Az evangélium ereje átalakítja gyengeségünk gyökereit – Ferenc pápa katekézise

Új sorozattal indította augusztus 5-én Ferenc pápa a június 24-én abbahagyott szerdai katekézisét, melynek címe: „Meggyógyítani a világot”. A hat részből álló sorozata bevezető katekézisében a pápa arra mutatott rá, hogy a hitből fakadó Krisztusra tekintéssel és az evangéliumából merített erővel legyőzhetjük a világjárványt, mert az Úr átformálja emberi gyengeségeink fizikai, lelki és társadalmi gyökereit.

Az Apostoli Palota könyvtárszobájában tartott internetes katekézis kezdetén felolvasták Szent Márk evangéliumából a Jézus első gyógyításairól szóló örömhírt: „Jézus a tanítványok meghívása után néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte. – Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához:  „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”

A világjárvány továbbra is súlyos sebeket okoz, lerántva a leplet a sebezhetőségünkről – kezdte beszédét a pápa. Sok ember meghalt, rengeteg a beteg az összes földrészen. Számos személy és család bizonytalanságban él a társadalmi-gazdasági problémák miatt, melyek főként a legszegényebbeket érintik. Éppen ezért Jézusra kell szegeznünk tekintetünket a világjárvány közepette – kérte a Szentatya. Ezzel a hittel kell átölelni Isten Országának a reménységét, amit Jézus hoz el nekünk. Ez a gyógyulás és az üdvösség Országa, mely már most jelen van közöttünk. Az igazságosság és béke Országa ez, ami a karitász művein keresztül nyilvánul meg, melyek a maguk részéről a reményt növelik és megerősítik a hitet. A keresztény hagyományban a hit, remény és szeretet sokkal több, mint puszta érzés és magatartás. A Szentlélek kegyelme által belénk öntött erények azok, olyan gyógyító adományok, melyek minket is gyógyítókká tesznek, mint új távlatokat nyitó adományok, miközben korunk nehéz vizein hajózgatunk.

A hit, remény és szeretet örömhírével való új találkozás – folytatta buzdítását a pápa – teremtő és megújuló lelkület befogadására indít minket. Ilyen módon képesek leszünk átalakítani emberi gyengeségeink fizikai, lelki és társadalmi gyökereit. Mélységében gyógyíthatjuk meg az igazságtalan struktúrákat és a romboló eljárásokat, melyek elválasztanak egymástól, az emberi családot és a földünket is veszélyeztetve. Jézus szolgálata a gyógyítás számos példáját nyújtja, mint amikor meggyógyítja a lázas és a leprás beteget, a bénát útjára indítja, a vaknak visszaadja látását, a süketnek hallását, de valójában nemcsak a fizikai bajt orvosolja, hanem az egész emberi személyt gyógyítja. Egészségesen adja vissza őket a közösségnek, megszabadítva őket az elszigeteltségtől.     

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ferenc pápa utalt a katekézis elején felolvasott evangéliumi gyógyítás-történet szép eseményére. Miközben Jézus egy ház bejáratánál tanít, négyen béna barátjukat viszik Jézushoz, de minthogy nem tudnak belépni a nagy tömeg miatt, lyukat csinálnak a tetőn és azon keresztül engedik le őt egy hordágyon. Prédikálás közben veszi észre Jézus, hogy egy hordágyat eresztenek le a beteggel előtte. Hitük láttára meggyógyítja a beteg bűneit, majd látható jelként hozzáteszi: „Kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!”.     

Milyen csodálatos példa ez a gyógyításra! – állapította meg a pápa. Jézus Krisztus cselekedete közvetlen válasz annak a személynek a hitére, a beléje vetett reményre és a mindenki iránt mutatott szeretetére. Jézus tehát gyógyít, de nem csak egyszerűen a bénaságot gyógyítja meg. Jézus az egész embert gyógyítja, megbocsátja bűneit, megújítja a béna és barátai életét. Újjáteremt, mondjuk így! – tette hozzá szabadon Ferenc pápa. A fizika és lelki gyógyítás, minden együtt, a személyes és társadalmi találkozás gyümölcse. Képzeljük csak el ezt a barátságot és az összes jelenlévő hitét abban a házban, miként gyarapodott az Jézus gesztusára! Ez egy gyógyító találkozás Jézussal!    

Az evangéliumi történet bemutatása után a pápa azt ajánlotta: kérdezzük meg magunktól, hogy miként tudjuk segíteni ma a világot meggyógyítani. Az Úr Jézus tanítványaiként, aki a test és a lélek orvosa, arra hívattunk, hogy folytassuk az ő művét, a gyógyítás és az üdvözítő művét” – utalt a pápa a Katolikus egyház Katekizmusára: „Az Úr Jézus Krisztus lelkünk és testünk orvosa, aki a bénának megbocsátotta bűneit, és visszaadta teste egészségét, úgy akarta, hogy Egyháza a Szentlélek erejével folytassa gyógyító és üdvözítő művét, saját tagjaira vonatkozóan is. Ez a gyógyítás két szentségének célja: a bűnbánat és a betegek kenete szentségéé” (KEK 1421). Az Egyház, jóllehet kiszolgáltatja a szentségek által Krisztus gyógyító kegyelmét és noha a világ legtávolabbi sarkában is jelen van az egészségügyi szolgálataival, mégsem jártas a világjárvány megelőzésében és gyógyításában. Segíti a beteget, de nem szakember. És nem is ad sajátos társadalmi-politikai irányjelzéseket, mert ez a politikai és társadalmi felelősök feladata.

Mindazonáltal a századok során és az evangéliumok fényénél az egyház kifejlesztett néhány lényeges társadalmi alapelvet, melyek előre vihetnek minket egy számunkra szükséges jövő előkészítésében. Ferenc pápa néhányat idézett ezen alapvető szempontok közül: az emberi személy méltóságának és a közjónak az alapelve, a szegények iránti megkülönböztetett választás alapelve, a szolidaritás és szubszidiaritás alapelve és végül a közös otthonunk gondozásának alapelve. Mindezek segítik a társadalom vezetőit és felelőseit, hogy előre vigyék a gyarapodást és most a világjárvány esetében a személyes és társadalmi hálózat gyógyítását. Ezek az alapelvek, különböző módon ugyan, a hit, remény és szeretet erényeinek a kifejeződései. Beszéde befejező részében Ferenc pápa kilátásba helyezte, hogy a következő katekézisek során a járvány társadalmi betegségeivel foglalkozik majd, az evangélium és a sarkalatos erények fényénél, az egyház társadalmi tanítása alapelveivel, melyek képesek az egész emberi családot segíteni. A pápa reméli, hogy a közös megfontolás és a közös  munka, a gyógyító Krisztus követőiként, hozzájárul egy jobb, reménnyel teli világ építéséhez.

Forrás: Vatican News