogy beszélek franciául és németül, és már három tanítvány jelentkezett a segítő személyzetből és vezetőből konverzációra. Ennek nagyon örülök. … A karácsonyi ünneplésen nekem kellett köszöntőt mondanom … A verskedvelő klubban örökös elnököt választottunk és készítettünk neki oklevelet és pecsétet és ünnepélyes átadás volt… Nem unatkozom, csak a fordítás a kedvenc szórakozásom”

– számolt be leveleiben.

Zsuzsa 2020 óta dolgozott nekünk önkéntesként hihetetlen aktivitással. Német és francia nyelvből fordított. Férje halála után, már kilencven évesen ismerkedett meg a számítógép használatával. 2020 márciusában a menye írt nekünk „titokban”, amikor önkénteseket kerestünk, mert úgy gondolta, beajánlja hozzánk szellemileg teljesen friss anyósát, aki számára jó elfoglaltságot jelenthet ez a munka. Ötlete annyira sikeresnek bizonyult, hogy Zsuzsa az elmúlt öt év alatt mintegy 210 cikket fordított le missziós oldalunk számára.

„Én csak azt tudom neked mondani, hogy hallatlan örömöm van a fordításban és az önérzetemet is fenntartja, hogy 95 évem ellenére még valamit tudok tenni”

– írta pár éve. Ezt erősítette meg idei májusi levelében is:

„Mindig nagyon örülök, ha tudok valamit szolgálni a Zarándoknak. – Én kicsit csökkent fizikai állapotban, de jól vagyok. Ez jogos, mert a 99. évemet taposom.”

Egyik legelső fordításából szeretnék idézni 2020 áprilisából, mivel tökéletesen kifejezi hitét, szorgalmát és hozzáállását:

„A győzedelmes keresztény nem álmodozó, nem a szép szavak embere. A keresztény az Úrtól kapott megvilágosítás szerint hévvel munkálkodik a mutatott irányban.”

Zsuzsa megvalósította azt az életformát, amelyről a itt megjelent fordításában írt:

„Szűz Mária derűs békéjét utánozva igyekezzünk gyakorolni a belső békét az élet viharai közepette. Szenteljünk minden nap időt olyan elfoglaltságokra, amelyek kedveznek a békességnek és Istennel való kapcsolatunknak, mint az ima, vagy a meditáció.” (És a vallási szövegek fordítása – tesszük hozzá mi.)

Bizonyára nem véletlen, hogy utolsó elkészült fordítása, amely még megjelenésre vár, szintén a munka szeretetéről szól:

„Szeressük a munkánkat, dolgozzunk szívesen, adjuk meg a munkának az őt megillető helyet. Helyezzük előtérbe a szolgálatot, viszonyuljunk alázattal a tudásunkhoz és képességeinkhez, dolgozzunk Istennek és Istenért.”

A legutolsó neki elküldött cikkel már nem tudott foglalkozni. Dr. Seidl Ambrusné Zsuzsa immár az angyaloknak meséli el Ézsau vöröslencse-főzelékének a receptjét. Biztosan ott is olyan szeretettel fogadják, mint ahogyan közénk be tudott illeszkedni. Nyugodjék békében.

Harasztovics Arnold főszerkesztő
Solymosi Judit vezető szerkesztő