Mikor mondjunk nemet a mesterséges intelligenciára az iskolában és otthon: a Magnifica Humanitas egyik alapvetően fontos figyelmeztetése

XIV. Leó pápa mindenkit annak átgondolására fel , hogy  mit jelent az emberek felkészítése a mesterséges intelligencia használatára és annak következményeire, különösen a fiatalok esetében.

XIV. Leó pápa első enciklikájának, a Magnifica Humanitasnak jelentős részét annak a hatásnak szenteli, amelyet a digitális forradalom gyakorol az oktatásra és a családi életre.

A pápa elismeri, hogy „a gyors technológiai változások rámutatnak arra, milyen felkészületlenek vagyunk az oktatás terén”. Figyelmeztet, hogy „a digitális média elterjedtsége elősegíti az azonnaliság és a túlingereltség kultúráját, ami fáradtságot, unalmat és apátiát vált ki az igazság kereséséhez szükséges erőfeszítésekkel kapcsolatban”.

Erre válaszul a pápa azt hangsúlyozza, hogy az oktatás „hosszú út, amely türelmet igényel, és ezért a fejlődéshez és a látszat mögötti valósággal való szembesüléshez időre van szükség”. Ezt „alapvetőnek” tartja, mert – amint erre felhívja a figyelmet – minden technológia „alakítja azokat, akik azt használják”.

Veszélyes, hogy kiolthatja bennünk a kérdések feltevésének vágyát

Az enciklikában XIV. Leó nem kínál kész válaszokat vagy valamilyen könnyű ötletlistát. Ehelyett mindenkit arra szólít fel, hogy gondoljuk át újra: mit is jelent az emberek felkészítése a mesterséges intelligencia használatára és annak következményeire következményeiről. Végül is, ahogy ő maga is kijelenti, az a cél, hogy megtanítsuk az embereket annak eldöntésére, hogy „mikor és milyen célból nem szabad a mesterséges intelligenciát használni”.

„Az a gyorsaság és könnyedség, amellyel válaszokat vagy összefoglalókat kaphatunk, azzal a kockázattal jár, hogy kialszik bennünk a kérdések feltevésének vágya, amely pedig egy csak idővel gyümölcsöt hozó folyamat”

– írja a pápa.

Ezt a gondolatot illusztrálva a nyugati gondolkodás egyik sarokkövének számító görög filozófus, Platón i. e. 353-ból származó hetedik leveléhez fordul, és emlékeztetve arra, hogy Platón szerint a legmélyebb és legfontosabb valóságokat csak hosszú időbeli ráfordítással és nagy erőfeszítés árán lehet megtanulni, ezt tanácsolja:

„Meg kell tehát tanulnunk, hogyan tanúsítsunk önmérsékletet a mesterséges intelligencia használatában, és hogyan védjük meg fiataljainkat a tökéletes gép ígéretétől, attól a rejtett csábítástól, amely pontosan akkor teszi látszólag feleslegessé az emberi gondolkodást, amikor az a legszükségesebb.”

„Korai és felügyelet nélküli kitettség”

A pápa figyelmeztet azokra a negatív hatásokra, amelyeket a „digitális eszközöknek és a közösségi médiának való korai és felügyelet nélküli kitettség” gyakorol az alvásra, a figyelemre és az érzelmek szabályozására.

Ezt még tovább bonyolítja – folytatja –, „ha túl könnyen hozzá lehet jutni az érzékenységet sértő, erőszakos vagy lealacsonyító tartalmakhoz, pornográf és túlzottan szexualizált anyagokhoz, a testet és az érzelmeket közönségessé tevő üzenetekhez, és olyan javaslatokhoz, amelyek a veszélyes, kockázatos viselkedést normalizálják.”

„Ha a fiatalok túl korán kapnak saját mobiltelefont, és azt felnőttek felügyelete nélkül használják, az fokozhatja sebezhetőségüket, elősegítheti a függőség kialakulását, és kiteszi őket az elszigetelődés, elmagányosodás, az iskolai és az internetes zaklatás veszélyének, valamint annak a nyomásnak, hogy intim képeket vagy érzékeny információkat osszanak meg másokkal”

– figyelmeztet Leó pápa.

E tekintetben a Szentatya elismeri, hogy a szülőknek nehéz egyedül szembe szállniuk „azon üzleti modellek hatásával, amelyek pénzben számítják a figyelmet és az időt”. Ezért olyan szövetségre szólít fel „a politikai döntéshozók, az oktatási intézmények és a családok között, amely konkrétan támogatni tudja a felnőtteket ebben a feladatban”.

„Távlatos közpolitikára van szükség” – hangsúlyozza –, „hogy szembeszálljunk a néhány kézben összpontosuló platformok közvetlen érdekeivel, amikor azok ütköznek a kiskorúak jóllétével”.

Hasonlóképpen, konkrét kormányra történő utalás nélkül a pápa pozitívan nyilatkozott egyes ausztráliai, franciaországi és spanyolországi törvényalkotási kezdeményezésekről, és sürgette „a korhatárok megállapítását és a szolgáltatók felelősségre vonását ahelyett, hogy az ellenőrzés teljes terhét a családokra hárítanák. Szükség van továbbá az online szexuális kizsákmányolás és erőszak minden formája elleni konkrét védelem biztosítására is. Így a gondozásunkra bízott gyermekeket és kamaszokat drága kincsként valóban meg lehet védeni.”

Leó pápa emellett számos egyéb sürgető kihívást is megnevezett az oktatás területén a mesterséges intelligencia megjelenése kapcsán.

„Sok oktatási rendszer küzd azzal, hogy lépést tartson a változásokkal és támogassa a diákok integrált fejlődését”

– jegyzi meg.

Az információs technológiák és a mesterséges intelligencia fejlődése miatt a más korszakra kialakított tantervek elavulnak, és újra kell gondolni az iskolai szervezetet, az iskolai tereket, az értékelési módszereket, sőt magának a tanárnak a szerepét is „annak érdekében, hogy elősegítsük a személyiség minden dimenzióját figyelembe vevő, hitelesen integrált oktatást”.

„Az egész szakmai pályaív alatt támogatni kell a tanárok folyamatos továbbképzését, hogy pozitívan állhassanak hozzá az új technológiákhoz, és segítsék a diákokat azok felelősségteljes, kritikus és kreatív használatában, ahelyett, hogy passzívan eltűrnék azok hatását”

– mondja a pápa.

A Szentatya felhívja a figyelmet egy intellektuális és bölcsesség-alapú kihívásra is.

„Ha nem figyelünk eléggé oda, olyan oktatási rendszer alakulhat ki, amelyből hiányzik az igazság iránti szeretet, és amelyben a kutatás, a reflexió és a megkülönböztető képesség lényegi gyakorlásának a helyébe a folyamatos, szüntelen információáramlás lép”

– fájlalja.

Az odafigyelés egészséges szemlélete

Ebben az összefüggésben XIV. Leó pápa figyelmeztet arra a jelenségre, hogy tudásunk egyre töredékesebb lesz, miközben „nehézségekbe ütközik a valóság egészének megragadása, a jelentésről szóló mély kérdések felvetése, illetve a hiteles, kritikus és kreatív gondolkodás kialakítása”.

„Egy valóban egészséges hozzáállásra van szükség, amelynél életritmusunk magába foglalja a csendet, a mélyreható tanulmányozást, az olvasást és az értelmes, lényegre tapintó elemzést, mert ezek nélkül a belső szabadság veszélybe kerülhet”

– javasolja.

Az egyház társadalmi tanítása – mondja a pápa – megújult oktatási szövetségre szólít fel a családok, az iskolák, a keresztény közösségek és a közintézmények között. Ez akkor ölt konkrét formát, amikor az alapelveket oktatási célokra váltják. Ilyen cél a mértékletességre és a határok érzékére való nevelés; annak elismerése, hogy másoknak és a jövő nemzedékeknek is joguk van élvezni az emberi leleményesség által kapott vagy létrehozott javakat; a szabadságra és a felelősségre történő nevelés; valamint a transzcendencia és a közjó érzékelésére való nevelés.

„Az iskoláknak nem az a feladatuk, hogy a digitális világ ütemét kövessék, hanem hogy azt nyújtsák, amit a digitális szféra önmagában nem tud biztosítani, nevezetesen a tanuláshoz és a megbízható kapcsolatok kialakításához szükséges közös időt”

– zárja gondolatait.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: EWTN News