Az állatorvos azt mondta, el kéne altatni idős kutyánkat; kisfiunknak azonban más tervei voltak

A fiam megtanulta, mit jelent feltétel nélkül szeretni: „Jó, hogy létezel, még akkor is, ha már nem okozol nekem örömet vagy hasznot.”

Nemrég elvittük Dogo kutyánkat az állatorvoshoz, aki azt mondta, ideje elaltatni – vagyis már nagyon öreg, és csak gondot okozna nekünk.

„Ezt sohasem teszem meg, és örökké vigyázni fogok rá!” – kiáltott fel 8 éves fiam nagy elszántsággal, hogy megmentse kedvencünket.

Az az igazság, hogy mindannyian szerettük Dogot, aki kölyökkorától kezdve egészen fénykoráig szórakoztató, vicces, játékos társunk volt. Mindemellett pedig otthonunk buzgó őrzőjeként komoly szolgálatot tett nekünk.

Mostanra azonban majdnem teljesen vak lett, több foga hiányzott, és alig volt ereje. Főleg csak feküdt egész nap, emiatt – az idős korból adódó egyéb különféle betegségek mellett -, fájdalmas sebei voltak.

De kisfiam…” – próbáltam meggyőzni, hogy fogadja el az állatorvos javaslatát.

A fiam hevesen tiltakozva rám szólt: „Nekem mindig öröm lesz, hogy Dogo létezik, és szüksége van rám!”

Azonnal megszólalt a lelkiismeretem, és megértettem.

A szeretet törődést is jelent

A fiam most tanulta a szeretetet úgy, azzal a nemes hozzáállással, amire csak egy ember képes: „Jó, hogy vagy, annak ellenére, hogy már nem okozol nekem örömet, és nem vagy hasznomra.”

Sőt, eltökélt hozzáállása így is értelmezhető: „Korlátoltságodban nemcsak hogy nem okozol nekem kényelmetlenséget, hanem miattad tudok túllépni önmagamon a te jóságod felé, ez által növekszem és boldog vagyok. Tudom azt is, hogy a szeretetem boldoggá tesz téged, és ez minden, amire szükséged van az élethez.”

Te az enyém vagy, és én a tiéd vagyok.

Így is történt. Szeretettel vigyázott kutyánkra, hogy a lehető legkényelmesebben érezze magát anélkül, hogy egyedül lenne. Szeretete jeléül Dogo igyekezett a farkát csóválni, a kapott szeretetet nyalogatással viszonozta, mígnem egy éjjel örökre elaludt.

Ezen a kiskutyán keresztül fiam egy magasztos dolgot ismert meg és gyakorolt, melynek később az emberekkel való kapcsolataiban is hasznát veszi majd – különösen akkor, amikor majd egyszer házastársat választ: ez pedig az igaz személyes szeretet igazsága.

Az önzetlen szeretet képessége emberi természetünk része. Lehetővé teszi számunkra, hogy a szeretett személy létéből fakadó élvezeten vagy hasznosságon túl is szerethessünk. Többet ad, mint az egyszerű érzékelés, mivel észrevehetjük mások legmélyebb értékeit és igazságát, amiért eleve megérdemlik, hogy szeressük őket önmagukban és önmagukért.

Ez egy olyan igazság, amelyet szavakkal úgy tudnánk kifejezni, mint például: „Nem azért szeretlek, mert a jelenléted örömet szerez nekem, nem azért, mert hasznos vagy számomra, nem azért szeretlek, mert szükségem van rád, hogy kielégítsd szükségleteimet és vágyaimat. Egyszerűen azért szeretlek, mert az vagy, aki vagy. Milyen jó, hogy önmagadban és önmagadban létezel! Felajánlom magam, hogy segítsek a teljességre hozni magadból a legjobbat.”

„Ezért szeretni foglak szépséged és képességeid teljében – és nem foglak kevésbé szeretni akkor, amikor létezésed alkonyán már mindezt nélkülözöd, az öregség vagy a betegség korlátjai között leszel, mindentől megfosztva, de még azzal a képességgel, hogy szeretetet adjál és kapjál akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rá.”

Annyira mélyen gyökerezik bennünk a szeretet iránti vágy, hogy sok beteg és idős ember szenved a szeretet hiányától. Emiatt egészségi állapotuk leromlik, és idő előtt hagynak itt bennünket. Szeretettel tovább élhettek volna, hasonlóan a meggyújtott gyertya végéhez, amely árasztja magából a fényt, amíg el nem fogy és le nem ég.

A valódi személyes szeretet a lélek erejére támaszkodik, ami alapján mélyen és hitelesen képes szeretni. Ez által látunk és szeretünk valakit lényének és igazságának megfelelő mértékben.

Írta: Orfa Astorga
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia