243. nap: Az Úr tervei
Korszak: Fogság
Ima
Köszönjük neked, Urunk, ezt a napot, köszönjük neked igédet, amelyet kihirdettél számunkra, igédet, amelyet a mi szívünknek címeztél. Kérünk, segíts, hogy minél jobban megértsük. Segíts, hogy az igéhez igazítsuk életünket ma és minden nap Jézus Krisztus hatalmas nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Jeremiás könyvének 28. fejezetében egy hamis prófétáról, Hananjáról olvastunk. Hananja azt hirdeti, hogy két év múlva Nebukadnezár meg fog halni, Izrael népe visszatér, és ezalatt a két év alatt minden rendbe jön. Ne felejtsük el, hogy ekkor Jeremiás igát visel a nyakán. Egy olyan igát, ami általában egy fából készült eszköz volt, és a teherhordó állatok nyakára tették. Ekkorra valószínűleg már egy teljes hónapja viseli, mert a 28. fejezetben azt olvassuk, hogy ez a negyedik esztendő ötödik hónapja, és a negyedik hónapban tette magára az igát. Tehát egy hónapja már, hogy Jeremiás a maga szemléltető eszközével van jelen, az iga viselésével, amikor belép a képbe Hananja, aki pedig azt állítja, hogy ennyi volt, Nebukadnezár uralma mindjárt véget ér.
Jeremiás erre adott válasza, miszerint ez sajnos nem fog megtörténni, feldühíti a hamis prófétát. A 28. fejezet 10. verse szerint Hananja leveszi Jeremiás nyakáról az igát és eltöri. Ekkor az Úr Jeremiáson keresztül erős szavakat intéz hozzá: „Ezt mondja az Úr: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette.” (13. vers) Tehát: ha nem térsz meg, hogyha úgy viselkedsz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ha úgy teszel, mintha Nebukadnezár nem pusztítaná el a népet, akkor a faiga – a teher, amit eddig cipelned kellett, ami eddig irgalom volt számodra – vasigává válik, ami pedig egy büntetés. Bár Nebukadnezár rosszat tesz, Isten mégis felhasználja tetteit arra, hogy elérje a jót – az Ő akaratát. És az Ő akarata az, hogy népe visszatérjen hozzá. Ez a faiga.
Az volt a baj, hogy nem vetették alá magukat ennek a faigának, ami egyébként is nehéz volt – már két száműzetésen mentek keresztül, sok tragédia történt –, viszont ezek után sajnos a vasiga következik. Sokan spirituális értelemben magyarázzák ezt, amit nagyon egyszerű megérteni: Itt van Isten, aki odaadja az igét, Isten, akinek parancsolatai vannak számunkra. Ezek a parancsok sokszor terhesnek tűnnek, igának tekintjük őket. Sokszor könnyebb azt tenni, amit mi akarunk. Mégis Isten parancsolatai csak faigát jelentenek, szemben azzal a vasigával, amikor a saját akaratunk szerint éljük azt életünket. Jézus is ezt mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem…” (Mt 11,29).
Mindannyian tapasztalunk kereszteket az életünkben, és tapasztaljuk Isten parancsolatait is. Isten visszahív minket magához. De ha nem engedelmeskedünk az igának, Isten gyakran megengedi, hogy megtapasztaljuk ennek a következményét. Például, ha a pénzről van szó, elhanyagolhatjuk, amit Isten mond, de akkor a pénz fog uralkodni felettünk. Isten parancsolatait figyelmen kívül hagyhatjuk, amikor mások véleményére figyelünk, és akkor azok fognak uralkodni rajtunk. Az alkohol, az étel vagy a szex helyes megélésével kapcsolatos iránymutatásait is figyelmen kívül hagyhatjuk, és akkor ezek fognak uralkodni rajtunk. Szenvedélybetegek mondanak hasonlót: elutasítottam azt, amiről tudtam, hogy a helyes út lett volna, és a függőség uralkodni kezdett felettem.
Jeremiás próféciáiban a faiga Isten irgalma, ami arra való, hogy visszavezessen minket hozzá. A vasiga a büntetés. Ahogy a népnek mondja, a vasiga úton van, mert nem engedelmeskedtek a faigának. Próféciája szerint Hananja nem teljesítette feladatát, nem olyan próféta, aki azt mondja az embereknek, amit hallaniuk kell, hanem azt, amit hallani akarnak – ezért meg fog halni. Hananja két hónappal ezután meg is hal.
A 29. fejezet Jeremiás leveleit tartalmazza, amiket a száműzötteknek ír Babilonba, és ez egyszerűen hihetetlen. Két száműzetés történt. Az első Dániel próféta idejében – róla olvastunk ma –, a második pedig Ezekiel idejében történik. Mit mond Jeremiás azoknak, akik éppen száműzetésben élnek? Arról tanít, hogyan kell élniük ebben a száműzetésben. Ez nagyon fontos számunkra is, hiszen keresztényként előbb-utóbb felismerjük, hogy szinte kívülállóként élünk ebben a világban. Sokszor úgy gondoljuk, hogy amikor egy ilyen helyen vagyunk, akkor vagy fellázadunk, vagy alkalmazkodunk a hatalomhoz. Jeremiás azt mondja: van más út. Pontosan megadja az itt eltöltendő időt, ami 70 év. Azt szeretné, ha a nép el tudná fogadni ezt a 70 év száműzetést, de tudatja velük, hogy egyszer haza fognak térni. Arra bátorítja őket, hogy erre a 70 évre készüljenek fel: építsenek házakat, ültessenek szőlőt, szedjék le a fák termését, házasodjanak – nem babiloniakkal, hanem más száműzött zsidókkal –, hogy továbbadják a hitet. Tehát, éljenek úgy, mintha ez lenne a lakóhelyük 70 évig, ami ugyan hosszú idő, viszont nem tart örökké.
Jeremiás arra hívja őket, hogy mialatt itt kell élniük, imádkozzanak azokért, akik uralkodnak felettük. Ez már önmagában is hihetetlen, ráadásul egy ígéretet is átad nekik. Egy ígéretet, ami mára sok hívő életigéjévé vált:
„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek” (Jer 29,11-14).
Csodálatos, igaz? Ne feledjük: Jeremiás ezeket a szavakat olyan embereknek írta, akik elnyomás közepette élnek. Nem egy díszpárnán, egy pólón vagy egy könyvjelzőn olvassák, hanem valóságos nehézségeikre vonatkozva hallják őket. Eltávolították őket otthonukból, nagy nyomorúságban vannak, és nagyon könnyű lenne azt hinniük, hogy Isten elfelejtette őket. De maga az Isten Jeremiáson keresztül azt üzeni gyermekeinek: „Nem felejtettelek el. Van jövő számodra – egy jövő tele békével, nem pusztulással.”
Erről az igerészről néhány bibliakutató azt mondja: „Ez a vers különleges, de ne gondold, hogy a te életedre vonatkozik. Isten ezeket a szavakat egy nagyon konkrét kontextusban mondja: a száműzetés közepette, Babilonban. Ne vonatkoztasd a saját életedre szó szerint!” Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten a mi Atyánk is: amikor megkeresztelkedtünk Jézusban, Isten gyermekévé lettünk. Az ígéret, amit Isten a száműzött zsidóknak adott, nagyobb-e, mint amit nekünk ad? Nem nagyobb. Ugyanaz az ígéret miránk is kiterjed: Isten terve a mi jólétünkre, és nem a romlásunkra.
A 29. fejezet további része a hamis prófétákról szól, akik az Úr nevében hazugságokat jövendöltek, és ezért halállal lakoltak. Meg kell maradnunk hűségesnek az Úrhoz, aki nagyon szeret minket, hiszen még a hajszálainkat is számon tartja. Ő nemcsak irgalmas, de igazságos is.
És most térjünk át Dániel könyvére. Dániel próféta hallott a pusztulásról, ami Izrael népét fogja érni, ezért imádkozni és böjtölni kezdett az emberekért. Már 3 hete vezekelt, amikor egy látomásban egy angyal jelent meg neki, és a következőt mondta: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált” (Dán 10,12). Ez számunkra is nagyon fontos, mert sokszor, amikor imádkozunk, úgy tűnik, semmi sem történik. Ez az angyal viszont azt mondja Dánielnek: „Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtél imádkozni, Isten hallotta a hangodat, és elküldött engem”.
Az angyal azt is mondja, hogy a perzsák fejedelme – amit talán a Perzsiához tartozó démonikus erőnek vagy sötét szellemnek lehet értelmezni – majdnem megakadályozta, hogy eljöjjön Dánielhez, viszont Mihály főangyal harcolt ezzel a fejedelemmel, és így lehetővé tette, hogy az angyal eljusson az üzenettel Dánielhez. Ez emlékeztessen minket arra, hogy a látható dolgokon túl mindig van valami több is, amit mi nem tudunk érzékelni.
Dániel próféciája a 11. fejezetben rendkívül részletes. A benne leírt események nagy része feltűnően jól megfeleltethető a hellenisztikus kor történelmének, ezért a fejezet keletkezési ideje máig vita tárgya. A szöveg egy hatalmas görög király felemelkedéséről és halála utáni birodalmának felosztásáról beszél, ami jól illik III. Alexandrosz makedón király, azaz Nagy Sándor történetéhez és a diadokhoszok korszakához. Ezt követően a „déli király” és az „északi király” alatt a történészek elsősorban a Ptolemaida- és Szeleukida-dinasztiát értik. Számos konfliktusuk, szövetségük és házasságuk jól összevethető a fejezet leírásával. Különösen szoros a kapcsolat IV. Antiochusz Epifanész uralkodásának eseményeivel, beleértve a jeruzsálemi templom megszentségtelenítését és a zsidók vallási üldözését, amelyekről a Makkabeusok könyvei is beszámolnak. A hagyományos értelmezés szerint mindez évszázadokkal korábban megjövendölt események beteljesedése, míg a modern történet-kritikai kutatás a könyv végső formáját többnyire Antiochusz korára, a Krisztus előtti 2. századra datálja. Mindenesetre annyi történelmi utalás van benne, hogy a Szent István Társulat Bibliájában szinte minden sorhoz van egy lábjegyzet magyarázatokkal. Érdemes azokat is elolvasni.
Szóval Dániel próféta jövendölése csodálatos. A lényeget, amit most ki szeretnék emelni, a 11. fejezet 32. verse foglalja össze: „Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad”. Tehát: azok, akik ismerik Istenüket, szilárdan állnak és cselekszenek. Közeleg Nagy Sándor és még sok más ellenség. El ne felejtsük viszont Dániel látomását. Ő nemcsak a birodalmak felemelkedését és bukását látja, nemcsak a most pillanatnyilag nyomasztó, látható realitást, hanem látja a láthatatlan valóságot is: hogy Isten küzd a népéért. A szöveg így folytatja: „A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán – legalábbis egy időre – eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján” (33. vers). Tehát kétségtelen, hogy lesznek próbák és üldöztetések, de mindeközben bőségesen jelen van Isten kegyelme és áldása.
A mai rész elég hosszúra sikerült. Kedves bibliaolvasó barátaim, ha idáig eljutottatok, nagyon örülök nektek. De most már tényleg be kell fejeznünk, mert holnap ismét folytatjuk.
Imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Holnap rövidebb lesz. Megígérem. Vagy legalábbis mindent megteszek érte.
