Remény, szeretet, béke: a világnak nagy szüksége van Jézus üzenetére – Leó pápa Úrangyala imája

Saját hivatásunknak megfelelően legyünk mindannyian Jézus misszionárius tanítványai! Hitünk és küldetésünk gyökerezzenek a Jézussal való mély kapcsolatunkban – buzdított rá XIV. Leó pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

Ma is, mint Szent Máté, a vasárnapi evangéliumi szakasz szerzője korában, a világ különböző pontjain sok kereszténynek kell szembenéznie üldöztetéssel, ellenségeskedéssel. Korunkban is kihívást jelent, hogy hűségesek maradjunk Jézus tanításaihoz, hirdessük Igéjét és a gyűlöletre szeretettel, az erőszakra szelídséggel, a csüggedésre kitartással válaszoljunk – tanította katekézisében a Szentatya.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (Mt 10,26–33) Jézus, amikor tanítványait misszióba küldi, többek között a következő buzdítást intézi hozzájuk: „Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!”

Egymás mellé helyezi azt, amit „fülünkkel”, vagyis a szívünk mélyén hallunk és amit mindenkinek hirdetnünk kell, emlékeztetve bennünket arra, hogy az evangélium hirdetése elsősorban azt jelenti, hogy megosztjuk a Jézussal való személyes találkozásunkat, amely mindenki számára egyedülálló.

Az apostolkodás ereje ugyanis a módszereken és eszközökön túl, a Szentlélek bennünk végzett működésén és válaszunk hitelességén alapul – mutatott rá a Szentatya, idézve Aquinói Szent Tamás tanítását, miszerint a hithirdetés a szemlélt igazság közlése: “contemplata aliis tradere”, vagyis „szemlélődni és a szemlélt igazságokat másoknak továbbadni” (Summa Theologiae, III).

A szemlélődés, a „kontempláció” nem pusztán egy olyan kizárólagos élmény, amely csak néhány szentnek, szerzetesnek vagy remetének adatik meg – állapította meg XIV. Leó pápa. Mindannyian képesek vagyunk rá, ha arra törekszünk, hogy a mindennapi teendőink között megőrizzük azokat a nyugodt pillanatokat, amikor csendben megállunk Isten előtt, hogy meghallgassuk a hangját, hogy rábízzuk örömeinket és gondjainkat, és Ővele együtt áttekintsük az életünket. Ez egyre szilárdabbá és tudatosabbá teszi hitünket és ennek következtében hiteles és szabad apostolokká, olyan férfiakká és nőkké válunk, akik képesek visszatükrözni az evangélium ragyogását minden környezetben és az élet minden helyzetében, és ott is tudnak tanúskodni róla, ahol értékét nem értik meg vagy nem fogadják el.

A pápa emlékeztetett rá, hogy Szent Máté, a vasárnapi evangéliumi szakasz szerzője, olyan közösségeknek írt, amelyeknek nem volt könnyű az életük. Ellenségeskedéssel és üldöztetésekkel kellett szembenézniük, ahogyan ez még ma is sok keresztény esetében történik a világ különböző pontjain. Nagy volt kísértésük, hogy elbátortalanodjanak, és hagyják, hogy legyőzze őket a fáradtság vagy a félelem.

Ma is, akárcsak Máté evangelista korában, nagy kihívást jelent, hogy hűségesek maradjunk Jézus tanításaihoz és hirdessük Igéjét és a gyűlöletre szeretettel, az erőszakra szelídséggel, a csüggedésre kitartással válaszoljunk. Ezért elengedhetetlen, hogy hitünk és küldetésünk a Jézussal való mély kapcsolatunkban gyökerezzenek (vö. Ferenc pápa, Evangelii gaudium apostoli buzdítás). Ebből merítünk erőt ahhoz, hogy ne adjuk fel, és minden körülmények között továbbadjuk mindenkinek a reményről, a szeretetről és a békéről szóló üzenetét.

A világnak nagyon nagy szüksége van rá! – hangsúlyozta XIV. Leó pápa, majd a Szűzanya közbenjárását kérve zárta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét:

„Szűz Mária segítsen nekünk, hogy saját hivatásunknak megfelelően, mindannyian az Úr Jézus misszionárius tanítványai legyünk”.

Forrás: Vatican News