155. nap: Jézus az Úr

Korszak: Messiási ellenőrző pont

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk és hálát adunk neked Jézusért, a te Fiadért, és azért a kegyelmi ajándékért, hogy megismerhetjük Őt. Itt van az Ő tanítása, itt van az Ő szíve – ami a te szíved is –, hiszen Ő maga az Ige, az Atya Igéje. És amikor Őt látjuk, téged látunk, Mennyei Atyánk. Ezért hálát adunk neked, magasztalunk és imádunk téged. Minden pillanatot köszönünk, amit tőled kapunk, és minden egyes képet, amelyet Jézusról láthatunk Márk evangéliumában. Köszönjük Márkot. Köszönjük Pétert is, aki tanította Márkot. Hálát adunk neked, Urunk, Istenünk, mert méltó vagy minden hálaadásra, minden dicséretre, méltó vagy minden magasztalásra. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma csupán két fejezetünk van – a harmadik és a negyedik fejezet. Szeretnék néhány gyors gondolatot megosztani ezekkel kapcsolatban. Az első: itt van a béna kezű ember története a harmadik fejezetben. Itt van ez az ember a zsinagógában, amikor Jézus belép – és megint melyik napon? Hát persze, hogy szombaton… Mindjárt visszatérünk a szombat témájára. Jézus tudta, hogy a vezetők, az elöljárók figyelik Őt – azért, hogy lássák, megszegi-e a törvényt. És Jézus megkérdezi tőlük: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” (Mk 3,4). És ti már tudjátok – hiszen az elmúlt 155 napban olvastátok a Szentírást –, hogy a régi szövetségben is szabad volt életet menteni szombaton. Pontosabban maga az életmentés kötelező volt mindenféle kitétel nélkül, tehát szombaton is. Emlékeztek, hogy a Kivonulás könyve 23. fejezetében még az ellenség bajba jutott állatán is segíteni kellett. A későbbi zsidó vallásjogban ez az elv nagyon világossá vált. Ezt héberül pikuach nefesh-nek, azaz életmentésnek nevezik: tehát az emberi élet megmentése felülírja a legtöbb vallási előírást, köztük a szombati tilalmakat is. Szóval valóban megengedett, sőt parancsolt volt a szombati életmentés.

De a történet így folytatódik: „Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk” (Mk 3,5). Valahányszor újra és újra elolvasom ezt a részt Márk evangéliumának harmadik fejezetében, mindig megdöbbent: Jézus haraggal nézett rájuk. Annyira megrázó ez. Mert ezek az emberek tudták az igazságot. Tudták, mi a helyes, tudták a helyes választ, mégsem szólaltak meg. Nem az volt a baj, hogy rossz választ adtak – hanem hogy nem voltak hajlandók kimondani a helyeset. Nem hazudtak – csak nem voltak hajlandók igazat mondani. És Jézus haraggal nézett rájuk. Ez engem is elgondolkodtat. Voltam én is olyan helyzetben, amikor nem hazudtam, de nem mondtam ki az igazságot akkor, amikor ki kellett volna? Amikor egyenesen kérdeztek: „Válaszolj erre!” És én hallgattam? Mert nem csak a hazugság sérti az Urat, hanem az is, ha nem mondjuk ki az igazságot, amikor ki kellene. Ez pedig komoly dolog. Imádkoznunk kell ezért, el kell gondolkodnunk rajta, és be kell ismernünk, hogy így van. 

A következő gondolat, amit kiemelnék a szombattal kapcsolatban. A következő magyarázat Dr. Mary Healy Márk evangéliumáról írt kommentárjából való. Talán emlékeztek, hogy Mary az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik előadója volt 2021-ben. Szóval azt kérdezi: miért van az, hogy Jézus újra meg újra szombaton gyógyít? Úgy tűnik, szinte szándékosan provokálja az embereket szombaton. Hiszen megtehette volna előző nap, vagy másnap is. Miért pont szombaton? Úgy tűnik, hogy Jézus ezt tudatosan teszi. Emlékeztek, mit mondott tegnap? „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért ura a szombatnak is” (Mk 2,27-28). Jézus tehát saját uralmát, isteni mivoltát mutatja meg azzal, hogy szombat napján gyógyít. Azt mondja, hogy én vagyok a szombat ura. Ő a bűn következményeit semmisíti meg, és új teremtést kezd: azt az emberi életet állítja helyre, amit Isten a kezdetektől szánt nekünk. Dr. Healy így fogalmaz: „Jézus ezzel beteljesíti a szombat eredeti célját – hogy az embert közösségre vezesse Istennel. Ezért gyógyít Jézus szombaton. Nem csupán a szabályszegés kedvéért szegi meg a szabályokat. Hanem megmutatja valódi kilétét és a szombat valódi értelmét: hogy az ember újra szövetségre lépjen Istennel.” Ez annyira mély igazság.

Egy másik fontos rész: Jézus szól a Szentlélek elleni bűnről. Azt mondja, minden bűn és káromlás megbocsátható – kivéve a Szentlélek elleni bűnt. Ez sokakban félelmet ébreszt: „Vajon én nem követtem el ilyen bűnt?” Ez önmagában jó jel – hiszen azt mutatja, hogy nem akarunk olyan bűnt elkövetni, amit Isten nem tud megbocsátani. De mi is pontosan a „megbocsáthatatlan bűn”, a Szentlélek elleni káromlás? Az Egyház tanítása egyértelmű: a Szentlélek elleni bűn az, amikor nem engedjük, hogy Isten megbocsásson. Nem egy konkrét istenkáromló mondat, hanem az, amikor nem vagyunk hajlandók átadni a bűneinket Istennek, nem kérjük az Ő irgalmát. Ahogy a Katolikus Egyház Katekizmusa 1864. pontja írja: Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget. Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. Nincs egyetlen konkrét tett, amely örökre megbocsáthatatlan lenne. Az a fontos, hogy minden bűnünket Jézus keresztje elé vigyük, és engedjük, hogy Ő megváltson, hogy megbocsásson. 

Aztán itt van még egy érdekesség a Márk 3,31-ben, ami Jézus rokonairól szól. Itt konkrétan édesanyjáról és testvéreiről van szó. Fontos, hogy megértsük: az Egyház kezdettől fogva tanítja, hogy Szűz Mária egész életében szűz maradt. Jézus volt az egyetlen gyermeke. Sem Jézus előtt, sem Jézus után nem született gyermeke. Ezért is hangsúlyozzuk a bűnbánati imában, hogy „kérem ezért a boldogságos, mindenkor szűz Máriát”. Azaz, megőrizte szüzességét egész életében. Amikor az evangéliumban azt olvasod, hogy „anyád és testvéreid kint vannak”, akkor tudnod kell, hogy az itt szereplő görög adelfoi szó szűkebb értelemben testvéreket, de tágabb értelemben „rokonokat” jelent: unokatestvéreket, nagybácsit, unokaöccsöt is. A görög nyelvű Bibliában a Teremtés könyve 13,8-ban Ábrahám Lótnak is azt mondja, hogy „adelfoi”, azaz testvérek vagyunk, holott tudjuk: nem testvérek voltak, hanem nagybácsi és unokaöcs. A korai Egyház ezt soha nem értelmezte vér szerinti testvérekként. Szent Jeromos – aki a 4–5. században lefordította a Bibliát héberből és görögből latinra – egyszer kapott egy kérést, hogy írjon választ egy férfi ellen, aki azt tanította: Jézusnak valódi testvérei voltak. Jeromos először ezt mondta: „Nincs értelme válaszolni, hiszen senki épeszű ember nem hiszi, hogy Jézusnak lett volna testvére.” De mivel azt mondták neki, hogy ha nem ír választ, akkor talán mások is elhiszik ezt, végül írt egy cáfolatot. A korai Egyház teljesen egyértelmű volt: az „adelfoi” rokonokat jelent, nem vér szerinti testvéreket. Sőt, Márk evangéliuma később megnevezi Jakabot és Józsefet – és elmondja, hogy egy másik Mária fiai voltak, nem Máriáé, Jézus anyjáé (vö. Mk 6,3; 15,40). És ne feledjük: a János evangélium végén Jézus a keresztről Jánosra bízta édesanyját. Ez elképzelhetetlen lett volna, ha lettek volna vér szerinti testvérei, akik gondoskodhattak volna róla. Ezért a katolikus Egyház egyhangú hagyománya, hogy az „adelfoi” szó itt unokatestvéreket, rokonokat jelent – nem testvéreket, Mária pedig szűz maradt mindvégig. 

Az utolsó gondolat a negyedik fejezet végéhez kapcsolódik: amikor Jézus lecsendesíti a vihart, a tanítványok félelemmel telve ezt mondják: „Ki ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41). Ez kulcsfontosságú kérdés. Az evangélium célja is éppen ez: megmutatni, ki Jézus valójában.

A démonok már tudják: „Te az Isten Fia vagy!” (Mk 3,11). Most a tanítványok is kezdik megérteni. Félelemmel és áhítattal kérdezik: „Ki lehet Ő?” És Jézus minden egyes csodával erre válaszol – a feltámadásban pedig végleg megadja a választ: Ő az Úr, az Atya örök Igéje, Isten egyszülött Fia. Valóban Isten, a menny és föld Teremtője, aki által minden létrejött.

És annyira hálás vagyok, hogy az Atya elküldte hozzánk Jézust. Ő az Atyától jött el közénk, hogy megváltson és üdvözítsen minket, és hogy az Atya fogadott fiaivá és leányaivá tegyen bennünket.

Még több napunk van arra, hogy tovább szemléljük Jézust, hallgassuk őt, és egyszerűen vele járjunk.

Imádkozzunk hát egymásért, hogy továbbra is hűségben, örömben, reményben és szeretetben járjunk, és hogy egyre inkább olyan emberekké váljunk, amilyenekké Isten szeretne formálni minket. Imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is!