A házaspárrá válás időszaka: A kulcs a kommunikáció

– Családépítő sorozatunkban, különösen a házaspárrá válás időszakáról beszélve, a szeretet szó gyakori elhangzása mellett talán legtöbbször a kommunikáció kifejezést használtad legtöbbször. Tudom, hogy sok jegyespárral és házaspárral állsz közvetlen kapcsolatban és ismered a családok gondjait. Hogy látod, milyennek ítéled meg a hétköznapokban megélt kommunikációt?

– Tapasztalatom az, hogy sok házasság és családi élet azért nem boldog, mert hiányos a kommunikáció képessége, vagyis a párbeszéd, a dialógus, a beszélgetés, a dolgok kibeszélése és megbeszélése. Pedig -egy hasonlattal élve- ami a szív az emberi testnek, az a kommunikáció a házasságnak. A jó házasság feltétele a jó kommunikáció. Ha van egyáltalán olyan bölcs tanács, amely nélkül egy fiatal pár nem kezdheti el közös életét, akkor az az, hogy minden áron tanuljanak meg nagy szeretettel és türelemmel jól kommunikálni, és tartsák nyitva minden körülmények között a kommunikáció csatornáit. A házastársak közötti szeretet akkor valósul meg, ha mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól kommunikáljanak. Nagyon fontos, hogy ha azt érezzük is, hogy hát nálunk is gondok vannak a kommunikációval, ne keseredjünk el. Ne érezzük azt, hogy mi lekéstünk valamiről. Mindig lehet újabb és újabb utakat találni, mindig lehet keresni a dialógus által az egymás szívéhez, egymás jobb megértéséhez vezető utat. Ebben akar segítség lenni ez a rádiósorozat is, ezzel témával foglalkozik számos keresztény kiadvány, munkafüzet vagy könyv is, melyeket könnyen beszerezhetünk. És hogy mi a gyümölcse a jó kommunikációnak? 1. önmagunk megértése: amit megfogalmazunk, azt magunk is jobban értjük. Láthatóvá válik a rejtett szeretet is. 2. Lelki békesség: megszűnnek a rejtett zúgok, tudatosodnak elfojtott érzések és gondolatok. 3. Megszületik az egység érzése, a harmónia és a boldogság két ember kapcsolatában.

A házastársak közötti kommunikációnak három egyszerű és hatékony szabálya van: beszéd, figyelem és megértés. Az elkövetkezendőkben, mindenikre majd egy egész műsort szánunk, ma vegyük szemügyre a helyes kommunikáció első alapelvét – a beszédet.

Egyszer egy férfi azt mondta: „Amióta összeházasodtunk, kicsit szétesett a házasságunk. Sosem veszekszünk, de nem is szólunk egymáshoz. Ez a némaság megőrjít.” Később feleségével is elbeszélgettem, ő meg ezt mondta: „Nincs miről beszélnünk. Akárhányszor régebben barátainkhoz mentünk, mindig kritizálta, amit mondtam, vagy ahogyan beszéltem. Úgyhogy aztán le is szoktam a beszédről”. Ez a két, intelligens ember úgy viselkedett, mint az a két zenész, akik duettet játszottak, és amikor rosszhangzásúnak érezték a játékukat, ahelyett hogy tovább gyakoroltak volna, inkább szétváltak és abbahagyták a zenélést. Úgy éreztem, hogy ennek a fiatal házaspárnak zátonyra futott a házassága, mert hagyták, hogy közéjük álljon a sértődés magas fala. Arra bíztattam, hogy merjenek tiszta lappal újra kezdeni. Üljenek le és beszéljék ki magukat, mondják ki összes sérelmeiket. Mivel szerették egymást, megegyeztek, hogy ezentúl ha nézeteltérés adódik, ahelyett hogy elfordulnának egymástól, igyekezni fognak beszélni a gondjaikról.

– A házasságban is úgy van, hogy egyesek túl sokat, mások túl keveset beszélnek egymással, sokak beszédében pedig alig van tartalom. A hatékony kommunikáció tehát az, ha kibeszéljük magunkból az érzéseket, gondjainkat?

– Igen, így van. Az elfojtott neheztelés a házasságok egyik legnagyobb veszedelme. Szerintem az őszinte beszédből csak jó származhat, még akkor is, elsőre az eredmény megdöbbenés vagy sértett büszkeség. Én azért lelkipásztorként hozzáteszek valamit e tanácshoz, mert hiszem, hogy egy keresztény pár számára nem elegendő csupán a beszéd. Beszéljétek ki magatokból – szeretettel! Hát nem erre buzdít minket a Szentírás is? Szent Pál apostol az Efezus 4,15-ben azt tanácsolja, hogy szeretettel mondjuk meg mindig az igazat. Mondjuk meg – ez azt jelenti, hogy készek vagyunk beszélni dolgainkról, és nem menekülünk a hallgatásba, hogy mindenben nyitottak és őszinték igyekszünk lenni egymással szemben.

A jó beszélgetés kezdeményezésének kulcsa egyszerű: tegyünk fel kérdéseket! Mint testnek az étel, olyan a kérdés a házastársi kapcsolatnak. Egy kis gyakorlással hamar rájövünk, milyen kérdésekkel segíthetjük elő a beszélgetést. A „hogy érzed magad” jó kérdés lehet, de szükségképpen csak olyan egyszavas válaszokat válthat ki társunkból, mint „jól” vagy „nem túl jól”. A beszélgetés kérdésekkel való ösztönzésének alapelve az, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyek arra bátorítják a másikat, hogy elmondja hogyan érez egy bizonyos kérdéssel, eseménnyel kapcsolatban. Pl. Mi volt ma a legjobb dolog, ami veled történt? Miről nem beszéltünk eleget az utóbbi hónapban? Szerinted mit kellene másként csinálnom, hogy jobb feleség vagy férj lehessek? Vannak olyan szokásaim, amelyek bántanak? Tettem valami olyant, ami miatt neheztelsz rám? Mit gondolsz, mivel gazdagította házasságunk az életünket? Mi mindent tanultunk azóta, hogy összeházasodtunk?

Még néhány tanács a beszéd szabályaival kapcsolatosan:

1. Ne erőltessük a dolgot! Lesznek olyan alkalmak, amikor egyikünk sincs olyan hangulatban hogy túl mély vagy túl bonyolult dolgokat akarna beszélni. A beszélgetésnek természetesnek és szabadnak kell lennie.
2. Gyakran nézzünk a társunkra, amikor hozzánk beszél, legyen köztünk szemkontaktus.
3. Legyünk kitartóak és következetesek. Lehet, hogy először némely kérdések megfeneklenek. Ami nem megy ma, lehet bejön holnap. Tudjunk várni, türelmesnek is lenni. Társunk egy tágabb értelmű kérdésre azt válaszolhatja, hogy „nem tudom” vagy „erről nincs semmi véleményem”. Ne adjuk fel! Ragaszkodhatunk a témához, természetesen gyengéden, és mondjunk valami ilyesmit: „Jó, de akkor gondolkozzunk együtt hangosan!”

Sok házaspár, akikkel foglalkoztam, elmondta, hogy ezek a beszélgetést segítő javaslatok elmélyítették kapcsolatukat. Javaslom, próbálják ki kedves olvasóink is: ha időt szentelnek a beszélgetésre, biztosan közelebb fognak kerülni egymáshoz.