A kakasról

A kakasról sokaknak a gall kakas, a franciák jelképe, netán a gyógyítás görög istenének, Aszklépiosznak a szent állata jut az eszükbe, de a kereszténységben is gyakran használatos szimbólum.

A büszke kakas hangja áthatol a sötétségen. Kukorékolásáról időtlen idők óta hiszik az emberek, hogy elriasztja a rossz szándékú settenkedőket, a csavargókat, a vadállatokat, sőt még a gonosz szellemeket is. Mivel hajnalonként a fény érkezését harsogja világgá, a születő világosságnak, illetve magának Jézus Krisztusnak, a Feltámadásnak is egyik fontos jelképe lett.

A kakas alakjával gyakran díszítik a különböző tornyokat. Nemcsak a szélkakasokról van szó. Kakas látható több református templom tornyán is (Miskolc, Szeged, Kolozsvár). „Vaskakas” néven ismerik Győr város szimbólumát, amely 1594 előtt szintén egy templom tornyán ékeskedett. A törökök ekkor áthelyezték a Vízi kapu tornyára, és a monda szerint abban reménykedtek, hogy Győr majd akkor lesz újra keresztény, amikor ez a kakas megszólal. 1718 óta a kakas a kármeliták zárdájának tetején áll.

Milánó 4. századi püspökét, Szent Ambrust nemcsak erkölcsi és teológiai írásairól, hanem himnuszairól is ismerik. Egyik leghíresebb himnusza így szól:

Szent Ambrus: Himnusz kakasszóra

Világ teremtő Mestere,
Ki úr vagy éjen és napon,
Időt idővel váltogatsz,
S nincs műveidben unalom:

Szól már a napnak hirnöke,
Ki éber őr mély éjen át,
S az utazónak éji fény,
Mert minden órát megkiált.

A Hajnalcsillag kél szaván,
Égről borút elűz tova,
Elhagyja ártó útjait
Az éji kóborlók hada.

Hangján hajós erőre kap,
A tengerárra csend borul,
S az Egyház sziklaszál feje
Bűnét siratni elvonul.

Hát talpra keljünk könnyedén,
Kakas henyélőt kelteget
Ásítozóra rákiált,
Húzódozókat feddeget.

Kakas szaván remény fakad,
S a szenvedőnek enyhület.
Elrejti tőrét a lator,
S elbukott nyer új hitet.

Ó Jézus, a bukóra nézz,
Térítsen meg tekinteted.
Ha ránk tekintesz, hull a bűn,
S elmossa könny a vétkeket.

Ó fényesség, ragyogj belénk,
A lélek álmát megszakaszd!
Első szavunk tiéd legyen,
S amit fogadtunk, álljuk azt.

(Sík Sándor fordítása)

A kakas hangja örökre összekapcsolódik a keresztények szemében azzal az epizóddal, amikor Péter háromszor megtagadta Jézust.

Nagycsütörtök éjszakáján Jézus és tanítványai kimentek az Olajfák hegyére, és Jézus beszélt nekik közeli elárultatásáról. Szavaira Péter fogadkozni kezdett, hogy ő soha nem tagadja meg majd Mesterét, még ha meg is kell halnia vele. A többi tanítvány is ezt erősítgette.

Amikor aztán Jézust Kaifás főpap elé hurcolták, „Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.” (Mt, 26, 69-75)

És végül egy személyes vallomás. Kérem, hallgassák meg, hogyan adja elő az egyik legnagyobb magyar énekes, Réti József ezt a kis recitativót Johann Sebastian Bach János Passiójából. A kivételes zeneszerző és a csodálatos énekes leírhatatlan kifejező erővel, drámaian adja át Péter fájdalmát és sírását.