A jóság csendben növekszik
A vatikáni alkalmazottak számára 2023.december 21-én a VI. Pál teremben tartott pápai üdvözlő beszéd.
Olyan gyönyörű dolog felismerni Isten stílusát, amikor közösen elmélkedünk Jézus születésének misztériumáról. Isten stílusa nem grandiózus, nem harsány, hanem éppen ellenkezőleg, a rejtettség és a kicsinység stílusa. A két szó, a rejtett és a kicsiny, számunkra Isten szelíd természetére utal, aki nem azért jön el hozzánk, hogy megriasszon minket a nagyságával, vagy hogy ránk erőltesse magát a nagyszerűségével, hanem nagyon is hétköznapi módon teszi magát jelenvalóvá: egy lesz közülünk.
Rejtett és kicsiny. Isten egy újszülött gyermek kicsinységében rejtőzik, Máriában és Józsefben, egy olyan jegyespárban, amely nincs a figyelem központjában, egy istálló szegénységében, hiszen nem volt más hely számukra. Ezek Isten Fiának jellemző vonásai, aki később úgy mutatja meg magát a világnak, mint egy kis mag, amely a földbe rejtve elpusztul, hogy gyümölcsöt teremjen. Ő a kicsinyek Istene, az utolsók Istene. Vele együtt tanuljuk meg mindannyian, hogyan juthatunk az Isten országába, ahova az út nem a felszínes és mesterkélt vallásosságon, hanem a gyermekekhez hasonló kicsinnyé váláson át vezet.
Kedves barátaim, Ti jól ismeritek ezt a két szót. A munkátok itt a Vatikánban napról napra nagyrészt a háttérben zajlik, és gyakran olyan dolgokat végeztek, amelyek jelentéktelennek tűnhetnek. Pedig nem azok, éppen ellenkezőleg: hozzájárulnak az Egyház és a társadalom szolgálatához. Köszönöm ezt Nektek, és remélem, hogy a munkátokat a kollégákkal való kapcsolatotokban keresztény tanúságot téve tudjátok továbbra is a hála szellemében, derűsen és alázattal végezni. (…)
Biztosak lehettek abban, hogy a jóság, még ha rejtett és láthatatlan is, növekszik a csendben. A jóság csendben növekszik, sokszor meglepő módon megsokszorozódik, és az öröm illatát ontja. Emlékezzetek erre: a jóság csendben növekszik és hozza el az oly gyönyörű békét és a szív örömét. A rejtettségnek és a kicsinységnek ezt a stílusát kívánom a családotoknak és a gyermekeiteknek is. Ma olyan korban élünk, amikor az emberek a külsőségek megszállottjai. Mindenki magát igyekszik reflektorfénybe helyezni. A sminkek korát éljük, mindannyian festjük magunkat, és nemcsak az arcunkat, hanem a lelkünket is, és ez nem szép dolog. Magunkat próbáljuk reflektorfénybe helyezni, próbálunk elismerést szerezni, különösen a közösségi oldalakon keresztül. Kicsit olyan ez, mint amikor értékes kristálypoharakat szeretnénk, de nem foglalkozunk azzal, hogy a bor jó-e. Pedig a jó bort egyszerű pohárból isszuk. (…) Ami fontos, az az, hogy a szeretet, a gyengédség és a kölcsönös együttérzés jó borából ne legyen hiány. Ez Isten stílusa. Közelség, együttérzés és gyengédség. Ez Isten stílusa. A szeretet – ezt jól tudjuk – csendes, amelyet a mindennapi gesztusok rejtett és egyszerű módján élünk meg az egymásra való odafigyelésen keresztül.
És ez az, amit kívánok Nektek: legyetek az otthonotokban és a családotokban figyelmesek a mindennapi élet apró dolgaira, a hála apró gesztusaira, a törődésre. Amikor a jászolra tekintünk, magunk elé képzelhetjük Máriának és Józsefnek a megszületett gyermek iránti figyelmét és gyengédségét. Ezt a stílust kívánom mindannyiótoknak.
Fordította: Frick József
Forrás: vision2000.at
INRI, ez az ember egy gyakorlati Jóember. Intelligens. Jezsuita.
Erröl eszembe jut a jezsuita vicc:
NNégy szerzetes ül a szobában: egy bencés, ferences, egy domonkos és egy jezsuita. Mondják az esti zsolozsmát, amikor a szobában hirtelen kialszik a lámpa. Mi történik?
A bencés folytatja az imát, ő ugyanis fejből tudja a szöveget.
A domonkos prédikálni kezd a sötétség és a világosság misztériumáról.
„Testvéreim, ragadjuk meg a lehetőséget, és elmélkedjünk arról, mi mindent köszönhetünk Fény nővérünknek” – mondja a ferences.
Aztán egyszerre ismét világosság lesz.
A jezsuita ugyanis közben kicserélte a biztosítékot
Vagy egy másik:
A ferences és a jezsuita vitatkozik, hogy melyikük rendje a nagyobb és dicsőségesebb. Sehogy sem tudnak megegyezni, ezért kitalálják, hogy ráírják egy papírra a kérdést, és arra kérik Istent, írja meg reggelre a választ. Másnap meg is érkezik a felelet: „Fiaim! Hagyjátok abba ezt a buta vitát! Természetesen mindkettőtök rendje egyformán közel áll hozzám, hiszen egyházamat sokszínűnek teremtettem. Szeretettel: Jézus SJ.” (A jezsuiták neve után szereplő SJ a rend latin nevének kezdőbetűi -Societas Jesu- a jezsuita rendhez tartozást jelzi.)
Vagy a harmadik:
Szent II. János Pál pápa halála után találkozik Istennel a mennyországban. Isten így szól hozzá:
– Mivel olyan kitűnő munkát végeztél, teljesítem egy vágyadat. Az égvilágon bármit kérhetsz.
János Pál azt feleli:
– Nos, mindig is úgy gondoltam, ha lenne egy híd Afrika és Európa között, akkor Európa jobban megértené Afrika problémáit, és jobban értékelné e földrész kulturális kincseit. Ezért azt szeretném, ha építenél egy hidat Olaszország és Észak-Afrika között.
Isten azt válaszolja:
– Egy hidat Európától Afrikáig? Hát, ha belegondolok, milyen hosszúnak kellene lennie, és milyen sok acélra volna szükség, azt kell mondanom, ez fizikailag lehetetlen. Sajnálom, de volna egy másik vágyad?
János Pál meglepődik, hogy ez még Istennek is lehetetlen, aztán így felel:
– Akkor mit szólnál ehhez? Amikor pápa voltam, sokat kínlódtam, hogy megértsem a jezsuitákat. Mindig meglepő és kiszámíthatatlan dolgaik voltak, sőt néha felidegesítettek. Szóval, íme, a második vágyam. Mi lenne ha, hogy is mondjam, kezelhetőbbé tennéd a jezsuitákat?
Isten elgondolkodik, majd így szól:
– Hány sávot szeretnél arra a hídra – kettőt vagy négyet?”
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.