208. nap: A bálványok hiábavalósága

Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség
ruháját, s öltsd magadra mindörökre
Isten dicsőségének szépségét!

Öltsd fel Isten igazságának köntösét,
s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját,

mert az Isten ismertté teszi
fényességedet mindenütt az ég alatt.

Isten ezt a nevet adja neked örökre:
„Igazságosság békéje”
és „Jámborság dicsősége”.

Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra,
és tekints keletre!
Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid,
napkelettől napnyugatig
a Szentnek szavára,
és ujjonganak,
mert Isten megemlékezett róluk.

Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket,
de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket,
mint királyi sarjakat.

Isten parancsot adott, hogy hordják el
mind a magas hegyeket
s az örök halmokat,
a völgyeket meg töltsék fel,
hogy sík legyen a föld,
és Izrael biztosan haladhasson
Isten dicsősége alatt.

Az erdők és az illatos fák Isten parancsára
mind árnyékot nyújtanak Izraelnek.

Isten vezeti majd Izraelt
örömben, dicsőségének fényében,
s kíséretül adja nekik irgalmát
és igazságosságát.

5. JEREMIÁS LEVELE

Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás küldött azoknak, akiket Babilon királya fogságba akart hurcolni Babilonba. Így közölte velük, amit Isten tudtára adott. Nebukadnezár, Babilon királya, az Isten előtt elkövetett bűnök miatt hurcolt benneteket fogságba Babilonba. Ha majd megérkeztek Babilonba, ott maradtok évekig, hosszú ideig, a hetedik nemzetségig. Utána azonban békében kivezetlek onnan benneteket.

Babilonban majd láttok ezüstből, aranyból és fából készült isteneket, amelyeket az emberek vállukon hordoznak, és amelyektől a pogányok félnek. Ti azonban vigyázzatok, ne kövessétek az idegeneket, és ne teljetek el félelemmel ezek előtt az istenek előtt, amikor látjátok, hogy a tömeg előttetek és mögöttetek imádja őket. Inkább mondjátok magatokban: „Egyedül téged illet imádás, Urunk!” Angyalom ugyanis veletek lesz, gondot visel életetekre.

(A bálványok) nyelvét a kézműves simította ki; arany- és ezüstruhát adtak rájuk, de azért csak hamis képek, és nem tudnak beszélni. Fogják az aranyat, és mint a díszeket kedvelő leány számára, koronát készítenek belőle bálványaik fejére. Az is megtörténik, hogy a papok titokban leszedik az aranyat és az ezüstöt isteneikről, hogy saját hasznukra fordítsák, vagy hogy züllött nőknek adjanak belőle. Díszes ruhákba öltöztetik arany-, ezüst- és faisteneiket, mint az embereket, de azok nem védik meg őket a rozsdától és a szútól. Bíborpalást van rajtuk, de arcukról le kell törölni a ház porát, amely vastagon rájuk telepszik. Jogara is van, mint az emberi uralkodónak, de senkit nem tud megölni, aki megtámadja. Jobbjában kardot vagy csatabárdot tart, de magát sem tudja megvédeni, sem a háborútól, sem a rablóktól. Erről lehet felismerni, hogy ezek nem istenek. Ne is féljetek tőlük! Az emberek által használt edény is értéktelen, ha egyszer eltörik. Ilyenek az ő isteneik is. Ha felállítják őket a házakban, szemük tele lesz a belépők lábáról levert porral. Ahogy körös-körül bezárják a kapukat olyan ember előtt, aki megsértette a királyt, és akit vérpadra visznek, úgy biztosítják a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, mert félnek, hogy a tolvajok ellopják (a bálványokat). Mécsessel világítanak nekik, méghozzá sokkal, akárcsak maguknak, de egyet sem látnak belőlük. Olyanok, mint a templom gerendái. Mondják, hogy a belsejüket kirágják a föld férgei, és megemésztik a ruhájukat is. De még azt sem érzik, hogy arcukat befeketíti a templom füstje. Testükre és fejükre rátelepszenek a denevérek, a fecskék és más madarak, sőt a macskák is. Erről ismerhetitek fel, hogy nem istenek. Ne is féljetek tőlük!
Arannyal vonják be őket, hogy szépek legyenek, de ha valaki nem tisztítja le róluk a rozsdát, akkor nem fénylenek. Arról sem volt tudomásuk, amikor öntötték őket. Magas áron vásárolták őket, de nincs bennük éltető lélek. Nincs lábuk, ezért vállon viszik őket s így megszégyenülnek az emberek előtt. Szolgáik előtt is megszégyenülnek: hiszen csak az ő segítségükkel kelhetnek fel, ha leesnek a földre. Ha felállítják, akkor sem tud mozogni, s ha eldől, nem tud fölegyenesedni. Az adományukat úgy adják nekik, mint a halottaknak. Amit nekik áldoznak, azt a papok a maguk hasznára eladják, más részüket asszonyaik tulajdonítják el, de nem adnak belőle semmit a szegényeknek és a betegeknek. Az áldozatokat még a havibajos és gyermekágyas nők is érintik. Ebből láthatjátok, hogy ezek nem istenek. Ne is féljetek tőlük!

Miért is nevezik őket isteneknek? Még asszonyok is mutathatnak be áldozatot az ezüstből, aranyból és fából való isteneik előtt. Templomaikban ott ülnek papjaik, megszaggatott ruhában, lenyírt hajjal és szakállal, födetlen fővel. Ordítanak és kiáltoznak isteneik előtt, akárcsak némelyek a halotti toron. A papok elveszik az istenek ruháit, és azokba öltöztetik asszonyaikat és gyermekeiket. Akár jót, akár rosszat tesznek velük, nem képesek viszonozni. Királyt nem állíthatnak és nem tehetnek le. Hasonlóképpen nem adhatnak gazdagságot, és nem ajándékozhatnak pénzt. Ha valaki fogadalmat tesz előttük és nem teljesíti, nem kérhetik számon. Egyetlen embert sem mentenek meg a haláltól, sem a gyengét nem védik meg az erőstől. A vakot nem tehetik látóvá, s az embert nem szabadíthatják meg bajaitól. Nem könyörülnek meg az özvegyen, és nem segítik az árvát. A fából faragott, arannyal és ezüsttel bevont istenek hasonlítanak a hegy köveihez: akik tisztelik őket, szégyent vallanak. Hogyan hiheti és mondhatja tehát valaki, hogy ezek istenek?

Sőt, maguk a káldeusok is tiszteletlenül bánnak velük. Ha ugyanis látnak egy némát, aki nem tud beszélni, elviszik Bélhez, és követelik, hogy oldja meg a nyelvét, mintha az istenség egyáltalán hallana. Mégsem látják be mindezt, s nem képesek elhagyni ezeket az isteneket, mert hiányzik belőlük az értelem. A szalagövet viselő asszonyok az utak mentén ülnek és tömjén módjára égetik a korpát, s ha valamelyiküket egy járókelő elviszi és vele hál, akkor megveti a másikat, hogy azt nem vették észre, mint őt, és nem szakították el a szalagját. Csupa ocsmányság, ami náluk történik. Hogyan hihetik és mondhatják mégis, hogy ezek istenek? Kézművesek és aranyművesek készítették őket: azzá lettek, amivé készítőjük tette őket. Készítőik sem érnek el magas kort: hogyan lehetnének akkor istenek az alkotásaik? Az utódokra is csak csalást és szégyent hagynak. Ha ugyanis háború vagy csapás fenyegeti őket, a papok azon tanakodnak egymás közt, hol rejtőzködhetnének el velük együtt. Miért nem értik meg tehát, hogy nem lehetnek istenek, akik magukat sem tudják megmenteni a háborútól és veszedelemtől? Mivel fából vannak, s arannyal és ezüsttel vonták be őket, azért végül is kitudódik, hogy csak hamis képek. Minden nép és király előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem istenek, hanem emberi kéz művei, és nincs bennük isteni erő. Ki előtt nem világos hát, hogy ezek nem istenek?
Egyetlen ország élére sem tudnak királyt állítani, esőt sem adnak az embereknek. Nem ítélkeznek az emberek fölött, és senkit nem védenek meg, akivel jogtalanság történt, hiszen tehetetlenek, mint a varjak, amelyek az ég és föld között keringenek. Ha pedig tűz fenyegeti a fából való, aranyozott és ezüstözött isteneket, akkor a papok ugyan kimenekülnek, de ők éppúgy odaégnek, mint a gerendák. Királynak vagy ellenségnek nem képesek ellenállni. Hogyan gondolhatja vagy hiheti hát valaki, hogy ezek istenek?

A fából való, aranyozott és ezüstözött istenek nem menekülhetnek sem a tolvajok, sem a rablók elől. Ezek erősebbek, mint ők, elviszik az aranyat és az ezüstöt, s a rajtuk levő ruhát is, és eltűnnek vele. Tehát magukon sem segíthetnek. Ezért egy király, aki él a hatalmával, olyan, mint egy használható eszköz a házban, amit a tulajdonos fel is használ: többet ér, mint a hamis istenek. Az ajtó is, amely megvédi, ami a házban van, többet ér, mint a hamis istenek. A király palotájában egy faoszlop értékesebb, mint a hamis istenek. A nap, a hold és a csillagok, amelyeknek az a szerepük, hogy világítsanak, engedelmeskednek. Hasonlóképpen a villám is, ha felcsillan, szép látvány. Ugyanígy a szél is minden vidéken fúj. S ha Isten a felhőknek megparancsolja, hogy vonuljanak végig a földön, teljesítik a parancsot. S ha a tüzet leküldik felülről, hogy perzselje föl a hegyeket és az erdőket, megteszi, amit parancsolnak neki. Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk. Ezért nem lehet sem hinni, sem mondani, hogy valóban istenek, hiszen nem képesek ítélkezni az emberek fölött, vagy velük jót tenni. Ismerjétek el tehát, hogy nem istenek és ne féljetek tőlük!
A királyra nem hozhatnak sem átkot, sem áldást. Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold. Az állatok még szerencsésebbek, mint ők, mert segíthetnek magukon úgy, hogy a rejtekbe menekülnek. Semmiképpen nem látjuk tehát, hogy ezek istenek volnának, azért hát ne féljetek tőlük.

Ahogy a madárijesztő az uborkaföldön nem őriz meg semmit, úgy vannak az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik is. Hasonlítanak a kerti bozóthoz is, amelyre minden madár rátelepszik. Fából készült, arannyal és ezüsttel bevont isteneik hasonlítanak a halottakhoz is, akiket levetettek a sötétségbe. A rajtuk tönkremenő bíborról és bisszusról is felismerhetitek, hogy nem istenek. Végül ők maguk is tönkremennek, és az ország szégyenévé válnak. Jobb tehát, ha az ember igaz, és nincsenek bálványai, mert így elkerüli a megszégyenülést.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat