Annyira fontos egy párkapcsolatban az összeférhetőség?

A párkapcsolati kompatibilitást gyakran a viszony működéséhez nélkülözhetetlen kulcselemként tartjuk számon. De mi az igazság?

Milyen mértékben kell foglalkoznunk a házasságon belüli összeférhetőség kérdésével? A téma „szakértői” biztosítanak minket arról, hogy ez az ideális alkotóelem nem hiányozhat semmiféle kapcsolatból. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy mindenben meg kell egyeznie az ízlésünknek, vagy hogy ugyanazokat a tevékenységeket kellene együtt végeznünk. Az összeférhetőség inkább arra utal, hogy a két személyiség képes egészséges együttélés kialakítására és csapatmunkában működésre. A közös vonások, a szokások, az értékek, a rövid, közép és hosszú távra szóló célok segítik a hitvestársakat, hogy tartós kapcsolatot alakítsanak ki anélkül, hogy mindenben egyetértenének.

Ez az összhang kettejük között fontos elem ahhoz, hogy a kapcsolat virágozzék és gyümölcsöt hozzon, ami lehetővé teszi, hogy mindegyikük úgy érezze, jobban kibontakozott. Egyébként, amikor ez a kapocs nincs meg, a két fél különböző utakat és célokat követhet, ez pedig nézeteltéréseket és persze összeférhetetlenséget generál. Legalább azt fel kell ismerni, hogy az összeférhetőségen minden nap dolgozni kell. Az alábbiakban találunk néhány tanácsot ennek kiművelésére.

Legyünk nyíltak és becsületesek

Még ha banálisan is hangzik, valójában a kommunikáció minden kapcsolat alapja. Ezért nagyon fontos beszélgetni, kimondani az érzéseinket, megfogalmazni a szükségleteinket, szóvá tenni az együttéléshez kapcsolódó elvárásainkat. Minden párnál előnyt kellene élvezzen a beszélgetés fontos témákról, a pénzügyi kérdésektől kezdve a személyes célkitűzésekig; nemkülönben a hit, a gyereknevelés, a napi ügyek témájának érintése. A kommunikáció nem csak beszélgetést jelent, hanem a másik meghallgatását is, a másik nézőpontjába helyezkedést is, hogy megtaláljuk a közös nevezőt.

Tartsuk tiszteletben a másik személyes terét

Amennyire fontos a közös időtöltés, ugyanúgy meg kell hagyni mindegyik félnek a személyes terét, hogy ki-ki egyéni mivoltában is növekedhessen. Ezáltal el lehet kerülni az egymástól függést és átélni az egyéni kiteljesedést. „Együtt lesztek, és együtt is maradtok mindörökre” – ahogy a libanoni költő, Kahlil Gibran írja A próféta című művében:

„De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék! És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól.”

(Ford. Révbíró Tamás.)

Dolgozzunk a konfliktusok megoldásán

Amikor különböznek a vélemények, fontos ezt építő szándékkal megbeszélni és együtt megtalálni a megoldást, hogy elkerüljük a problémák tovább gyűrűzését. Nem kell félni ellentmondani: ez lehetővé teszi, hogy ne adjuk fel saját magunkat. Persze ehhez ügyesen megfogalmazott kérdésekre van szükség, és a játékszabályok ismeretére, hogy ne bántsuk meg túlságosan a másikat. A nézeteltérés során fel kell tenni magunknak a kérdést: „Vajon külön tudom-e választani az engem mozgató érzelmeket (a saját agresszivitásomtól való félelmet, ami megsebezheti a társamat, a saját makacsságomat stb.) az alapkérdéstől?” „Nagyon valószínű, hogy a felszínre nem kerülő kielégületlenség egy vagy több téren gyűlölködéshez vezet!”- vallja Marie-Noël Florant szexológus, házassági tanácsadó.

Szánjunk egymásra minőségi időt

Végül az idő, amit a partnerünkkel töltünk, amely első helyen áll vagy kellene, hogy álljon a sorban, növelni fogja köztünk az összhangot, mivel együtt élhetünk át élményeket, de együtt juthatunk át az akadályokon is, így alapozzuk meg az egymás felé nyitott kommunikációt és az egészséges együttélést.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia