4 kérdés az örök élet kapujában – Lelkesítő

A halálról sokan félve, bizonytalansággal vagy egyenesen elutasítóan beszélnek. Bartha Angéla szociális testvér a Lelkesítő új epizódjában azonban arra hív, hogy ne félelemmel, hanem a Szentlélek vezetésével készüljünk az örök életre.

Elmélkedésében egy tizennégy évvel ezelőtt elhunyt barátjára, Miszleri Zoltán atyára emlékezik. Zoli atya erős lelki ember volt, akit életöröm, derű, aszkézis, imádság és Isten közelsége jellemzett. Amikor ötvenkét évesen súlyos beteg lett, nemcsak elfogadta a halál közeledtét, hanem vágyakozással készült a mennyei találkozásra.

Bartha Angéla a kórházi látogatásra készülve négy kérdést kapott az imádságban. Ezeket Zoli atyának tette fel, de később felismerte, hogy valójában mindannyiunk életét megvilágíthatják.

Az első kérdés így hangzik: Tudod-e, hogy ki vagy? Önmagunk igazi értékét és identitását nem elszigetelten, hanem mindenekelőtt Istennel való kapcsolatunkban ismerhetjük fel. Az ember akkor talál önmagára, amikor rácsodálkozik arra, hogy Isten szeretett teremtménye.

A második kérdés: Van-e utódod? Ez nem csupán biológiai utódot jelent. Mindannyiunknak van olyan tudása, szolgálata, tapasztalata vagy lelki öröksége, amelyet továbbadhatunk másoknak. Nem szabad mindent magunkhoz kötnünk: feladatunk, hogy másokat is megerősítsünk és felkészítsünk a folytatásra.

A harmadik kérdés: Megbocsátottál-e mindenkinek? Az élet során szerzett sebeket, sértettséget és haragot sokáig hordozhatjuk. A megbocsátás nem a fájdalom letagadása, hanem annak kimondása, hogy nem akarunk tovább a seb körül élni. Elengedjük a másik tartozását, és Isten igazságosságára, irgalmára bízzuk a történteket.

A negyedik kérdés: Elrendeztél-e már mindent magad körül? Nemcsak Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal kell rendezett kapcsolatban lennünk, hanem az anyagi javakkal is. Tárgyaink, feladataink, felelősségeink és akár végrendeletünk rendezése is annak jele lehet, hogy szabadon és felelősen készülünk az örök életre.

A négy kérdés nem csupán a halál közelségében válik fontossá. Arra indítanak, hogy már most tudatosabban, szabadabban és szeretetben éljünk. Isten ugyanis nem pusztán erre a földi életre hívott bennünket. Jézus helyet készít számunkra, a Szentlélek pedig segít, hogy nyitott szívvel készüljünk a mennyei országra.

Tudom-e, hogy ki vagyok? Van-e, akinek továbbadom, amit kaptam? Megbocsátottam-e mindenkinek? Elrendeztem-e mindazt, amit rám bíztak? Ezekre a kérdésekre nem félelemből, hanem Isten jelenlétében érdemes válaszolnunk.