Szénégető István
vezető szerkesztő

Jubileumi szentévet hozó adventi készület a Zarandok.mával

Advent a múlt, a jelen és a jövő felé fordítja a keresztények figyelmét. Feltárja azt a boldog tényt, hogy a választott nép várakozása beteljesedett Jézus eljövetelével. Rávilágít arra is, hogy az idei karácsony a jelenbe hozza, újra közelségbe hozza a Jelenvalót. Perspektívát is nyit, hogy várjuk örömmel és félelem nélkül Jézus boldog második eljövetelét.

A kapu belső valóság

A szentév egyik szimbóluma a kapu. Azért nyitja ki a Szentatya jelképesen a pápai bazilikák kapuját, hogy átéljük: a találkozás Jézussal valós, fontos, élő, eleven, frissítő erejű, személyes. És mindig változást, gyógyulást ígér. Jézushoz járulva és előtte nagy hittel és alázattal nyitva ki szívünk kapuját, a teljességet kapjuk ajándékba. Megtörténhet, hogy „hozzászokunk a hithez”, elfeledve annak elevenségét. Amikor pedig a hit szokássá válik, elveszíthetjük annak erejét, a hit újdonságát, mely mindig megújul.

A kapu nagy találkozások tanúja

Advent ki tud mozdítani a megszokottság rutinjából. Vigyünk ki keresztény életünk kapuján egy-két életadásra nem alkalmas hiedelmet. Lényeg nélkül lényegtelen formák csillogása lesz a nagy ünnep. A szív zárva maradása nem hozza be Jézust. Így a Karácsony világias ünnep marad. Karácsonyi vásárok jó illatával ugyan, de sok kiadással, ez és az, de az Úr elmarad, elfelejtjük. Karácsonykor nem a karácsonyfa születik. Hanem az Istennek a Fia. „Megszületik az Úr, megszületik a Megváltó, aki eljött a megváltásunkra”. Az ünnep szemlélődésre indít. Jézus a középpont. Mert az Úr, aki már eljött, itt van, visszatér, újból eljön. Belép a hit kapuján, személyesen hozzánk. Kérdezi: Hogyan alakul az életed?

A kapu, ahol az Úr kopogtat szívünkben

Az Úr nem késik, nem siet. Pont jókor, alkalmas időben érkezik. Ma van az üdvösség napja. Azért vagyunk itt, a Zarandok.ma Adventi ráhangolóján, hogy ápoljuk együtt a hit hétköznapi dimenzióit, a karácsonykor elkezdődő Szentév mindennapjaiban, de az aggodalmak és a sok elfoglaltság közepette egyaránt. Őrizzük a saját benső házunkat. Halljuk meg a napi Szentírási részekkel, hogy Jézus kopogjon és belépjen. A mi Istenünk ugyanis a meglepetések Istene és nekünk keresztényeknek minden nap észre kell venni a mennyei Atya jeleit, amivel ő a mában hozzánk szól Jézus Krisztusban a Szentlélek ihletésével.