A szentmise szimbólumai – látható jelek a Láthatatlanról – Zarándok Est Puskás Antal OSPPE atyával

Szeptember 18-án este elindult a Zarándok Esték második évada. A meghirdetett előadót érintő váratlan esemény miatt Dr. Rumszauer Miklós atya helyett Puskás Antal OSPPE pálos tartományfőnök tartotta meg az estét „A szentmise titkos szimbólumai” témában.

Következő alkalom: 2025. október 16. (csütörtök), 19:00, Pécs, Szent Imre-templom
Előadó: Heiter Robert Gottfried atya (szepetneki plébános)
Téma: „Ó, mondd, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet?” – Miért nem tudunk ünnepelni?

Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Itt tud regisztrálni: REGISZTRÁCIÓ

Az estet Harasztovics Arnold, a Zarándok.ma alapító-főszerkesztője személyes tanúságtétele nyitotta meg: református gyökereit, hivatás- és hitválságát, majd a katolikus egyházzal és a szentmisével való fokozatos találkozását osztotta meg. Elmondta, hogyan vált számára „valóságossá” az, ami az oltáron történik; 2015 karácsonyán elsőáldozó lett, majd bérmálkozott is. Tanúsága emlékeztetett: a szentmise nem „megszokott vasárnapi program”, hanem találkozás Jézussal, aki formál és táplál.

Puskás Antal atya abból indult ki, hogy a szentmise minden látható jele a láthatatlan misztériumra mutat. Közérthetően, mégis teológiai mélységgel bontotta ki a szimbólumok jelentését:

• Testtartások és gesztusok: az állás tisztelet és a feltámadt Krisztussal való egység; az ülés a tanítvány figyelő tartása; a térdelés az imádás jele. A kitárt kéz (nyitottság, önátadás) és az összetett kéz (összeszedettség, engedelmesség) nem „dísz”, hanem belső valóságot fejez ki.
• Be- és kivonulás: nem puszta „ceremónia”, hanem az Úr fogadása a közösségben. Érdemes előbb érkezni – a várakozás imája része a liturgiának.
• Az oltár megcsókolása és az ereklye: az oltár Krisztust jelképezi; a beépített ereklye az ősegyház vértanúi fölött bemutatott misék emlékét hordozza.
• Fények: gyertyák és örökmécses: a gyertya nem hangulati elem, hanem az áldozat tüzének jele; az örökmécses az ószövetségi tűzoszlop folytatása – Isten jelenlétének jelzése.
• Tömjénezés: három fő helyen történik (evangéliumos könyv, pap és hívek, majd a konszekráció). Jelentése kettős: elhomályosítja az érzékeinket, hogy érezzük a szent titkot, és „jóillatú áldozatként” Istenhez száll.
• Felajánlás: a borhoz cseppentett víz Krisztus istensége és embersége egységét jelképezi – és azt, hogy mi, „a vízcsepp” Krisztusba oltódunk.
• A kenyértörés (fractio): az Isten Báránya alatt a megtöretés és a kehelybe ejtett kis darabka a halálra és a feltámadásra mutat; élő áldozat történik.
• Szentáldozás: a méltó testtartás segíti a belső odafordulást. A kézbe- és nyelvre-áldozás kérdését történeti és egyházi szabályozási keretben tisztázta (VI. Pál Memoriale Domini), kiemelve: a lényeg a Krisztus iránti tisztelet.
• Liturgikus ruhák: az alba a keresztség fehér ruháját idézi; a stóla a szentségközlő szolgálat tekintélye; a miseruha (kazula) az „édes iga” – a papot és a közösséget körülölelő kegyelem jele.

A közönségkérdések a kitárt kéz helyes tartásától a templomi öltözködés lelkületén át a kétszín alatti áldozás lehetőségéig terjedtek. Antal atya hangsúlyozta: a külső formák értelme, hogy a szív Istenhez rendeződjön; ahol lehetséges és szabályozott, a kétszín alatti áldozás (különleges alkalmak, kisebb közösségek) élőbbé teheti a részvételt.

Az est végén – a Zarándok Esték hagyományához híven – Ároni áldással bocsátották el az előadót.