A történelem valódi Drakulája „elkötelezett keresztény” volt, aki félelemben tartotta az iszlám megszállókat

Hogyan is történhetett az, hogy egy ortodox keresztény arisztokrata minden idők leghírhedtebb vérszívó vámpírjává változott? Vajon ezért a keresztényellenes történelmi revizionizmus a felelős?

Bár legtöbbünknek ismerősen cseng a Drakula név, ez főleg Bram Stoker 1897-es regényének, számtalan filmnek, tévéműsornak és könyvsorozatnak köszönhető.

Az igazi, történelmileg valós Drakula ihletője azonban a mai Romániában található Havasalföld fejedelme, Vlad Tepes, vagy ismertebb nevén III. Vlad Drakula volt, a 15.-ik században. Mély keresztény hite késztette arra, hogy védje a kereszténységet a betörő iszlám dzsihadista csapatoktól. Mindezt Raymond Ibrahim-tól, az iszlám történelem és doktrína szakértőjétől tudhatjuk meg.

Híres regényének megírásakor Stoker a “történelmi legitimitás auráját kívánta kölcsönözni a figurának azáltal, hogy valós emberekhez és eseményekhez kapcsolta” – mondta Ibrahim a The Christian Postnak.

„Regénye főhőséül egy igazi románt talált, a szóban forgó férfit, III. Vlad Drakulát” – mondta.

A Stoker által használt történelmi feljegyzések egyikében sem voltak olyan borzalmak, vámpírdenevérek és koporsóágyak, mint amikről a közismert Drakula-ikonográfia szól, Ibrahim szerint vannak források, amelyek főhősünket szadistaként írják le, aki áldozatait kínozta és karóba húzta.

Ibrahim a szerzője a „Nyugat védelmezői: A keresztény hősök, akik ellenálltak az iszlámnak” (Defenders of the West: The Christian Heroes Who Stood Against Islam) című könyvnek. Nem tagadja, hogy Vlad gonosz is volt, és ellenségeit karóba is húzta. Azonban azt is állítja, hogy ezeknek a történeteknek a többsége elmulasztja, hogy elismerjen egy nagyon is fontos történelmi kontextust.

III. Vladot fiatal tizenévesként az oszmán törökök túszul ejtették, mentálisan és fizikailag bántalmazták – mondta Ibrahim. Öccse és túsztársa, Radu eközben apránként II. Mohamed szultán személyes fiúbarátja lett, azaz olyan fiúvá vált, aki szexuális értelemben alávetette magát egy felnőtt férfinak, a szultán szexuális partnere lett.

Ez idő alatt Vlad azt is látta, hogyan húzzák karóba a törökök az ellenségeiket. Ezt a gyakorlatot sajátította el és gyakorolta később, amikor visszatért hazájába.

“Mivel muszlim ellenségei hatalmas, legalább tízszeres túlerőben voltak, átvette harcmodorukat és különböző terrortaktikákat alkalmazott. Többek között a megszálló törököket karóba húzatta. A vára körül kialakult egy legendás erdő, a „Karóba húzottak erdeje”. Ennek célja az elrettentés volt – magyarázta Ibrahim.

Bár a fentiek a mai normák szerint kifejezetten embertelennek tűnnek, Ibrahim szerint ez a történelmi környezet kulcsfontosságú.

“Arról nem szokott szó esni, hogy akkoriban gyakorlatilag mindenki kegyetlen volt, a büntetés szokásos formája volt a karóba húzás, különösen a törököknél, de számos más európai uralkodónál is” – mondta.

„Másképpen fogalmazva: ahogyan manapság az amerikaiakat rendszeresen elítélik őseik rabszolgaságban betöltött szerepe miatt (amihez hozzá kellene tenni, hogy akkoriban általános dolog volt a rabszolgatartás, és másutt gyakran kegyetlenebb módon űzték, mint az amerikaiak), ugyanúgy mai szemmel nézve Drakula korában gyakorlatilag mindenki kegyetlen volt, és a karóba húzás a kivégzés elfogadott, szokásos formája volt.”

Úgy tudjuk, hogy Drakula hevesen elítélte azokat, akik megszegték a Tízparancsolatot, közülük is főleg a “Ne lopj” parancsot.

Egy másik, Ibrahim könyvében idézett, nagyjából kortárs krónikában ezt olvashatjuk: Vlad „olyan vehemenciával üldözte hazájában a lopást, hogy bárki, aki hazudott, rablást vagy igazságtalanságot követett el, nem élt sokáig. Lehetett akár fontos földesúr, pap vagy szerzetes, vagy akár hétköznapi ember, sőt akár a leggazdagabb ember a környéken – a halálbüntetést nem kerülhette el. Nagyon féltek tőle az emberek.”

Vlad büntetései – tette hozzá a szerző – nem saját emberi gonoszságából fakadtak, hanem az Isten és a hazája iránt érzett buzgó szenvedélyéből. Ibrahim szerint mindez különösen kitűnik Corvin Mátyás magyar királynak küldött leveléből.

Az 1462. február 11-én kelt levelében Vlad kifejti, hogy a töröknek „a kereszténység megőrzéséért” üzent hadat:

„Tudnia kell, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy ellehetetlenítsük azokat, akik folyamatosan arra akartak kényszeríteni bennünket, hogy hagyjuk el keresztény hitünket, és álljunk melléjük; …. most, hogy felbontottuk velük a békeszerződést, nem saját érdekünkben, hanem… Felséged Szent Koronája tiszteletéért, és a kereszténység megőrzéséért tesszük ezt. … Mert semmiképpen sem akarjuk befejezetlenül hagyni azt, amit elkezdtünk, hanem végig kívánjuk vinni. Nem menekülhetünk ugyanis ezek vadsága elől, és ezért minden keresztény mellé kell állnunk. Ha Isten meghallgatja szegény alattvalói imáit, és győzelmet ad nekünk a hitetlenek, Krisztus keresztjének ellenségei felett, legyen az a legnagyobb ajándék, előny és lelki jótett Felséged… és minden igaz keresztény számára. Mert mi nem menekülünk el a hitetlenek vadsága elől gyáván, hanem mindenképpen felvesszük velük a harcot. És ha ne adj Isten, rossz véget ér számunkra a harc, és kis hazánk elvész, Felségednek ebből sem származik jó, mert az egész kereszténység számára lesz veszteség.”

Ibrahim szerint az ilyen elhivatott hitnyilatkozatok alátámasztják azt az elképzelést, hogy Drakula valójában egy “elkötelezett keresztény” volt, aki úgy látta, hogy a megszálló törökök elleni “igazságos háborúja” “elsősorban a kereszténység megvédését célozza az iszlámmal szemben”.

Ibrahim írásában megemlít egy történészt, aki szerint Vlad “a hitetlenek elleni keresztény keresztes lovagnak” tekintette magát. Olyan valaki volt, akit gyakran lehetett román szerzetesek társaságában látni. Előszeretettel látogatott el és elmélkedett a tismanai és a snagovi kolostorokban, ahol, mint régóta hírlik, Vlad földi maradványai találhatók.

Amellett, hogy személyesen megalapította Comana kolostorát, Vlad adományokat küldött az Athosz-hegyre is. Ez a hegy Ibrahim szerint a mai napig az “ortodoxia fellegvára”.

“Még a halálbüntetés kiszabásakor is ragaszkodott ahhoz, hogy minden bűnösnek ítélt keresztény ember keresztény temetési szertartásban részesüljön – tette hozzá. – A 15. században ezek mind pozitív példák arra, hogy Vlad korának és helyi kötődésének megfelelően elkötelezett keresztény volt.”

Mindezeket figyelembe véve nézzük meg, hogyan váltott át Vlad történelmi és kulturális hagyatéka az „elkötelezett keresztényből” vérszívó vámpírrá?

Ibrahim szerint azok a hollywoodi “narratíva-alakítók”, akik „Vlad alakjának megformálásakor kihagyták vagy éppen tisztára mosták az iszlám negatív szerepét”, ugyanúgy nem szóltak keresztény hátteréről, vagy éppen a kegyetlenségét tápláló motivációként démonizálták.

„Mielőtt a világban megjelentek voltak az álhírek, létezett ún. áltörténelem is, és a célja mindig ugyanaz volt: a nyugati elemek démonizálása, méghozzá úgy, hogy eltúlozzák őket és megfosztják valós kontextusuktól. Mindenekfelett pedig, miközben eltusolták vagy démonizálták a keresztény vonatkozásokat, szépen eltusolták az agresszív iszlám megnyilvánulásait” – mondta.

Ibrahim szerint ezt támasztja alá az a tény, hogy az évszázados történetek ellenére Vladot mindmáig hősként tisztelik szülőhazájában, Romániában.

Ibrahim azt is hozzáteszi, hogy „mind a mai napig, valahányszor korrupcióról vagy erkölcstelenségről esik szó a románok körében, rezignáltan így zárják le a beszélgetést: „Hol vagy, öreg herceg, Vlad, kapd el őket mindannyiukat” – idézve egy régi verset.

Ibrahim más történelmi személyekre is rámutatott, akiket egykor a kereszténység védelmezőjeként dicsértek. Ilyen például Oroszlánszívű Richárd, Szent Lajos és Szent Ferdinánd. Az ő tekintélyüket is évszázadokon keresztül „szisztematikusan rombolták a tudományos körökben, hírnevüket meggyalázták, és senki sem állt ki mellettük.”

Vlad esetében pedig – mondta Ibrahim – hősünk egyszerűen nem kapott tisztességes megítélést.

“Az őt démonizáló, nyíltan propagandisztikus elemzéseket hitelesnek vették és veszik máig is, míg azokat a forrásdokumentumokat, amelyekből az életrajzát rekonstruáltam, teljesen figyelmen kívül hagyták” – mondta.