186. nap: Küzdelem önközpontúságunkkal

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, áldunk téged jóságodért. Boldogok azok, akiknek az Úr az Istenük. Áldottak vagyunk, mert te vagy a mi Istenünk, és jó vagy hozzánk. Köszönjük a te jóságod ajándékát. Nem számít, hol vagyunk, nem számít, milyen napszak van, nem számít, milyen hangulatban találtak ránk ma az olvasmányok, tudjuk, hogy áldottak vagyunk, hiszen ismerhetünk téged. Áldottak vagyunk, mert te itt vagy nekünk. Köszönjük, hogy nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy nem tudunk arról, hogy ki vagy te, és kik vagyunk mi.  Nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy nem tudjuk, hogy minek lettünk megteremtve, hogy kinek lettünk megteremtve. Mi tudjuk, honnan jöttünk, és hogy te magadnak teremtettél minket, Istenünk. Jézus Krisztus hatalmas nevében áldunk téged minden ajándékodért. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok 2. könyvében ma Hiszkija királyról olvastunk, aki egyike volt Júda méltó királyainak. Hiszkija halálos beteg lett, Izajás próféta pedig eljön hozzá, hogy figyelmeztesse: hamarosan meg fog halni. A király szomorúságában sírt és az Úrhoz könyörgött gyógyulásért. Az Úr meghallgatta és csodálatos módon meg is gyógyította őt. Az ilyen csodák nem a múlt dolgai közé tartoznak, ma is léteznek, viszont nyilvánvalóan nem minden esetben történnek meg. A korábban olvasott történetekben mindenki más valamilyen módon meghalt az idős kor, a háború, egy baleset vagy akár egy súlyos betegség miatt. Hiszkija királynak viszont az Isten által megadatott az, hogy 15 évvel meghosszabbodjon az élete. Érdekes, hogy a király jelet kér, ami valahogy bebizonyítja a számára, hogy az Úr meghallgatta őt, és tényleg nem fog meghalni. Végül az árnyék hátrafelé haladását választja, ami be is következik. 

Bábel, azaz Babilon királya ajándékot és üdvözletet küldött Hiszkijának gyógyulása alkalmából. Ő elhatározta, hogy lenyűgözi gazdagságával a babiloni követeket és minden vagyonát megmutatta nekik. Izajás próféta megfeddi ezért a tettéért. Ez után jövendöli meg, hogy éppen Babilon lesz az, aki elhurcolja majd a királyi család tagjait és Jeruzsálem előkelőit, és elrabolja a követeknek bemutatott mesés vagyont.

Babilon lenyűgöző hely volt, többek között itt épült meg a világ hét csodájának egyike: Szemiramisz függőkertje. Másrészt viszont egy rettegett nemzet otthona volt. Babilon egyelőre ugyanúgy Asszíriával szemben próbálja megőrizni a függetlenségét, mint Júda királysága, s a mostani barátkozás hátterében a szövetségkeresés indítéka is ott állhatott. De hosszabb távon Babilon legyőzte Asszíriát, s ő lett az új nagyhatalom, amely Júdát fenyegette. Hiszkija király e hatalmas nép küldötteinek mutatja meg minden vagyonát, minden fegyverét és teljes katonai erejét. Izajás próféta ezért mondja neki, hogy bár ez a nép most békés követeket küldött, de a jövőben vissza fognak jönni, ő pedig éppen most fedte fel előttük minden titkukat és a gyenge pontjaikat is. Ezért lesznek képesek kifosztani Jeruzsálemet és elhurcolni a népet, Hiszkija leszármazottaival együtt. 

A király erre adott reakciója meglepő, hiszen őt különösen jó és hűséges uralkodóként mutatja be a Szentírás. Az utolsó megnyilvánulás, amit hallunk tőle, mégis közönyös hozzáállásáról árulkodik: „Hiszkija azt felelte Izajásnak: »Az Úr szava, amit tudtomra adtál, jó!« Arra gondolt ugyanis: »Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!«” (2Kir 20,19). Bár Jeruzsálem tiszteletre méltó királyai közé tartozott, felszínessége mégis elég egyértelmű. Tudomásul veszi a szenvedést, ami a jövőben érni fogja a népét, de egyben örül neki, hogy ez nem az ő életében következik be… Utolsó lejegyzett szavai tehát arról tanúskodnak, hogy túlzottan önközpontú és önmaga körül forog. Sajnos nem egy népét szolgáló és az Urat tisztelő király szavai ezek. Ezért imádkozzuk a zsoltárokban: „Ne építsetek a nagyokra, az emberre, aki nem tud segíteni!” (Zsolt 146,3). Sosem bízunk meg kizárólag halandó emberekben, helyettük inkább az Úrban remélünk. Bármilyen jó egy király, bármilyen jószívű egy barát, bármilyen jó egy pap, akkor is esendő, egy közülünk. Isten viszont felettünk áll. 

Hiszkija, bár hűséges volt az Úrhoz, élete végén súlyosan önző gondolatai voltak. Ennek ellenére a nép jó királyként emlékezett rá. A Krónikák 2. könyvének mai fejezetében is pozitívan nyilatkoznak róla: „Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt.” (2Krón 31,20) – hiszen ő volt az, aki többek közt újra helyreállítja a templomi istentiszteletet Jeruzsálemben. Lehetővé tette az emberek számára, hogy helyesen imádják és dicsőítsék az Istent. Példájának ezt a felét mi is bátran követhetjük, de ne váljunk hasonlóvá Hiszkijához az önzésében és a közönyösségben.

Igyekezzünk ne csak saját magunkért imádkozni, hanem másokért is! Ahogyan mi most itt, a Biblia egy év alatt podcasttel nyomon követjük ezeket az olvasmányokat, vannak olyan testvéreink is, akik előttünk tették meg ezt az utat, és olyanok is, akik utánunk fogják megtenni. Imádkozzunk most azokért, akik utánunk jönnek majd! Azokért is, akik talán kicsit lemaradtak az eredeti tervükhöz képest. Imádkozzunk értük, ahogyan ők majd az utánuk következő nemzedékért fogják ugyanezt megtenni!

Bárki is hallgatja ezt most: ha te úgy érzed, hogy „egy kicsit le vagyok maradva” ahhoz képest, amikor ezt eredetileg felvettük, akkor tudd, hogy abban a pillanatban, amikor valaki meghallotta ezeket a szavakat – talán egy nappal előtted, talán egy héttel előtted, talán egy évvel vagy még többel előtted –, akkor ő imádkozott érted ebben a pillanatban.

Most tehát rajtad a sor, hogy imádkozz azokért, akik mögötted járnak! Imádkozz azokért, akik majd ezután érkeznek! Mert én imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Imádkozzunk egymásért!