217. nap: Az örök szövetség
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, imádunk és dicsőítünk téged. Minden egyes nap idehozol minket, ahol hallhatjuk hangodat. Ahogy Izajás írja: szavad élő és hatékony. Szavad nem tér vissza hozzád dolgavégezetlenül. Szavad, mint a leeső hó és eső, megcselekszi akaratodat, s ezért mi nagyon hálásak vagyunk. Urunk, Istenünk, Jézus nevében kérünk, segíts bennünket, hogy igent tudjunk mondani akaratodra! Segíts, hogy ma is igent tudjunk mondani szavadra! Segíts, hogy igent mondjunk neked a mai napon és mindennap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Nem tudom, szabad-e ezt így mondanom, de Izajás napról-napra jobb lesz! Sok nagyszerű fejezetet olvastunk már tőle. Például a 7. fejezetet, ahol Isten szól Acházhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból”(Iz 7,11). De Acház azt mondja, hogy „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat” (Iz 7,12), mert maga akart az asszírok ellen szövetségest szerezni. Isten pedig megígéri, hogy Emmánuel velük lesz. Isten megígéri, hogy a szűz fogan és fiút szül. Attól a pillanattól folyamatosan jönnek ígéretek, amint a 40. fejezetben is, ahol azt olvassuk, hogy „akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el” (Iz 40,31). És a legutóbbi fejezetek is nagyon erőteljesek. Remélhetőleg ismerősek is számotokra, hiszen az Egyház vasárnapi és hétköznapi olvasmányaiban szerepelnek. Tehát Izajás ezen részeit gyakran hallhatjuk.
Nemcsak az igaznak lesz jutalma, hanem itt van például a meghívás: „Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet” (Iz 55,1). Az 56. fejezetben pedig azt olvassuk, hogy „Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: »Bizony, az Úr kizár népéből«” (Iz 56,3). Ez azokhoz szól, akik nem született zsidók, de a szövetség részesei, viszont másodrangúként gondolnak magukra, mivel nem zsidó nemzetiségűek. Isten azt mondja, hogy ne engedd, hogy az idegen így gondolkodjon magáról! Ugyanígy áll az eunukokhoz is az Úr. Ők az ókori Kelet királyi udvaraiban élő herélt férfiak voltak, akik, így kasztráltan, nem jelentettek veszélyt az uralkodó ágyasaira. Bár néhányuk magas beosztásba is kerülhetett, nem számítottak befolyásos embereknek, sőt, gyakran le is nézték őket. Az eunukokat másodosztályú embernek tekintették Izrael fiai is. Isten külön róluk is szól, mikor azt mondja: „Még a herélt se mondja: »Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok« (Iz 56,3), ami egy könnyen érthető képi hasonlat esetükben. „Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez, helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha” (Iz 56,4-5). És ez minden rendű és rangú idegenre is vonatkozik, ahogyan a folytatásban olvassuk: „Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz”(Iz 56,6-7) – milyen hatalmas kegyelem.
Isten itt kinyilatkoztatja, hogy igen, a zsidó népet választotta ki saját népéül, ők Isten elsőszülöttjei. De azt is egyértelművé teszi, hogy azok a népek, akik az Úrhoz jönnek, mert felismerik az Ő jelenlétét a zsidók között, nem lesznek Isten szemében másodrangúak. Nevet is kapnak a zsidók között az ígéret szerint: „olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha” (Iz 56,5). Az 56. fejezet 7. verse minden kétséget kizáróan világossá teszi, hogy Isten háza „minden nép számára az imádság háza lesz.” Csodálatos! „Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem” (Iz 56,8). A „szétszóródottak” alatt a babiloni fogságban lévőket érti, de mellettük még másokat is maga köré gyűjt az Úr – ami meghaladja minden elképzelésünket.
Erről beszél az 55. fejezetben is: „Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban” (Iz 55,7). Ez Isten misztériuma, aki tökéletesen igazságos és kegyelemmel is teljes. A következő sort bizonyára sokan hallottuk már: „Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Iz 55,8-9). Ezért olvassuk közösen a Bibliát egy év alatt, mert azt szeretnénk, hogy az Úr gondolatai töltsék be az elménket. Szeretnénk a világot úgy látni, ahogy azt az Úr kinyilatkoztatja számunkra, hogy milyennek teremtette. Ki kell mondanom, hogy ha úgy gondolkodom, mint a világ, akkor a gondolataim nem hasonlítanak majd Isten gondolataihoz, mert az Ő gondolatai nem olyanok, mint az enyémek. De ha megengedjük Istennek, hogy az Ő szava alakítsa a látásmódunkat, akkor az változni fog, és elkezdjük a dolgokat, embereket, helyzeteket Isten szemével látni. Úgy kezdünk el szeretni, ahogyan Isten szeret. Ez az Ő szavának ereje.
Megismétlek egy mai idézetet: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11). Barátaim, ez Isten ígérete. Elmondani sem tudom, hányan mondták nekem: „Isten szavának napokénti hallgatása megváltoztatta életem minden aspektusát. Nem azt akarom mondani, hogy most már tökéletes az életem, de Isten szava teljesíti az Ő akaratát, véghezviszi, amiért küldetett. Ez a cél pedig az, hogy megváltozzon az életem. Változik a gondolkodásom, a látásmódom, a szeretetem, és ahogyan élek.” Ez mekkora dolog!
Egy utolsó megjegyzés Ezekiel könyve 16. fejezetéhez, amit egyébként korhatárosnak érzek, szülői felügyelettel 12 éven felülieknek ajánlva. Gondolom, ezt ti is így látjátok. Ez a rész összefoglalását adja Izrael történetének, s lényegében azt mondja el, hogy van egy újszülött, aki senkinek nem kell. Ez Izrael. Isten mégis ezt mondja neki: „…az enyém lettél. Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől” (Ez 16,8-9). Isten megszabadította a megtörtségétől és magárahagyottságától, magához vonta és felnevelte.
Így választotta ki Isten Ábrahámot, ugye? Isten a világ összes embere közül Ábrahámot választotta, s azt mondta neki: „veled és családoddal fogom kezdeni a világ megáldását”. Ábrahám családját megsokasította, Izrael királyságává növesztette. Izrael lett az asszony, akit Isten szépséggel és kellemmel ruház fel, finom és díszes kelmébe öltöztet, ékszerekkel díszít és jól tart. De mi lesz a folytatás? „Ám te elbíztad magad szépséged miatt” (Ez 16,15). Emlékezzünk csak: ő volt az a gyermek, aki senkinek nem kellett, ő az, akit elhagytak, elfelejtettek, elhanyagoltak, de akire Isten azt mondta: ő az enyém. Amikor megérett rá, frigyre lépett vele az Isten. Ez egy bensőséges kapcsolat: „Én a tied vagyok és te az enyém”. Tegnap ezt olvastuk Izajásnál: „maga Teremtőd lesz a hitvesed”(Iz 54,5). Mégis az történt, hogy saját szépsége, ereje és bölcsessége rabul ejtette Izraelt, és azt mondta, hogy nincs többé szüksége Istenre, nincs szüksége a férjére, és szeretők után ment. A házasságtörés itt a bálványimádás képi megjelenítése.
„Vetted tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet” (Ez 16,17) – ez az Istentől kapott bölcsességet jelenti. Izrael mindazt, amit az Úrtól kapott, áruba bocsátotta, mindenből bálványt készített. Majd ezek után paráznaságáért még csak nem is kapott pénzt (tudjuk, hogy a prostituáltak pénzt kapnak szolgálataikért), hanem még ő adott. Izrael odaadta mindenét: szépségét, jóságát, de semmit nem kapott viszonzásul. Pontosan ez az, ahogy a bálványok működnek: csak elvesznek, és semmit nem adnak cserébe. Isten az, aki szeret bennünket, és Ő csak ad. A bálványaink viszont nem szeretnek bennünket. Ha egész szívünkkel csüngünk is rajtuk, akkor sem, sohasem viszonozzák a ragaszkodásunkat.
Mindennek ellenére így folytatódik a történet: Isten látta mindezt és azt mondta, hogy „helyreállítalak”. Ez Isten kegyelme, ereje és szépsége. „Megtöretéseid nyomán rosszabbá leszel, mint Szodoma és Szamária”, mégis: „Én helyreállítalak”. Ilyen a mi Istenünk, aki ezt mondja a fejezet végén: „Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled” (Ez 16,60). Emlékszünk, mit mondott Jézus az utolsó vacsorán? Így hangzik el a szentmisében: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.”
A most olvasott prófécia Izrael népe ellen szólt, akik száműzetésben vannak, de nem fordulnak az Úrhoz. Mindent elvesztettek, mert bálványokat készítettek maguknak és paráznaságot követtek el a bálványaikkal, a bálványimádásukkal. Mindez hozzánk is szól, mert az idők teljességében Jézus beteljesítette a próféciát, amikor azt mondta: „ez az új és örök szövetség”. Ezért most Isten szent hegyén ott van az „imádság háza”, amely minden nemzeté. Azoké is, akik nem születtünk zsidóknak, de be lettünk oltva ebbe a fába Jézus Krisztus által. Ez hatalmas ajándék!
A mai nap ajándéka, hogy ezeken a fejezeteken keresztül hallhattuk a próféták szavait, akiket a száműzetésbe kerülőkhöz és a már száműzetésben lévőkhöz küldött az Úr. Ha mi még nem vagyunk „száműzetésben”, nem élünk nehéz időket, akkor arrafelé tartunk. Ha pedig már ott vagyunk, akkor szükségünk van a remény és az együttérzés szavaira, hogy Isten nem felejtett el minket.
Szükségünk van az imaháttérre ezen az úton. Én imádkozom értetek, kérlek, ti is imádkozzatok értem és egymásért! Ne feledkezzünk el a Zarándok.ma szerkesztőségéről sem! Köszönöm.
