A francia templomok napjainkban sajnálatos módon hajlamosak arra, hogy lángra kapjanak
2019. április 15-én volt a nagy tűzvész a párizsi Notre-Dame-ban, a nantes-i Szent Péter és Szent Pál katedrálisban pedig most július 18-án korán reggel keletkezett tűz. A két szerencsétlenség között eltelt 15 hónap alatt több mint húsz egyházi épület lángolt Franciaországban. Ez már azért kezd sok lenni.
A párizsi székesegyház leégésének okai még mindig ismeretlenek. Nantes-ban viszont erős a gyanú: a tűz eredete minden bizonnyal bűncselekmény, éppúgy mint a Notre-Dame égését egy hónappal megelőzően, 2019. március 17-én a párizsi Saint-Sulpice templomban keletkezett tűzvész esetében is.
Amint már megírtuk, nem ez az első tűzvész a nantes-i székesegyház történetében, sőt, a templom története meglehetősen viharosnak mondható. A 15. század elején megkezdett építkezést rövid idő elteltével felfüggesztették, mert a Bretagne-i Hercegséget a francia királysághoz csatolták. A következő évszázadokban több fázisban, hol itt, hol ott építették tovább, de végül csak 1891-re lett teljesen készen.
A francia forradalom idején az épületet kirabolták és istállóvá alakították. A II. világháború sem kímélte a templomot. 1944. június 15-én, nem sokkal a normandiai partraszállás után többszáz bombatalálat érte a várost, az egyik bomba telibe találta a sekrestyét, és nagy károkat okozott az apszisban és három oldalkápolnában.
1972 januárjában egy tetőfedő okozott véletlenségből óriási tüzet. A hatalmas lángok a templomtető faszerkezetét pusztították el. (A teljes restaurálás egészen 2013-ig tartott.) A mostani tűzesetnél azonban már az első pillanattól kezdve felmerült a bűncselekmény lehetősége. Pierre Sennès nantes-i államügyész leszögezte, hogy a tűz három helyen lobbant fel: a nagyorgona mögött, illetve a földszinten, a hajó jobb és bal oldalán. Márpedig ha három helyen egyszerre lobbannak fel a lángok, az legalábbis elgondolkodtató. A nyomozás nem véletlenül „szándékos gyújtogatás” felderítésére irányul.
Az 1619-1620 körül épített nagyorgona Franciaország egyik legszebb hangszere volt. Korábban már kétszer is a pusztulás szélén állt. A francia forradalomban az akkori orgonista, Denis Joubert úgy mentette meg az orgonasípokat a beolvasztástól, hogy a Marseillaise-t játszotta el az orgonán a tomboló forradalmároknak, az 1972-es tűzvész idején pedig a tűzoltók csapata az életveszéllyel is szembe szállva letakarta és a takarón át vízzel locsolva hűtötte az értékes hangszert.
Szóval, a nagyorgona most teljesen elpusztult, és ugyanígy teljesen elpusztultak a stallumok, a hőségtől szinte felrobbanó rózsaablak és a Bretagne-i Anna hercegnő (1477-1514) ajándékából készült üvegablakok, amelyek a korábbi viszontagságok után immár az egyedüli eredeti középkori ablakok voltak. Szerencsére épen maradt Bretagne-i Anna szüleinek, II. Ferenc hercegnek és Foix-i Margit hercegnőnek a síremléke.
A katedrális teteje is épen maradt, éspedig azért, mert a restaurálás óta betonból volt, nem pedig fából.
Philippe de Villiers, a Chirac-kormány kulturális államtitkára a következőket posztolta a Twitteren: „A párizsi Notre-Dame leégése után a nantes-i katedrálisban keletkezett tűz miatt a francia elitnek el kellene gondolkodnia arról, mekkora a fejetlenség és a felfordulás az országban. Szemünk előtt folyik a civilizáció lebontása. A karantén alatt a templomok zárva voltak. Most pedig lángolnak.”
A templomok és kápolnák rombolása, rongálása, megszentségtelenítése és felgyújtása egyre gyakoribb Franciaországban. Az „antifák” így üdvözlik ezt a jelenséget egy Twitter bejegyzésben: „Az egyedüli templom, amelyik fényt áraszt, az a templom, amelyik ég.”
A folyamat annyira szembeszökő, hogy egy neves ateista filozófus és esszéíró, Michel Onfray is kiállt a keresztény civilizáció védelméért. Július 18-án az LCI hírcsatornának nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy igazából a keresztényellenes cselekedetekről sajnos csak akkor esik szó, „ha ég egy katedrális”.
„Valamilyen médiában eladható dologra van szükség ahhoz, hogy a média beszámoljon a valóságról” – mondta Onfray. – „Ez elég döbbenetes. Hiszen egy dolog nem attól létezik, mert beszélnek róla a televízióban! Hadd emlékeztessek arra, hogy naponta 2-3 keresztényellenes cselekmény történik Franciaországban, de ezek csak akkor kerülnek szóba, ha egy katedrális lángol.”
Onfray, ez a nagyon termékeny, hedonista és cinikus filozófus, több mint 100 könyv szerzője, a kereszténység védelmére kelve kifejtette, hogy nem általában vallásellenes cselekményekről van szó. „Értsük meg egymást, itt a kereszténységet támadják. Néha még a judaizmust. De az iszlámot sokkal kevésbé.”
„Én egy civilizációt védek, és a mi kultúránk nyilvánvalóan zsidó-keresztény kultúra. Itt most csendben, minden zajt kerülve Franciaország keresztény gyökereinek a kiirtása folyik. Azok csinálják, akik szerint nem szabad megemlíteni az alkotmányban Franciaország keresztény gyökereit. A francia falvakban katolikus templomok állnak. Egy-egy helyen református templomok, mecsetek, zsinagógák is vannak, de általában véve mindenki nagyon jól tudja, hogy ez katolikus föld. Én ateista vagyok, de nem szállok szembe a történelmi evidenciával”
– jelentette ki Onfray.
