185. nap: Hiszkija imája

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, hiszen mi is szoktunk imádkozni hozzád védelemért üldözőinktől, az akadályok leküzdéséért, ahogy most Dávid tette a zsoltárban. Miért tesszük ezt? Mert tudjuk, hogy nincs ellenség, nincs akadály, nincs probléma, amelynél te ne lennél nagyobb. Te Isten vagy, mindenek felett állsz. Így bízunk benned, és kezedbe adjuk terveinket, álmainkat, félelmeinket, reményeinket, szeretteinket. Kezedbe adjuk önmagunkat is, mint gyermekeidet ma és minden nap. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Tehát itt vagyunk Hiszkija király történeténél, a 2Királyok 19. fejezeténél és a 2Krónikák 30-nál. Emlékeztek, az ő apja Acház volt, az egyik legrosszabb király Júda történetében, fia, Hiszkija azonban az egyik legjobb volt. A ma olvasottak csak aláhúzzák ezt a tényt. Hiszen mi történik?

Szancherib megtámadja az országát és már Jeruzsálemet fenyegeti, ezt már láttuk tegnap is. Az asszír király kérdése ez: „Miből gondolod, hogy a te királyságod megmenekül? Számtalan királyságot győztem le. Az ottaniak mind imádkoztak a maguk isteneihez, de egyik sem segített rajtuk. Miért gondolod, hogy te kivétel leszel, és a te istened megment téged?” Erre Isten maga válaszol Izajáson, Ámoc fián keresztül: „A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerősített városokat…” (2Kir 19,24). Igen, de ez eddig tartott. Eddig és ne tovább! Júda megmenekül.

Szancherib főpohárnoka nyilvánosan kigúnyolta Hiszkija bizalmát az ő Istenében Jeruzsálem kapujában. Amikor visszatért urához, maga Szancherib is megírta ugyanezeket egy levélben Hiszkijának. A tartalma ez volt: „Minden isten meghódolt nekem, úgyhogy neked sincs esélyed.”

Ekkor ezt olvassuk a Szentírásban: „Hiszkija király átvette a küldöttek kezéből a levelet, és elolvasta. Aztán felment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette (2Kir 19,14)”. Imádkozni kezdett. Egy kis nép vezetőjeként, amely egy győzedelmes előrenyomuló nagyhatalom útjában állt. Teljesen világos, hogy Isten az egyetlen reményük. És Hiszkija imájában kifejezi ezt a reményt. Hisz és bízik az Úrban.

Hányszor kerülünk mi is olyan helyzetbe, amikor a gondok, a problémák sokkal nagyobbak, mint mi vagyunk, amikor semmi reményünk a jó megoldásra, megmenekülésre. Ha itt most bármi pozitív történik, az tisztán az Isten akaratából lesz, az mind-mind az Ő dicsőségére szolgál… Hiszkija ebben egy csodálatos példa. De az is, ahogy imában vázolja a helyzetet: „Te nem csak egy isten vagy a sok közül!” „Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted a mennyet és a földet… Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket, isteneiket pedig tűzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kő, azokat megsemmisíthették” (2Kir 19,15.17-18). De te az igaz Isten vagy. „Szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!” (19. v.). Tehát kristálytisztán lát, amikor azt mondja: „Van esélyünk minden földi és alvilági hatalommal szemben, mert mi az igaz Istené vagyunk! Mi leszünk a kivétel!”

Azt is látjuk, ahogyan a 2Krónikák 30. fejezetében Hiszkija helyreállítja a pászka megtartását, a húsvét ünnepét. Azt mondja, hogy eddig nem úgy imádtuk Istent, ahogyan Ő kérte tőlünk, úgyhogy visszatérünk a hiteles istentisztelethez. Hiszkija még az asszírok által megszállt északi területek maradék zsidóságához is követeket küldött, hogy térjenek vissza az igaz Istenhez, hagyjanak fel tévelygéseikkel, jöjjenek Jeruzsálembe együtt ünnepelni Júda és Benjamin törzsével! „Hiszen mi mind, együtt vagyunk Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének népe. Valójában nem két királyság vagyunk, hanem egyetlen nép.”

Sokan kigúnyolták Hiszkija követeit, de voltak, akik hallgattak rájuk és lementek Jeruzsálembe. Megtartották együtt az ünnep hét napját hatalmas dicsőítés és öröm közepette, és annyira megtelt a szívük, hogy megnyújtották az ünneplést még egy héttel – ez is annyira sokat mond nekünk. Sokszor adunk egy órát Istennek a vasárnapból – de miért ne maradhatnánk ott a jelenlétében még egy órát? Miért ne dicsőítenénk még őt? Izrael sem tette ezt minden nap, de van ideje az ilyen kiterjesztett istentiszteletnek is, mint most, amikor annyi év után végre méltón megünnepelték a húsvétot.

Mi is itt vagyunk, túljutva a bibliaolvasásunk felén, és Isten hív minket, hogy tartsunk ki. Adjunk időt az Ő dicsőségére, hogy megszabadulhassunk a bálványainktól és úgy közeledhessünk hozzá, ahogyan Ő szeretné. Hogy neki adjuk a teljes szívünket; hogy imádjuk Őt mindenünkkel, amink csak van – ami bizony nagy kihívás a számunkra. Isten pontosan ezt kéri tőlünk. Ő a teljes önátadásunkat várja. Ez fontos neki. Mint ahogy az is igaz, hogy fontosak vagyunk neki, és teljes szeretetével fordul felénk.

Ez pedig óriási ajándék mindannyiunk számára.

Milyen magasztos hivatás ez, milyen hihetetlen megtiszteltetés és kiváltság. Ezért hát továbbra is imádkozzunk egymásért! Imádkozzunk tovább egymásért, mert még nem végeztünk. Még sok van hátra. Még sok mindent kell meghallanunk Isten történetéből; olyan sok van hátra Isten történetéből, amit engednünk kell, hogy formáljon minket, alakítson minket, és formálja a szívünket.

Ezért imádkozunk egymásért. Én imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem!