Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a nyolc boldogság első mondásáról elmélkedett. A „lélekben való szegénység” azt igényli, hogy mindent Isten ajándékaként fogadjunk el és küzdjünk a pazarlás és a leselejtezés uralkodó mentalitása ellen – mutatott rá a pápa.
Az évközi negyedik vasárnap evangéliumi szakaszához fűzött elmélkedésében Ferenc pápa három kihívást javasolt a pazarlás ellen: ne pazaroljuk el önmagunkat, saját életünket, ne pazaroljuk el a kapott ajándékokat, elősegítve a javakban való osztozás ökológiáját, valamint tanúskodjunk arról, hogy minden emberi élet szent és egyedi, sérthetetlen minden életkorban és minden körülmény között.
A vasárnapi evangéliumi szakasz a Nyolc boldogságról szól – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd idézte Máté evangéliumából az első és alapvető boldogmondást: „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa” (vö. Mt 5,1-12). Kik a „lélekben szegények”? – tette fel a kérdést a pápa, majd meghatározta: azok, akik tudják, hogy nem elegek önmaguk számára és úgy élnek, mint „Isten koldusai”, akik érzik, hogy szükségük van Istenre és elismerik az Őtőle származó jót, mint ajándékot, mint kegyelmet. Aki lélekben szegény, az megbecsüli, amit kap; tehát azt kívánja, hogy semmilyen ajándék se menjen kárba. Ferenc pápa beszédében a lélekben szegényeknek erre a jellemző aspektusára kívánt összpontosítani: ne pazarolj. A lélekben szegények arra törekszenek, hogy semmi ne vesszen kárba. Maga Jézus mutatja meg nekünk a pazarlás tilalma jelentőségét például a kenyér- és halszaporítás után, amikor azt kéri a tanítványoktól, hogy gyűjtsék össze a megmaradt élelmet, hogy semmi se vesszen el (vö. Jn 6,12). (Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen”). Ha nemet mondunk a pazarlásra, akkor lehetővé válik, hogy megbecsüljük önmagunk, az emberek és a dolgok értékét. Sajnos azonban ezt az alapelvet gyakran figyelmen kívül hagyják, főleg a jobb módú társadalmakban, ahol a pazarlás és a leselejtezés kultúrája uralkodik: mind a kettő egy nagy csapás – állapította meg a pápa, majd három kihívást javasolt a pazarló mentalitással szemben.
Az első kihívás: ne pazaroljuk az ajándékot, ami vagyunk. Mindnyájan értékesek vagyunk képességeinktől függetlenül. Minden nő, minden férfi nem csak tehetségében, hanem méltóságában is gazdag, Isten szereti, értékes. Jézus emlékeztet minket arra, hogy nem azért vagyunk boldogok, amink van, hanem azért, amik vagyunk. Amikor valaki elhagyja magát és lemond magáról, saját magát pazarolja el – mondta a pápa, arra buzdítva, hogy Isten segítségével küzdjünk a kísértés ellen, hogy alkalmatlannak, elhibázottnak tartsuk magunkat, és sajnálkozzunk magunkon.
A második kihívás: ne pazaroljuk el a kapott ajándékokat. Ferenc pápa utalt rá, hogy a felmérések eredményei szerint a világban minden évben kárba vész a teljes élelmiszertermelés körülbelül egyharmada, miközben olyan sokan éhen halnak! A teremtett világ erőforrásait nem szabad ilyen módon felhasználni; a javakat meg kell őrizni és meg kell osztani másokkal, úgy, hogy senki se szenvedjen hiányt a szükséges dolgokban. Ne pazaroljuk el, amink van, hanem terjesszük az igazságosság és a szeretet, a javakban való osztozás ökológiáját.
Végül a harmadik kihívás: ne selejtezzük le a személyeket. A pápa összefoglalta a napjainkat jellemző leselejtezés kultúrájának mentalitását: addig használlak, amíg szükségem van rád; amikor már nem érdekelsz vagy utamban vagy, kidoblak. Így bánnak mindenekelőtt a legtörékenyebbekkel: a meg nem született gyermekekkel, az idősekkel, a szükséget szenvedőkkel és a hátrányos helyzetűekkel – mutatott rá a pápa, erőteljesen elítélve ezt a gyakorlatot: az embereket nem lehet kidobni, a hátrányos helyzetűeket nem lehet kidobni! – hangoztatta. Minden egyes ember szent és egyedi ajándék, minden életkorban és minden körülmény között. Tartsuk tiszteletben és mozdítsuk elő mindig az életet! Ne dobjuk el az életet!
A pápa ezután szokása szerint lelkiismeretvizsgálatra buzdította a híveket. Tegyünk fel magunknak néhány kérdést. Először is, hogyan élem meg a lelki szegénységet? Tudok-e helyet adni Istennek, hiszem-e, hogy Ő az én javam, az én igazi, nagy gazdagságom? Hiszem-e, hogy Ő szeret engem, vagy szomorúan lemondok magamról, elfelejtve, hogy ajándék vagyok? És azután: vigyázok-e arra, hogy ne pazaroljak, felelősségteljesen használom-e a dolgokat, a javakat? És hajlandó vagyok-e megosztani azokat másokkal, vagy önző vagyok? Végül: a legtörékenyebbeket is értékes ajándéknak tekintem-e, védelmezem-e őket Isten kérésnek megfelelően? Emlékszem-e a szegényekre, a nélkülözőkre? A kérdések felsorolása után Ferenc pápa a Szűzanyához, a Boldogságok Asszonyához fohászkodott. Mária segítsen nekünk, hogy tanúságot tegyünk az élet ajándékának öröméről, és az önajándékozás szépségéről.
Ferenc pápa felhívása a Szentföld és Ukrajna békéjéért
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a hívek imáit kérte Izrael és Palesztina, valamint Ukrajna békéjéért, sürgette a dél-kaukázusi humanitárius helyzet megoldását, emlékeztetett a lepra elleni küzdelem világnapjára, majd meghallgatta a Katolikus Akicó ifjúsági részlegének béke-felhívását. Végül bejelentette kedden kezdődő afrikai apostoli látogatását, amely ez alkalommal a Kongói Demokratikus Köztársaságnak és a Dél-szudáni Köztárságnak szól.
A pápa nagy fájdalmának adott hangot a Szentföldről érkező hírek miatt. Tíz palesztin, köztük egy nő vesztette életét Palesztinában az izraeli terrorellenes katonai akciók során, pénteken este pedig Jeruzsálem közelében egy palesztin megölt hét izraeli zsidót, hármat pedig megsebesített, miközben távoztak a zsinagógából. A halál napról napra fokozódó spirálja csak azt eredményezi, hogy kioltja a két nép közötti bizalom még létező néhány halvány szikráját – fejtette ki Ferenc pápa, utalva rá, hogy az év eleje óta több tucat palesztin halt meg az izraeli hadsereggel vívott tűzharcokban. A pápa arra kérte a két kormányt és a nemzetközi közösséget, hogy azonnal és késedelem nélkül találjanak más utakat, amelyek magukban foglalják a párbeszédet és a béke őszinte keresését, majd a Szent Péter téren összegyűlt hívek imáit kérte ezért a célért.
Ferenc pápa ezután megújította felhívását a dél-kaukázusi „Lachin-folyosón” kialakult súlyos humanitárius helyzet miatt. Közelségéről biztosította mindazokat, akik a tél közepén kénytelenek ilyen embertelen körülményekkel szembenézni. Ismét a nemzetközi közösséghez fordult, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést és találjanak minél előbb az emberek javát szolgáló békés megoldásokat.
A pápa emlékeztetett rá, hogy vasárnap volt a lepra elleni harc világnapja. Sajnálattal állapította meg, hogy a világ különböző részein a betegséghez kapcsolódó megbélyegzés továbbra is súlyos emberi jogi jogsértéseket okoz. Ferenc pápa együttérzését fejezte ki mindazoknak, akik emiatt szenvednek és bátorította azokat az erőfeszítéseket, amelyek a Hansen-kórban szenvedő felebarátaink teljes mértékű integrációjára irányulnak.
A pápa ezután üdvözölte az itáliai és más országokból érkezett híveket, közöttük a panamai és spanyolországi zarándokokat, akik nagy tapssal fogadták köszöntését. Nagy szeretettel köszöntötte továbbá a római egyházmegye Katolikus Akciójának fiúit és lányait, akik a „Béke karavánja” rendezvény alkalmából jöttek el a Szent Péter térre. Köszönetét fejezte ki ezért a kezdeményezésért, amely idén még értékesebb, mert „a meggyötört Ukrajnára gondolva a békéért való elkötelezettségünknek és imáinknak még erősebbnek kell lenniük” – mondta a pápa, arra buzdítva, hogy gondoljunk Ukrajnára, és imádkozzunk az ukrán népért, amelyet annyira bántalmaznak.
Ezután Ferenc pápa a hagyománynak megfelelően, az Apostoli Palota ablakából a közvetlenül a mellette álló fiúra és lányra utalva így szólt a fiatalokkal megtelt, lelkesen éljenző, zászlókat és a békét éltető színes feliratokat lobogtató térhez: „Most hallgassuk meg az üzenetet, amelyet a mellettem lévő barátaitok fognak felolvasni nekünk”.
A Katolikus Akció ifjúságának békekiáltása
„Az ukrajnai háború nagyon elszomorít minket” – olvasta a Katolikus Akció ifjúsági részlegének üzenetét a Ferenc pápa mellett álló lány – „nagyon érezzük ezt a háborút, mert közel van hozzánk. De a valóságban sok más távoli háború is van, amelyekről nem beszélnek. Ma az a reményünk, hogy kiáltásunk a békéért eljut mindenkihez”. Üzenetükben a fiatalok meghatározták, hogy mit jelent a Katolikus Akció ifjúsága számára a „béke” szó. Annyit jelent, mint ajándék, barátság, család, összhang. Ott van béke, ahol szép a környezet és mindenki ugyanannak a csapatnak a tagja, ahol létezik egymás valódi tisztelete. Az idei rendezvény jelszava a sport világából vett metafora volt: „A békére eddzük magunkat”. A Katolikus Akció ifjúsága üzenete végén köszönetét fejezte ki a pápának a világbéke előmozdítása iránti elkötelezettségéért: „Te vagy a béke legjobb edzője, akit csak kívánhatunk magunknak! Veled mindannyian pályára lépünk, hogy szurkoljunk a békéért!”
A pápa végül az Úrangyala elimádkozása után mondott felhívásai és köszöntéseit követően bejelentette, hogy kedden apostoli útra indul a Kongói Demokratikus Köztársaságba és a Dél-szudáni Köztársaságba. Köszönetét fejezte ki a polgári hatóságoknak és a helyi püspököknek a meghívásokért és a látogatások előkészítéséért, és szeretettel köszöntötte a két ország kedves népeit, akik várják látogatását.
Ezeket az országokat régóta tartó konfliktusok teszik próbára: a Kongói Demokratikus Köztársaság különösen az ország keleti részén szenved a fegyveres összecsapásoktól és a kizsákmányolástól; míg az évek óta tartó háború által sújtott Dél-Szudán alig várja, hogy véget érjen a szüntelen erőszak, amely olyan sok embert kényszerít arra, hogy kitelepítettként és nagyon nehéz körülmények között éljen. Ferenc pápa továbbá jelezte, hogy Dél-Szudánba Canterbury érsekével és a Skót Egyház Közgyűlésének moderátorával együtt érkezik: így testvérekként együtt fogják megélni a béke ökumenikus zarándoklatát. Arra kért mindenkit, hogy imádsággal kísérje ezt az utazását, majd szép vasárnapot kívánva búcsúzott a Szent Péter téren összegyűlt hívektől.
Forrás: Vatican News
