198. nap: Az Úr nagy napja

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, mert jó vagy. Mert annyira szeretsz – minden nap teljes lényeddel szeretsz minket. Kérünk, Urunk, segíts, hogy megismerjük a szeretetedet! Segíts, hogy megismerjük a te nevedet! Segíts, hogy megismerjük a hangodat, hogy mindig a te szeretetedről, a te nevedről beszéljünk, és a te hangodat halljuk! Mert igaz, hogy őriznünk és kontrollálni kell a szavainkat. Atyánk, Jézus nevében arra kérünk, hogy őrizd és irányítsd a szavainkat! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nos, ma is egy fantasztikus és különleges szakaszhoz jutottunk el bibliaolvasásunk során Izajás próféta könyvében. Nem tudom, hogyan működik, dolgozik benned nap mint nap Izajás próféta könyve. Talán azt gondoljátok: „Mit tud nekünk mondani ez az Izajás, aki Krisztus előtt 6-700 évvel ezelőtt prófétált?” De azért remélem, hogy amikor így szól: „Tarts bűnbánatot, Júda”, vagy: ,,Itt jön Babilon”, vagy más hasonló kijelentések bukkannak fel Izajás könyvében, akkor ezeket a szavakat a saját életetekre is tudjátok vonatkoztatni.

A mai, 14. fejezetben halljuk Izajást a babiloni királyról, Nebukadnezárról beszélni. A 14. fejezet 4. versében ezt mondja a foglyoknak: „Ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról.” Tehát konkrétan megtudjuk, kihez intézi a szavait arról, hogy miként bukott el a zsarnok, és hogyan szűnt meg féktelen haragja. Vagyis arról beszél, hogyan szégyenülnek meg a hatalmasok. Később, a 10. versben a letűnt királyok, mint árnyak fogadják Babilon királyát az alvilágban: „Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: »Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi«”. Te vagy Babilon királya. Te vagy a kor legnagyobb szuperhatalmának leghatalmasabb királya. Mégis olyan gyenge lettél, mint mi, „a te dicsőséged is az alvilágba szállt” (14,11).

És most következik egy, már számotokra is ismerős rész, ahol azt olvassuk: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába. Hasonló leszek a Fölségeshez. És lám! Az alvilágba zuhantál alá” (Iz 14,12-15). Ez a prófécia közvetlenül Babilon királyának szól, akit Nebukadnezár, vagy más átiratban Nabukodonozor néven ismerünk. Ugyanakkor ennek a próféciának van egy spirituális értelmezése is. 

Fontos megjegyeznünk, hogy a próféták nem feltétlenül a jövendőt tárják elénk. Sokkal inkább a jelenre vonatkozóan tolmácsolják Isten üzeneteit. Ezenkívül a próféciáknak van egy közvetlen és egy távolabbi jelentése is, másképpen megfogalmazva, egy rövid- és egy hosszútávú beteljesedése. A nagyon konkrét történelmi értelmezésük mellett létezik egy spirituális értelmezésük is. Jelen esetben Lucifer nevére asszociálhatunk, amikor azt olvassuk: „Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia.” A „fényes csillag, hajnalnak fia” a Biblia latin fordításában a Lucifer. Aki maga a sátán.

A „lucifer” latin köznév tehát eredetileg fényhozót, vagy hajnalcsillagot jelent. A későbbi keresztény hagyományban vált a sátán egyik nevévé. Lucifer, aki jó angyal volt – hiszen Isten csak jót tud teremteni –, szabad akaratából fellázadt az Úr ellen, mondván: „Az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, a Fölséges Isten fölé helyezem magamat” (Iz 14,13). Ez vonatkozhat egyfelől Babilon királyára, akinek hasonló szavakat tulajdoníthatunk, de spirituális értelemben Lucifer tettére utal.

Mindezzel voltaképpen azt mondja ez a bukott angyal, hogy „nem szolgálok, és olyan leszek, mint a Fölséges Isten”. Most ezt a párhuzamot fogjuk megvizsgálni, a következő néhány hét során pedig elérkezünk Dániel próféta könyvéhez, ahol más angyali lényekről is, például Szent Mihály arkangyalról hallhatunk történeteket.

Ráfael arkangyalról Tóbiás könyvében már hallottunk. Neve azt jelenti: „Isten gyógyít”, ami logikus is, mivel ő szabadította meg Sárát az Asmodeus démon által okozott gyötrelmekből, Tobitot pedig a vakságból gyógyította meg. Mihály neve azt jelenti: „Ki olyan, mint Isten.” Tényleg, jogos a kérdés, hogy vajon ki lehet olyan, mint Isten? De Mihály neve nem egy jellemzés: „aki olyan, mint Isten”, hanem egy kérdés: „Ki olyan, mint Isten?”. Mihály volt a mennyei seregek vezére a Lucifer elleni harcban, a „fényhozó”, a „hajnalcsillag” elleni csatában, aki fellázadt Isten ellen. Mert mit is mond Lucifer? „Hasonló leszek a Fölségeshez!” Vele szemben áll Mihály, akinek a neve azt jelenti: „Ki olyan, mint Isten?”. Egyfelől tehát láthatjuk Lucifert, aki kijelenti, hogy nem szolgál, a másik oldalon pedig Mihályt, aki szolgál.

Amikor Lucifer azt mondja: „Hasonló leszek a Fölségeshez”, Mihály tiltakozik: „Nem, nem, nem! Figyelj! Ki olyan, mint az Isten?”. Ezért Izajásnak e rövid, 14. fejezetében nemcsak a Babilon királya elleni próféciáját olvashatjuk, akinek uralma lehanyatlik, hanem elhangzik a Lucifer elleni prófécia is, aki végül szintén az alvilág fenekére jut – és számunkra ez a lényeges üzenet. Tehát ennyi mindenre utal Babilon bukása a 14. fejezetben. A 15. fejezet megjövendöli Moáb pusztulását, a moábiták menekülését, egészen addig, míg az országban megmaradtak számára elviselhetetlenné nem válik az élet.

Ezzel át is térünk Joel próféta könyvére. 

Joel prófétára csak két napot fordítunk. A következő dolgokat érdemes megemlíteni. Egyrészt azt, hogy Joel könyvének keletkezési ideje mindmáig bizonytalan. Joelről tudjuk, hogy délen, Júda királyságában prédikált, de azt nem, hogy pontosan mikor. Azt is tudjuk, hogy Joel jövendölésének, a könyv keletkezésének közvetlen előzménye egy nemzeti tragédia, amelyet az első fejezet 4. verse mutat be. Ebben szó van sáskákról, a sáskajárás pusztításáról, amely mindent letarolt. Azt olvassuk, hogy a kopasztó sáskák után a rajzó sáskák, majd a fűfaló sáskák következtek, és végül minden odaveszett.

Ezek az emberek valós tapasztalatból tudták, milyen megsemmisítő a sáskacsapás. Azt gondolhatták: „Ez megtörtént az egyiptomiakkal a kivonuláskor, mi pedig megmenekültünk ettől, most azonban velünk is megtörtént a felfoghatatlan”. Joel pedig bejelenti, hogy még a sáskacsapásnál is rettenetesebb megpróbáltatás érkezik.

A fenyegető veszedelmet a katonák jelentik, az a hadsereg, ami rátok tör… És ha a sáskacsapás borzalmas volt, ez még annál is sokkalta rosszabb lesz Joel próféta szerint. Azok a sáskák összevissza tülekedtek, teljesen rendezetlenek voltak és mindent letaroltak. Az a sereg ellenben, amelyet rájuk küld az Úr, rendkívül fegyelmezett lesz. „Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad” – és mindent el fognak pusztítani. Ezzel lényegében azt mondja: „Ez lesz az Úr haragjának napja. Ti már sajátos módon megtapasztaltátok Joel próféciáját az Úr napjáról a sáskacsapáson keresztül. Az Úr napját azonban e hadsereg érkezése jelenti.” 

Valójában a hódító sereget a próféta „Isten hangjával” azonosítja: az Úr közölni akar valamit az érkezésükkel. A 2. fejezet 11. versében elhangzik, hogy „Az Úr hallatja szavát serege színe előtt”, ami arra utal, hogy ez a hadsereg roppant erős. „Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?” Azt kérdezhetjük: ez volna akkor Isten serege? Nem egészen, mivel Isten e sereg által akarja Izraelt, Júda népét bűnbánatra hívni. Minden olyan esetben, amikor Isten megengedi, hogy népét tragédia sújtsa, ezt sohasem a pusztítás, hanem a tanítás céljából teszi.

A cél tehát sohasem a pusztulásuk, hanem megtérésre való felszólítás. Az Úr napja az igazság uralmának kinyilvánítása. Az Úr napja mindig az igazságosság eljövetelét jelenti, Isten ugyanakkor szüntelenül arra buzdítja népét, hogy visszatérjen hozzá. Joel prófétán keresztül Isten minden bizonnyal ezért figyelmezteti népét, hogy „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből” (Joel 2,12).

Ez azután hangzik el, hogy bejelenti a hatalmas hadsereg érkezését, az Úr napjának eljövetelét, amely már közel van. De még ekkor is érvényes a megtérésre való felszólítás: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat!” (Joel 2,12-13). Ez azt jelenti, hogy ne csak külsőleg szenteskedjünk. Ne azért szaggasd meg a ruhádat, hogy szentnek tűnj! A szívedet szaggasd meg, hogy szent legyél! Ne pusztán „jó hívő” legyél, hanem valóban engem imádj! Ne csak úgy nézz ki, mint aki bűnbánatot tart, hanem tarts is valódi bűnbánatot!

És akkor bekövetkezik az, amit nagy hatalommal kijelent: „Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj!” Ne féljetek, emberek, mert – amint azt a 2. fejezet 25. versében olvashatjuk – „kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem”. Nem véletlenül maradt a héber szó átírása a jélek, a haszil és a gázám esetében. Ezek a szavak nagyon ritkán fordulnak elő a Szentírásban, és ezért bizonytalan a fordításuk is. Minden esetre olyan rovarokat és bogarakat takarnak, amik nagy kárt tudnak okozni a vetésekben. De nem is ez az igazán lényeges, hanem az ígéret. Vagyis, hogy nem pusztán a terményt, az otthonaitokat, földjeiteket fogjátok visszakapni, hanem az elvesztegetett időért is kárpótolni fognak benneteket. Olyan hatalom van Isten ígéretében, hogy ha visszatérünk hozzá, és újra az övéi leszünk, akkor nem csupán a veszteségeinkért, hanem az elvesztegetett évekért, az elveszett időért is kárpótolni fog.

Ebben áll Isten hatalmas ígérete, amely egyúttal meghívás arra, hogy teljes szívünkből megtérjünk hozzá. Mindannyiunkat arra hív, hogy ne szenteskedjünk, hanem valóban szentek legyünk! Ne csak olyan embereknek tűnjünk, akik szeretik Istent, hanem valóban szeressük is őt!

Ezért imádkozom mindannyiótokért, és kérlek, ti is imádkozzatok egymásért! Mert szükségünk van egymásra. És szükségünk van Isten segítségére is, ezért imádkozunk egymásért.

Imádkozzunk azokért is, akik lemaradtak a napi hallgatásban, vagy a lemorzsolódás határán vannak! Fontos, hogy rájuk is gondoljunk és támogassuk őket imaháttérrel.

Kérlek, imádkozzatok értem is! Én imádkozom értetek.