Bíboros, püspök, apát, helynök… Mi a hierarchia a katolikus egyházban?

Hogyan lehet megkülönböztetni egy papot vagy egy apátot a helynöktől? Íme egy rövid áttekintés és szószedet a katolikus egyházban használt különböző megnevezésekről.

A hierarchia kényes kérdés, alapját jelenti rettegett rokonának, az engedelmességnek. A katolikus egyházban az engedelmesség se nem „kötelesség”, se nem „erény”, hanem „evangéliumi tanács”, ugyanúgy, mint a szegénység és a tisztaság, amelyek együtt alkotják a szerzetesek által tett ünnepélyes hármas fogadalmat. Azonban ne feledjük, hisz a téma érzékeny lehet: a hierarchia nem vak engedelmességet jelent, hanem Istenbe vetett bizalmat, aki a gyermekeinek javát akarja. „A papok szolgálatához legszükségesebb erények közé tartozik a léleknek az a készsége, hogy ne a maguk akaratát keressék, hanem mindig annak akaratát, aki küldte őket” – írja VI. Pál a papok szolgálatáról és életéről szóló dekrétumában. (Presbyterorum ordinis)

Szerzetesi (regularis) papság, vagy világi (saecularis) papság?

A papok és a szerzetesek együtt alkotják a papságot, amely tehát két csoportra oszlik: a szerzetesi papságra, akik regulák, azaz szerzetesi szabályok szerint élnek (mint a bencések, karthauziak, domonkosok stb.), és a világi papságra, akik kint a világban élnek. Ezek egyházmegyés papok, kanonokok vagy püspökök. Szigorúan véve nem tartoznak egy regula alá sem, hanem az egyházmegye ordináriusának engedelmeskednek. Mindannyian a pápai tekintély alá tartoznak az I. Vatikáni Zsinat óta, amely kihirdette a pápa tévedhetetlenségének dogmáját a hit és erkölcs kérdéseiben. A pápa viszont e megbízatásával életfogytiglan Istennek tartozik számadással, akitől Róma püspökeként és az Egyház fejeként tekintélyét nyeri.

A római katolikus papság

A pápa fennhatósága alá tartozik mindenekelőtt a keleti egyházak hét katolikus pátriárkája (a kopt katolikusok számára az alexandriai pátriárka; a maroniták, a szír katolikusok és a görög-katolikus melkiták számára az antiochiai pátriárka; a római katolikusok számára a jeruzsálemi pátriárka; az örmény katolikusoknak a kilíkiai pátriárka és a káldeusoknak a babiloni pátriárka). Ezután következnek a nagyérsekek, e címet csak a keleti katolikus egyházak használják, és bizonyos értelemben a pátriárkák által alapított püspöki székhelyek érsekeit jelöli. Ezt követik a bíborosok, akik segítik a Szentatyát az egyház kormányzásában, és – amennyiben pápaválasztó joggal rendelkeznek – a konklávék során kijelölik Szent Péter utódját. Az apostoli nuncius ezzel szemben egyfajta nagykövet, aki a Szentszéket képviseli egy-egy országban. Franciaországban jelenleg Celestino Migliore érsek tölti be ezt a tisztséget, Magyarországon pedig 2022 óta Mons. Michael Wallace Banach, Memphis címzetes érseke.

A latin, vagy római katolikus egyházban a prímások olyan püspökök, akik lényegében tiszteletbeli elsőbbséggel rendelkeznek a többi püspök felett. Rangjuk a keleti egyház pátriárkáihoz hasonlítható. Franciaországban a legismertebb a „gallok prímása” címet viselő lyoni érsek és a normandiai prímás Rouenban, de ezeket a címeket a II. Vatikáni Zsinat óta nem igazán használják. Míg a kánonjog különbséget tesz az érsek és a metropolita hivatása között, mégis gyakran azonosítják mindkettőt a különböző püspökök közötti koordinátori szereppel, bár az érseki cím egyes keleti egyházak esetében alapvetően tiszteletbeli. Ami a püspököket illeti, ők egy területi egységet igazgatnak: az egyházmegyéjüket. Az egyházmegye papjai közvetlenül az ő fennhatóságuk alá tartoznak. Segédpüspökök is segíthetik őket, mint ahogy például a párizsi egyházmegyében.

A világi papság

A római katolikus egyházban az egyházmegyés papok több feladatkört is elláthatnak. Az általános helynök a püspök egyfajta asszisztensének tekinthető, míg az esperes a több plébániából álló „esperesi kerület” élén álló pap, akinek az a feladata, hogy összehangolja a lelkipásztori tevékenységet. Kinevezését a püspöktől kapja. A plébános egy plébániáért felel. A latin „curatus”, azaz „gondoskodni” szóból eredően lelkipásztorként valóban felelősséget visel a plébániájához tartozókért, akiknek lelkét gondozza. Ő az, aki a legközelebb áll Isten népéhez. A püspök általános helynökéhez hasonlóan a vikárius (vagy helynök) is olyan pap, aki segíti és támogatja a plébánosok tevékenységét. A diakónusok még tanuló szeminaristák. A diakónusszenteléskor, mely gyakran egy évvel megelőzi a pappá szentelésüket, belépnek a megszentelt életbe. Csak a keresztség szentségét szolgáltathatják ki. Az állandó diakónusok szintén a papság részét képezik. Az állandó diakónusok is a papság részét képezik. Valójában a diakónus azáltal, hogy felveszi az „egyházi rend”, azaz a „papi rend” szentségét, világi státuszát klerikusra cseréli. A diakónus inkardinált, azaz egy bizonyos egyházmegyéhez tartozik. Felszentelésekor a diakónus engedelmességet ígér püspökének és utódainak.

A szerzetesi papság

A papság egy másik, az előzőtől független ágát azok a szerzetesek alkotják, akik úgy döntöttek, hogy egy közösségben, annak szigorú szabályai szerint élnek. Megvallják a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség három evangéliumi tanácsát, és néhányan, különösen a kolostori rendekben, örökfogadalmat is tesznek. Mielőtt a jelölt fogadalmat tesz, a világi életből látogatja a közösséget, majd, mielőtt belépne a noviciátusba, hivatalosan felvételét kéri a rendbe egy vagy több évre. Ez tehát nem a szigorúan vett hierarchiáról szól, hanem egy fejlődési út különböző szakaszairól. Legyen szó szerzetesekről vagy apácákról (akik kolostori életet élnek), apostoli rendtagokról vagy misszionáriusokról, mindannyian az elöljárójuk tekintélyének vannak alárendelve: egy női, vagy egy férfi elöljárónak, az apátnak, a rendfőnök atyának vagy a rendfőnöknőnek, az ún. „új közösségekben” az ágazatvezetőnek. A püspökhöz hasonlóan hagyományosan az apát is használ pásztorbotot, mely jelzi szolgálatának főpapi, pásztori jellegét.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: fr.aleteia.org