BIY HU cover 247. nap

247. nap: Igaz bűnbánat

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

Jeruzsálem és Júda helyreállításának újabb ígérete.

Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá: Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve: Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit. Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktől gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat.

De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit. Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom. Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik.
Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. „Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló.” Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt – mondja az Úr.

Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat. A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt.

Királyság és papság az eljövendő időkben.

Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem:

Azokban a napokban és abban az időben
igaz sarjat sarjasztok Dávidnak,
aki jogot és igazságot teremt az országban.

Azokban a napokban megszabadul Júda,
és biztonságban él Jeruzsálem.
És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják:
„Az Úr a mi igazságunk!”Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön. De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot.
Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:

Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje, csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim. Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak.

És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz: Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: „A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette”, és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik? Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek, éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.

5. KÜLÖNFÉLE TARTALMÚ RÉSZLETEK
Cidkija sorsa.

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy. Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki – mondja az Úr.

Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül.

A felszabadított rabszolgák ügye.

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat. Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket. Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket. Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem: „Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod.” De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra. Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli. De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek.

Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát – mondja az Úr –, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt. Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek. Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává. Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. Mert parancsot adok nekik – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ezért követeket küldtek, hogy kérjenek békét. Ezek így szóltak hozzá: „Szolgái vagyunk Nebukadnezárnak, a nagy királynak, és leborulunk előtted. Tégy velünk, amint tetszik. Majorjaink, egész földünk, vetéseink, nyájaink és gulyáink, bekerített karámaink mind szolgálatodra vannak. Használd őket, amint jónak látod. Városaink és lakóik szolgálatodra állnak. Gyere, és bánj velük tetszésed szerint!” Az emberek Holofernesz elé járultak, és átadták neki ezt az üzenetet. Ezután seregével levonult a partvidékre. A megerősített városokban helyőrséget hagyott, aztán válogatott férfiakat szedett össze, segédcsapatnak. A városok és az egész partvidék lakói koszorúkkal és dobszóra táncot lejtve fogadták. Ő azonban lerombolta szentélyeiket, és kivágta szent ligeteiket. Azt a parancsot kapta ugyanis, hogy a föld minden istenét semmisítse meg, s minden nemzet csak Nebukadnezárnak szolgáljon: minden nyelv és faj úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez. Így érkezett meg Ezdrelon elé Dotaia közelébe, amely Júdea nagy hegylánca előtt terül el. Geba és Szkütopolisz között ütött tábort, és egy egész hónapig ott maradt, hogy seregének élelmet szerezzen.

A zsidók ellenállásra készülnek.

Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket, igen nagy rémület vett erőt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért. Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyűlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt. Hírvivőket küldtek tehát egész Szamáriába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe. A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerősítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le. Jojakim, a főpap, aki abban az időben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülő síkság előtt fekszik, hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne. Izrael fiai aszerint jártak el, amint Jojakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben székelő tanácsa elrendelte.

Buzgó imádság és könyörgés az Úrhoz.

Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak. Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket. Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély előtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr előtt. Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. Az Úr meghallotta szavukat, és tekintetbe vette szorongattatásukat.
A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. Jojakim, a főpap és azok, akik vele az Úr színe előtt álltak – a papok és az Úr szolgái –, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait. Turbánjukon hamu volt. Minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.

Haditanács Holofernesz táborában.

Hírül vitték Holofernesznek, az asszír hadsereg főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, megerősítették a hegyek magaslatait, és a síkságon akadályokat helyeztek el. Nagy haragra gerjedt, és összehívta Moáb összes főemberét, Ammon hadvezéreit, a partvidék minden szatrapáját. Így szólt hozzájuk: „Kánaán fiai, mondjátok meg, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyen erős a serege? Miben rejlik hatalma és ereje? Ki a királyuk, aki élükön áll és vezeti seregét? A nyugati vidék lakói közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?”

Achior, Ammon fiainak vezére azt mondta neki: „Uram, hallgasd meg a beszédet szolgád szájából! Az igazságot mondom el neked erről a népről, amely a közeledben ezt a hegyvidéket lakja. Szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. Ez a nép a káldeusok ivadéka. Azelőtt Mezopotámiában laktak, mert nem akarták követni Káldea földjén lakó atyáik isteneit. Letértek hát őseik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért azok elűzték őket isteneik színe elől. Így tehát Mezopotámiába menekültek, s hosszú ideig ott éltek. Akkor Istenük meghagyta nekik, hagyják el lakóhelyüket, s menjenek Kánaán földjére. Ott telepedtek le, s igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. Később éhínség ütött ki Kánaán földjén, azért Egyiptomba vonultak, és ott maradtak addig, amíg ott élelmet találtak. Ott igen elszaporodtak, és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. Egyiptom királya ellenük fordult, és téglamunkára szorította őket. Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel sújtotta. Erre az egyiptomiak elűzték őket. Isten kiszárította előttük a Vörös-tengert, s a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. A puszta minden lakóját elűzték, s letelepedtek az amoriták földjén. Olyan erősek voltak, hogy kiirtották Hesbon minden lakóját. Majd átkeltek a Jordánon, és elfoglalták az egész hegyvidéket. Kiűzték maguk előtt a kánaánit, a perizitát, a jebuzitát, a szichemieket, valamint az összes girgasitát, és régóta ott élnek. Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jól ment a soruk, mert olyan Istenük van, aki gyűlöli a gonoszságot. Amikor azonban letértek a megszabott útról, egy részük elpusztult a sok háborúban, a maradékot meg fogságba hurcolták, idegen földre. Istenük templomát lerombolták, városaik pedig ellenségeik hatalmába kerültek. Most azonban, hogy újra Istenükhöz tértek, visszajöttek szétszórtságukból, azokról a helyekről, ahová elszéledtek, újra birtokba vették Jeruzsálemet, ahol templomuk található, és benépesítették a hegyvidéket, amely pusztasággá vált. Most tehát, uram és parancsolóm, ha ez a nép eltévelyedett és vétkezett Istene ellen, akkor látni fogjuk, hogy az romlásukat okozza. Akkor felvonulhatunk, és megtámadhatjuk őket. Ha azonban nincs gonoszság népükben, akkor óvakodjék, uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.”

Amikor Achior befejezte beszédét, az egész nép elkezdett zúgolódni, s összesereglett a sátor körül. Holofernesz főemberei, a partvidék és Moáb lakói mind azt mondták, hogy darabokra tépik. „Mi ugyanis nem félünk Izrael fiaitól, hiszen olyan nép, amelynek nincs sem ereje, sem hatalma kemény ütközetre. Vonuljunk csak fel! Seregednek csak egy harapás lesz, parancsolónk, Holofernesz!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az erőszakos ember elcsábítja társát,
és a balszerencse útjára vezeti.

Aki hunyorít szemével,
fondorlaton töpreng,
s aki összenyomja ajkát,
kész a gonoszsággal.

Ékes koszorú a fehér hajkorona,
az igazságosság útján található.

Jobb a béketűrő, mint a harcias hős,
a magán uralkodó,
mint aki elfoglal egy várost.

A sorsot ölbe vetik,
de minden döntés az Úrtól származik.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, magasztalunk és dicsőítünk téged. Mindennap áldjuk neved és hálát adunk neked. Segíts bennünket, hogy a te útjaidon járjunk, hogy hozzád tartozzunk! Segíts, hogy felvegyük mindennapi keresztünket és kövessünk téged! Segíts, hogy meg tudjuk tagadni magunkat, és Jézus nevében kérjük, hogy a tieid lehessünk minden egyes napon! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek mondatai mindig nagyszerűek – ahogy ezt már párszor megjegyeztem… „Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található” (Péld 16,31). Ha igaz életben őszültök meg, az a dicsőség koronája lesz számotokra. „Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost” (Péld 16,32). Ez is mennyire igaz! Könnyen átlátjuk és megmondjuk a másiknak, hogy mit tegyen. Arra már nehezebb rájönnünk, hogy nekünk mit kell tennünk, s ami még nehezebb, hogy erre rá is vegyük magunkat. Mekkora ajándék ez a képesség, hogy uralkodhatunk magunkon, és azt mondhatjuk: alárendelem magam Isten szavának, Isten akaratának, az Ő törvényének. Megadom magam a kegyelem törvényének.

Jeremiás 33. fejezete Isten ígéretéről szól. Tudjátok, itt Jeremiás még mindig börtönben van: „Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá” (Jer 33,1).  Mit mond neki ebben a helyzetben Isten? „Kiálts hozzám és meghallgatlak” (Jer 33,3).  A helyzet az, hogy Jeremiás börtönben van, Jeruzsálem még mindig ostrom alatt. Isten nem mozdította el a babiloniakat, nem szabadította ki Jeremiást, de emlékezteti, hogy csak kiáltania kell hozzá és Ő meghallgatja. Ez fontos felszólítás számunkra is. Emlékezzetek vissza: Dániel esetében, aki a népéért imádkozott, három hétre volt szükség, hogy Isten angyala megérkezzék hozzá. Az, hogy Isten csöndben van, nem azt jelenti, hogy nincs jelen. Ha úgy tűnik, hogy nem hallja, amit mondunk, nem jelenti azt, hogy nem törődik velünk.

Az Úr, miután az ítéletet követő pusztításról beszél, azt mondja: „Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt…” (Jer 33,9). A következő versekben is megerősíti ezt: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „»Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne«”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába” (Jer 33,10-11). Isten azt mondja, hogy ez a hely pusztaság lesz, lerombolják, de majd újra hallani fogjátok az öröm hangjait.

Ebben a fejezetben a Messiásról is van prófécia: „…Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket” (Jer 33,13). A számláló kéz a Messiás keze. Gondoljunk csak bele: Jézus a jó pásztor, aki megszámolja a mellette elhaladó juhokat. Mindegyiket ismeri, nevükön szólítja őket, számba veszi őket, a keze alatt vannak.

Az ígéret beteljesülésének biztosítéka hangzik el a következő versben: „Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem” (Jer 33,14). Arról olvasunk, hogyan lesz Dávid háza helyreállítva. Sok levita pap lesz, aki szolgál az Úrnak: „a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot” (Jer 33,18). Olvastam egy erre a részre vonatkozó protestáns kommentárt, ahol a bibliatudós azt mondta: „be kell vallanom, nem tudom, mit jelent az, hogy bőven lesz levita pap – ahogyan az angol fordítás hozza. Bizonyára Isten papi feladatot végez el a messiási időben, de nem tudom pontosan, mi ez”. Én pedig megértettem, hogy mi ennek a jeremiási ígéretnek a beteljesedését éljük. Az Egyházban az újszövetségi papság kétezer éve nap nap után ajánlja fel az áldozatot. Ez a felajánlás Jézus Krisztus áldozata óta töretlen, soha nem szűnt meg. Elképesztő belegondolni a papok számába, akik a kezdetektől máig részt vettek az áldozatbemutatásban. Jeremiás próféciája a mi korunkban teljesedik be.

Még néhány szó a 34. fejezetről, a Cidkijának szóló jövendölésről. A Királyok második könyvének végén olvastuk, hogy Nebukadnezár Cidkija szeme láttára öleti meg a fiait, majd őt megvakítva Babilonba viszi, ahol később természetes halállal hal meg. Cidkijáról tudjuk, hogy hűtlen volt, ennek bizonyságát itt Jeremiásnál is olvassuk: „Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat” (Jer 34,8). „Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket” (Jer 34,11).  

Mózes törvénye szerint hat évig lehetett rabszolgasorban tartani valakit, de a sabbat évben, a hetedik évben kötelező volt szabadon bocsátani. „Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon!” (MTörv 15,12). Ez a szolgaság egy kétoldalú szerződés következménye, amikor valaki eladósodott, nem tudott fizetni, és rabszolgaként ledolgozta az adósságát. Abban az időben nem volt hitelbank vagy csődeljárási bíróság, úgyhogy így oldották meg a dolgot. Semmi köze sincs a múltban az USA-ban működő rabszolgasághoz vagy a modernkori rabszolgasághoz.

Vissza a Biblia szövegéhez: ott volt ez a törvény, de nem tartották be. Most úgy tűnik, mintha Cidkija valóban hallgatna az Úr szavára, bűnbánatot tartana és megcselekedné azt, ami törvényes. De vizsgáljuk csak meg: nem hiszem, hogy bűnbánatot tartottak, mert abban a pillanatban, hogy Babilon eltávozik Jeruzsálem kapui alól, hogy másokkal csatázzon, visszaveszik a rabszolgáikat. Ez példanélküli! Ilyen még nem történt az izraeliták életében, hogy ilyen módon szegték volna meg a szavukat, hogy visszaveszik a szabadság ajándékát. Isten így felel erre: „Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát – mondja az Úr –, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek” (Jer 34,17). Az derül ki, hogy nemhogy nem tartottak bűnbánatot, hanem még a szabadon bocsátás során is csak magukkal törődtek. Hiszen akkor még Jeruzsálem ostrom alatt volt, tehát tehernek számítottak a rabszolgák, akiknek élelmezéséről gondoskodnia kellett a gazdáiknak. Könnyen lehet, hogy ezért mondta Cidkija olyan nagyvonalúan, hogy engedjék szabadon őket – ezzel a maguk életét akarták menteni, Istent pedig becsapni. De szörnyű vége lesz a törvénytelenségüknek: „parancsot adok nekik [mármint a babiloni hadseregnek – szerk.] – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem” (Jer 34,22).

Ennyit mára Jeremiásról. Judit könyvében Izrael népe hűséges. Azt olvassuk: „Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak. Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sőt a napszámosok és a rabszolgák is szőrzsákkal övezték csípőjüket” (Jud 4,9-10). Hasonlóan cselekszenek, mint a niniveiek Jónás szavára, akik szőrruhába öltöztek, még a király is hamuba ült, az emberek, de még az állatok is böjtöltek. Az izraeliták is, hírt kapván Nebukadnezár jöveteléről, így készülnek az összecsapásra Holofernesz seregével.

A 8. fejezetben fogunk majd megismerkedni Judittal, az Ószövetség egyik nagy hősnőjével, s addig lépésről lépésre haladunk előre az eseményekkel. 

Kedves bibliaolvasó társaim, napról napra, lépésről lépésre haladunk előre. Nagyon hálás vagyok értetek, és nagyon büszke vagyok rátok. Imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.