Fábry Kornél atya: Folytasd! – Bátorítás a Biblia egy év alatt utolsó száz napjára

Már kevesebb, mint száz nap van hátra a Biblia egy év alatt podcastból. De mi van akkor, ha elfáradtál, lemaradtál, vagy a próféták nehéz szavai között elveszett a kezdeti lelkesedés? Ebben a rendhagyó epizódban Fábry Kornél atya arra bátorít: ne add fel. Nem az számít, pontosan melyik napnál tartasz, hanem az, hogy tovább haladj, újra és újra megnyisd a szíved Isten Igéje előtt. Mert Isten szava akkor is munkálkodik benned, amikor még nem látod, milyen gyümölcsöt terem.

Az alábbiakban Fábry Kornél püspök atya videóüzenetét olvashatják.

Most, az utolsó száz nap előtt szeretnék egy pillanatra megállni veled ezen az úton, és néhány bátorító gondolatot megosztani.

Már hosszú ideje járjuk együtt ezt az utat. És talán van, amikor úgy érzed magad, mint Izrael népe a pusztában. Máskor talán olyan nehéznek érzed ezt az időszakot, mint azok a próféták, akiket üldöztek, vagy mint azok, akik száműzetésbe kerültek. Éppen ezért fontos időnként megállni, visszatekinteni, és emlékeztetni magunkat arra, miért indultunk el.

A kezdetekkor talán arra gondoltál, hogy a Leviták könyve, a Számok könyve vagy a Második Törvénykönyv lesz majd a legnehezebb. De sokak számára valójában a próféták jelentik az igazi kihívást. Hónapokon keresztül együtt haladunk velük, és újra meg újra halljuk figyelmeztető szavaikat: térjetek meg, forduljatok vissza Istenhez, készüljetek fel arra, ami következik.

Ez bizony megterhelheti az ember szívét.

A prófétai könyvek valóban a Biblia nehezebben olvasható részei közé tartoznak. Újra és újra arról hallunk, mit tett rosszul Izrael, hogyan fordult el Istentől, és hogyan figyelmeztették a próféták a népet. Ráadásul az Ószövetség jelentős részét ezek a könyvek alkotják.

De éppen ezért olyan fontos, hogy időrendben olvassuk őket. Nem egyszerűen egymás után haladunk végig a prófétákon, hanem megpróbáljuk megérteni, mikor szólaltak meg, kikhez beszéltek, milyen történelmi helyzetben hangzottak el a szavaik.

És már ezért is szeretnélek bátorítani: örülj annak, hogy eljutottál idáig!

Olyasmit teszel, amit nagyon sok ember soha nem tesz meg: végigjárod a Szentírás történetét, és nem egyszerűen elolvasod a Bibliát, hanem megpróbálod megérteni az üdvösségtörténet összefüggéseit is.

Az elején talán minden újnak és izgalmasnak tűnt. A prófétákhoz érve viszont könnyű elveszni a részletekben. Ilyenkor érdemes emlékeztetned magad arra, hogy most elsősorban a nagy történetet akarod követni. Nem kell minden egyes mondatot most azonnal tökéletesen megértened. Biztosan lesz még idő az életedben arra, hogy visszatérj egy-egy prófétához, és sokkal mélyebben tanulmányozd a könyvét.

Ezért arra kérlek: ne csüggedj el akkor sem, amikor mélyen benne járunk a prófétai könyvekben.

Előfordulhat ugyanis, hogy Isten megtérésre hívó szavát nem figyelmeztetésként, hanem elítélésként kezdjük hallani. A kettő között azonban óriási különbség van.

Isten szava rámutathat arra, amin változtatnunk kell. Meggyőzhet bennünket arról, hogy valamit rosszul teszünk. Arra hívhat, hogy forduljunk vissza hozzá. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor azt érezzük: nincs remény számunkra, Isten elutasított bennünket, vagy menthetetlenek vagyunk.

Még a Szentírás szavait is lehet rosszul alkalmazni. Tudjuk, hogy maga a kísértő is képes idézni az Írásból. Ezért fontos mindig azt keresnünk, hogy Isten mit akar valójában mondani nekünk.

Gondolj csak Izajás próféta könyvére. Vannak benne súlyos figyelmeztetések, de vannak a vigasztalásnak egészen csodálatos szavai is. Még a legkeményebb részeken is újra és újra áttör Isten reménységet adó szava.

Mintha ezt mondaná:

„Nem azért teszem ezt, mert el akarlak pusztítani. Azért teszem, mert meg akarlak menteni.” Ezt nagyon fontos észben tartanunk.

Jeff Cavins biblikus professzor egy egyszerű, de találó hasonlattal szemléltette a próféták szerepét. Gyermekkorában nyáron egész nap kint játszott a barátaival, bicikliztek, egyik kaland követte a másikat. Ez hasonlít a Biblia történeti könyveire: zajlanak az események, halad előre a történet.

Este azonban haza kellett mennie vacsorázni, és ott volt az édesapja, aki időnként elmondta neki, mit csinált rosszul, mire kellene figyelnie, és milyen következménye lesz annak, ha újra elkövet valamit.

Gyerekként természetesen inkább visszament volna játszani.

Felnőttként azonban már megértette: az édesapja azért figyelmeztette, mert szerette. Azt akarta, hogy jó irányba haladjon az élete.

Valahogy így vannak velünk a próféták is.

Talán szívesebben olvassuk a történeti könyveket. Szeretjük követni, mi történik Dáviddal, a királyokkal, a néppel. De szükségünk van a prófétákra is. Szükségünk van arra, hogy Isten időnként megállítson bennünket, és megmutassa, merre tartunk.

És ha hosszabb időn keresztül olvasod a prófétákat, egy idő után elkezded felismerni saját hangjukat is.

Amikor a szentmisében vagy az imaórák liturgiájában hallunk egy-egy rövid részletet, könnyen összemosódhat bennünk Izajás, Jeremiás vagy Ezekiel alakja. De amikor nagyobb összefüggésben olvassuk őket, egyszer csak kirajzolódik, mi foglalkoztatja különösen Izajást, mi az, ami Jeremiás szívét bántja, és mit akar Ezekiel elmondani a népnek.

Mindegyiküknek saját hangja van. Isten más és más módon használja fel a szívüket, személyiségüket és prófétai küldetésüket. És lehet, hogy valamelyikük különösen is megszólít téged.

Mike atya (az amerikai podcast házigazdája) például arról beszélt, hogy számára Jeremiás, a „síró próféta” különösen közelivé vált. Papként és lelkipásztorként mélyen megszólítják azok a részek, amelyekben Jeremiás a rossz pásztorokról beszél. Ezeket nem elítélésként hallja, hanem komoly figyelmeztetésként: légy éber, hívd vissza a népet, ne hanyagold el az erőseket, és ne hagyd magára a gyengéket.

Neked is lehetnek olyan prófétai szavak, amelyek különös módon a szívedig jutnak. És most szeretnék valami nagyon fontosat mondani azoknak is, akik úgy érzik, lemaradtak. Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit a Biblia egy év alatt hallgatóitól hallunk: „Nagyon szeretem, de már négy héttel le vagyok maradva.” Vagy öt héttel. Vagy még többel. Erre csak azt tudom mondani: semmi baj.

Ha folytatod, célba fogsz érni. Olyan ez, mintha egy későbbi repülőjárattal utaznál haza. Attól még hazaérsz. Talán nem akkor száll le a géped, amikor eredetileg tervezted, hanem valamivel később. De meg fogsz érkezni. Nem az a lényeg, hogy pontosan melyik napon tartasz. Az a lényeg, hogy folytasd.

És időnként érdemes egy kicsit vissza is tekinteni. Ne tedd szükségtelenül nehézzé ezt az utat. Lapozz vissza az elejére. Nézd meg, milyen gondolatok érintettek meg különösen. Gyűjtsd össze őket. Ne hagyd egyszerűen magad mögött azokat a pillanatokat, amikor Isten szava megérintette a szívedet.

Írd le őket. Ha használod a Biblia egy év alatt jegyzetfüzetet, lapozd át, amit eddig feljegyeztél. Lehet, hogy bizonyos napokon csak néhány szót írtál. Máskor semmit. De ha visszanézed ezeket a lapokat, hálával fedezheted fel: „Mennyi mindent tett velem az Úr ezen az úton!” Engedd, hogy Isten szava így újra felfrissítsen. Aztán menj tovább.

Mert ezen az úton kitartásra van szükség. Hűségre van szükség. Tulajdonképpen az egész üdvösségtörténet erről beszél: Isten hűséges, és bennünket is hűségre hív. Ez igaz a Biblia olvasására és hallgatására is.

És amikor egyszer elérsz a végére, talán te is örömmel mondod majd: „Megcsináltam! Végigmentem ezen az úton!” De ehhez nem hatalmas teljesítményekre van szükség.

Csak egy kevésre – minden nap. Egyszerűen csak hozz meg egy döntést! Nyomd meg a lejátszás gombot! Engedd, hogy az Úr szava behatoljon az elmédbe és a szívedbe! És ne add fel! A próféták minden figyelmeztetése végső soron a megtérésünket szolgálja.

A Biblia egészével kapcsolatban fennáll a veszély, hogy befogjuk a fülünket. Mondhatjuk azt: „Ezt nem akarom hallani.” De mondhatjuk ezt is: „Ez most nehéz. Talán kellemetlen is. De Isten azt akarja, hogy meghalljam. Valamiért most szükségem van erre.”

És nem baj, ha még nem tudod, miért. Nem kell most mindent megértened. Fogadd be! Jegyezd meg! Írd le! És ha az Úr később újra elő akarja hozni ezt a szót az életedben, meg fogja tenni. Hiszen erre való az életünk hátralévő része is: hogy egyre mélyebben megértsük mindazt, amit Isten mondott nekünk. Ne feledd azt sem, amit Szent Pál ír: „A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából.” (Róm 10,17) Még ha nem is értesz tökéletesen mindent, amit hallasz, Isten szava akkor is munkálkodik benned.

Isten igéje élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. És amit Isten kimond, az nem tér vissza hozzá eredménytelenül, hanem véghezviszi azt, amit ő akar. Amikor tehát Isten szavát hallgatod, nem egyszerűen egy irodalmi művet olvasol. Nem Shakespeare-t, nem Tolsztojt vagy egy másik nagy szerzőt. Ez Isten szava. Erő van benne.

És olyan módokon képes munkálkodni a szívedben, amelyeket talán most még elképzelni sem tudsz. Váratlan pillanatokban juthat eszedbe, és ott segíteni is tud akár egy döntésben vagy egy válaszadásban. De ehhez kell, hogy olvasd, halld Isten Igéjét.

A Biblia egy év alatt egyik legszebb gyümölcse, hogy közösséget formál. Emberek újra és újra találkoznak egymással, és kiderül: ő is hallgatja. A munkatársad, az ismerősöd, valaki a plébániádról, egy idegen, akivel véletlenül szóba elegyedsz. És ezekben a találkozásokban újra meg újra ugyanaz az érzés jelenik meg: a hála. Az ember érzi, hogy nincs egyedül ezen az úton. Egy közösség halad együtt előre.

És remélem, hogy amikor egyszer végigérsz ezen az éven, nem felejted el ezt az élményt. Sőt, talán újrakezded majd az egészet, és legközelebb magaddal hívsz valakit. Nagyon sokan arról számolnak be, hogy Isten ezen az úton olyasmit tesz az életükben, amit korábban még soha.

És igen, sokan azt is mondják: „Kicsit lemaradtam, de behozom.”

Vagy: „Lemaradtam, de emlékszem arra, amit mondtatok: csak indítsam el a következő részt. Az a nap, ahol éppen tartok, az az én mai napom.”

Pontosan. Valójában ez számít. Mindannyian ugyanazt az igét hallgatjuk. Ugyanaz a Szentlélek munkálkodik bennünk. De Isten szava és a Szentlélek minden egyes ember életében egyedülálló módon dolgozik. És néha még annak is jelentősége van, hogy lemaradtál.

Talán három héttel később hallgatsz meg egy részt, és egyszer csak felismered: „Pontosan ezt kellett ma hallanom.”

Vagy negyven nappal vagy lemaradva, és éppen az aznapi olvasmány ad segítséget abban, amin most keresztülmész. Máskor négy nappal maradtál le, és mégis pontosan az a mondat talál szíven, amelyre aznap szükséged van. Ez újra és újra megtörténik. És talán nem véletlenül.

Ezért folytasd!

És amikor Isten szavát hallgatod, két dolgot különösen is tarts szem előtt. A Katolikus Egyház Katekizmusának 236. pontja beszél a teológiáról és az isteni üdvrendről. A teológia itt azt jelenti: egyre mélyebben megismerni a Szentháromság titkát. Még egyszerűbben fogalmazva: megismerni mennyei Atyád szívét. Ez az egyik legfontosabb cél. Ismerd meg az Atya szívét!

A másik az isteni „ökonómia”, vagyis Isten terve. Az a terv, amelyet a Katekizmus már az első pontjában a jóság tiszta tervének nevez. Amikor tehát a Bibliát olvasod, ne feledd: ez nem egyszerűen intellektuális gyakorlat.

Nem egy maraton, amelyet mindenáron teljesíteni kell. Találkozol mennyei Atyád szívével. És találkozol az ő tervével. Ezáltal olyan alap épül az életedben, amelyre a jövőben is támaszkodhatsz. Most alapot építesz.

Az építkezés pedig időnként fáradságos. Néha fel kell tűrni az ingujjat. Néha nehéz. Néha úgy érzed, túl sok. De eljön majd az idő, amikor örülni fogsz, hogy megtetted. Mert amikor fújni kezd a szél, amikor viharok támadnak, amikor az élet próbára tesz, szükséged lesz erre az alapra.

És akkor a ház állva marad. Ezért szeretnélek ma bátorítani: folytasd! Akkor is, ha éppen nagyon lelkes vagy. És akkor is, ha egyáltalán nem érzel lelkesedést. Akkor is, ha pontosan ott tartasz, ahol a többiek. És akkor is, ha hetekkel lemaradtál. Nyomd meg újra a lejátszás gombot! Hallgasd Isten szavát!

Engedd, hogy formálja az elmédet és a szívedet!
Engedd, hogy megmutassa neked az Atya szívét!
És bízz abban, hogy Isten szava akkor is munkálkodik benned, amikor még nem látod pontosan, mit végez.

Imádkozom érted, ahogy minden nap. És tudom, hogy ennek a közösségnek a tagjai is imádkoznak egymásért.

Kérlek, te is imádkozz értem, imádkozz értünk, és imádkozz mindazokért, akik velünk együtt járják ezt az utat. Kornél atya vagyok. Alig várom, hogy holnap újra találkozzunk.