Barbieri Szent Clélia: „Mama, hogyan lehetek szent?” – Szentek élete

Barbieri Szent Clélia – rend alapítónő

* San Giovanni in Persiceto, Bologna mellett,1847. február 13. + San Giovanni in Persiceto, 1870. július 13.

Bologna mellett San Giovanni in Persiceto-ban született 1874-ben. Apja, Giuseppe Barbieri a helység legszegényebbjei közé tartozott, egy orvos szolgája volt. Az orvos unokahúga, egy jómódú család leánya, Giacinta Nanti beleszeretett és hozzáment feleségül. A rangon aluli házasság következményeként a szülők kitagadták leányukat, ezért nyomorúságos körülmények közé kerültek, de hűségben és keresztény szeretetben éltek. Kislányuk a keresztségben a Clelia Rachel Maria nevet kapta. Egészen kicsiny volt még, amikor megkérdezte édesanyját: „Mama, hogyan lehetek szent?”

Édesanyja mellett főzni, fonni és szőni tanult. Közben született egy húga, Ernestina. Clélia nyolcéves volt, amikor 1855-ben a kolera elvitte édesapját. Az orvos nagybácsi jóvoltából a plébánia közelébe költözhettek egy kicsit módosabb házba. Ettől kezdve Cléliát két helyen lehetett megtalálni, a templomban, ahol imádkozott, vagy otthon, ahol font és varrt. A kor szokása szerint a nagykorúság közelében lettek elsőáldozók a gyermekek. Clélia azonban olyan érettségről tett tanúságot, hogy tizenegy évesen elsőáldozó lehetett. Ehhez a naphoz kötődik első misztikus élménye is: rendkívül mély bánatot élt át a saját és mások bűnei miatt, elborzadva a bűntől, mely megfeszíti Jézust és gyötri Szűzanyát. Ettől kezdve lelkiségét a megfeszített Krisztus és a fájdalmas Anya tisztelete határozta meg.

Csodálatosan együtt volt benne a szemlélődés és a tevékenység. A tabernákulum előtt hosszasan, mozdulatlanságban időzött, a munkában viszont a legserényebb volt. Munka közben is szeretettel tudott beszélni a többieknek Istenről, s imádkozni tanította őket.

Ezekben az években Itáliában mind jobban elharapózott a vallástalanság. A bolognai egyházmegyében a Keresztény Tanítás Emberei vették föl ez ellen a küzdelmet. Clélia lakóhelyén ezt a csoportot egy nagyon öreg ember vezette. Clélia csatlakozni akart hozzájuk. Az öreg mester eleinte csak apró feladatokat bízott rá, de hamarosan megmutatkoztak Clélia rendkívüli képességei, és idősek is tanítójuknak kezdték tekinteni.

Több nagyon kedvező házassági ajánlat visszautasítása közben szerzetesi közösség alapításának gondolata formálódott benne. 1868. május l-jén az öreg hitoktató házába költöztek, ezzel alakult meg a Fájdalmas Szűz Legkisebb Nővéreinek közössége. Clélia a Paolai Szent Ferenc a minimiták, ‘legkisebbek’ alapítója iránti tiszteletből választotta a nevükbe a „Legkisebb” jelzőt.

Próbatételek közepette kezdték apostoli tevékenységüket a szegények és betegek szolgálatában s a gyermekek hitoktatásában. Bár csak huszonkét éves volt, Cléliát egyre többen lelkianyjuknak tekintették.

Tüdőbajban halt meg. Mindössze huszonhárom évet élt, a rendalapítók között a legfiatalabb.