A jezsuita pap, aki az utolsó fotókat készítette a Titanicról
Több mint egy évszázaddal azután, hogy az Atlanti-óceán mélyére süllyedt, a Titanic továbbra is a legtöbbet tanulmányozott és vitatott hajó a történelemben. Még a legnagyobb Titanic rajongók sem tudnak arról, hogy a legutolsó fotót, amely valaha is készült a vízen úszó hajóról, egy jezsuita pap készítette, aki maga is termékeny fotós volt.
Francis Browne atya 1880-ban született Írországban. A jezsuiták által vezetett Milltown Teológiai és Filozófiai Intézetben tanult, és 1915-ben szentelte pappá Cloyne püspöke, Robert Browne, a nagybátyja, aki Browne atya szüleinek korai halála miatt gyermekkora óta nevelte őt.
Az ifjabb Browne az első fényképezőgépet Browne püspöktől kapta, és híres fotóssá vált. Fényképei között van egy gyűjtemény is az első világháborúról, amelyben lelkészként szolgált. A háborúban Francis Browne súlyosan megsérült egy gáztámadás következtében. Erőfeszítéseiért megkapta a brit Military Cross kitüntetést.
Leghíresebb hozzájárulását a fényképészethez mégis a Titanicról készült fényképei jelentik, amelyek megörökítették az életet az óceánjáró fedélzetén, nem sokkal elsüllyedése előtt.
E. E. O’Donnell jezsuita atya a „Browne atya Titanic albuma: Egy utas fényképei és személyes emlékei” című könyvében azt írja, hogy Francis Browne úgy került a Titanicra, hogy Browne püspök „egy életre szóló”, kétnapos rövid hajóutat ajándékozott unokaöccsének a Titanicon.
A jezsuita pap az angliai Southamptonból az írországi Queenstownba hajózott, ahol véletlenül kiszállt még a hajó végzetes útja előtt. Browne-t azonban megérintette a halál szele: ugyanis a hajón összebarátkozott egy gazdag amerikai házaspárral, akik felajánlották, hogy vesznek neki jegyet az út hátralevő részére.
A pap táviratozott jezsuita elöljárójának, amelyben engedélyt kért. Queenstownban az atya azt a választ kapta: „SZÁLLJ LE ARRÓL A HAJÓRÓL!” Browne állítólag élete végéig megőrizte az üzenetet.
A queenstowni kiszálláskor a pap valószínűleg az utolsó képeket készítette a víz felszínén úszó hajóról. (Egy másik utas és fotóstárs, Kate Odell is kiszállt ugyanabban az időben, és hasonló képeket készített az induló luxusgőzösről.)
A Titanic kísérteties utolsó képei mellett Browne számos fotót készített a szerencsétlenül járt hajó fedélzetén, köztük az utolsó ismert képeket a legénység tagjairól, például Edward Smith kapitányról.
A pap megörökítette az egyetlen ismert képet is a Titanic távíró szobájáról, ahonnan a hajó távírászai kétségbeesett segélykérő üzeneteket küldtek az április 14-ről 15-ére virradó éjszakán néhány perccel a hajó elsüllyedése előtt.
A könyvében O’Donnell azzal érvelt, hogy nem amiatt ismerik mára Browne-t úgy, mint minden idők egyik legnagyobb fotósát, mert a Titanic fedélzetén tartózkodott, hanem életműve, a közel 42.000 fényképet tartalmazó fotógyűjteménye miatt.
O’Donnell megjegyezte, hogy az atya Titanic-fotógyűjteménye nemcsak történelmi ritkasága miatt érdekes, hanem azért is, mert „egy olyan embertől származó korai alkotások, aki a fotóművészet mesterévé vált.”
Browne-t 1960-ban bekövetkezett halálakor „bátor és szeretetreméltó emberként” méltatták, aki „nagy befolyást gyakorolt a jóra”, és akit katolikus és protestáns barátai egyaránt szerettek.
A Titanic tragédiájára reflektálva maga Browne is írt arról, hogyan tudta meg a katasztrofális elsüllyedés hírét, amelyet „eleinte csak suttogtak, majd cáfoltak, míg végül hangosan kiabálta a borzalmas részletekre is kiterjedően a miriád torkú sajtó”.
Írországban eközben „nem feledkeztünk meg azokról, akiket örömteli reménnyel és bizakodással láttunk a bajban esedezni, – írta – ezért összegyűltünk a nagy katedrálisban, hogy imádkozzunk az eltávozottakért, és azokért, akikre a bánat súlya nehezedik”.
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Catholic News Agency
